Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-352

684 A nemzetgyűlés 352. ülése 1024. hogy a mainál szociálisabb és demokratikusabb kormány tud kitermelődni,^ mihelyt a politikai horizonton ilyen kormány képe feltűnik, azonnal és habozás nélkül résztveszünk ama támadásban, amely a kormány megbuktatására irányul. Ez nekem amúgy is politikai adósságom. Bethlen ministerelnök ur személyes agitációjával Csornán engem akart megbuktatni — nekem sem okozna keserűséget, ha őt a kormányelnöki székből kiemelni segíteném. (Derültség. — Nánássy Andor: Az se sikerült, ez se sikerül!) Bezárom felszólalásomat azzal, hogy a t. kormánynak és a t. túloldalnak minden tőle telhetőt el kell követnie a kitiltott és sztrájkoló ellenzék megengesztelése érdekében, főleg az első aranyköltségvetés tárgyalására való tekintettel. Ha pedig a kizárt és duzzogó képviselő urak a kormánynak ezen konciliáns magatartását nem honorálnák: övék a felelősség a nemzet és választóik előtt. Ne gondolja a t. túloldal, hogy ha itt van az ellenzék, jó, ha nincs itt az ellenzék, ugy is jó, vagy talán még jobb. A nemzetgyűlés nem kártyakompánia. Ha a kártyatársaság négy tagjából egy hiányzik, preferansz helyett tarokkot játszanak. ( Szabók y Jenő : Megfordítva!) Ehhez nem értek. Rosszul informáltak az olvasóban, mert ott érdeklődtem. (Derültség.) De ha a nemzetgyűlés csonka, ha az ellenzék távoltartja magát a tanácskozásoktól, ez az alkotmányos parlamenti életnek nemcsak súlyos krízisét, hanem halálát is jelenti. Az ellenzék ugyanis integráns része a nemzetgyűlésnek, épen ezért kívánatosnak, sőt feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a karácsonyi ünnep hangulata a béke hangulata legyen, nemcsak az egyesek és családok, hanem a nemzet lelkében is. Mivel a Rassay-íéle módosítás és indítvány erre módot nyújt, azt készséges szívvel elfogadom s a t. Nemzetgyűlés szíves engedélyével a politikai béke megteremtéséhez a magam részéről is hozzájárulok a következő nyilatkozattal. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, tegnap óta egy politikai haragosom van Friedrich István t. képviselőtársam személyében, amiért gyengéd fraterna correetioban, testvéri intelemben részesitettem. Haragja jogos volna, ha hibái és gyarlóságai hangoztatása mellett érdemeiről is meg nem emlékezném. Egy érdemét leszegeztem, t. i. azt, hogy a román megszállás alatt olyan ügyesen, bátran és gerincesen viselkedett, amely magaviseleteért és szerepléseért a nemzet háláját vívta ki magának. (Ugy van! a középen.) Még két érdemét kívánom leszegezni. Az egyik érdeme az, hogv az általános, egyenlő és titkos választói jogot ő érvényesítette először ebben az országban. Második érdeme pedig az, hogy ő volt az első ministerelnök, aki a keresztény gondolatot mint kormányzati prineipiumot elfogadta és nyíltan hangoztatta, (igaz! Ugy van!) E nyilatkozattal tartoztam nemcsak az objektivitásnak, hanem tartoztam vele annak illusztrálása végett is, mert dokumentálni akarom, hogy minden felszólalásomban abszolút tárgyilagosság és jóhiszeműség vezet. Ugyanezen az alapon szóváteszek még valamit. Az.egyik esti lap, a 8 Órai Újság, a következő szavakat adta számba (olvassa) : »Már az első nemzetgyűlés kisgazdapártja napirendre tért a Kubinek István képviselőtársunk ellen emelt panamavádak ügyében.« Tisztelettel kijelentem — és kérem nemcsak ezt a lapot, hanem a többi lapokat is, amelyek esetleg igy hozták a beszédemet, szíveskedjenek ezt helyreigazítani — hogy én sem Rubinek Istvánnak, sem Rubinek Gyulának nevét nem említettem és sem az egyikre, sem a másikra nem is gondoltam. (Helyeslés jobbfelŐl.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Östör József! (Kiwis jelen!) évi december 11-én. csütörtökön. Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Bodó János jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Az eredeti javaslat minden rendelkezését vita és felszólalás nélkül hajlandó voltam elfogadni. Az eredeti javaslatot anyira átgondoltnak, annyira szükségesnek és helyesnek tartottam, hogy igazán szükségtelennek véltem, hogy ahhoz hozzászóljak, hanem egyszerű szavazással a vita minél rövidebbre való szoritása mellett hajlandó voltam elfogadni. Azt a módosítást azonban, amelyet tegnap egyrészt Almásy László igen t. képviselő ur, másrészt Rassay t. képviselő ur benyújtott, nem fogadhatom el az egyik szövegezésben sem. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadhassam azért, mert a magam részéről semmikép sem tudom követni ezt a megalkuvó politikát. Én csak határozott, egyenesvonalu és intranzigens politikát tudok követni, ennek következtében olyan^ szakaszt, amely az eredeti javaslat átgondolásában benne nem volt, olyan szakaszt, mely egy incidensből kifolyólag szövégeztetett meg és amely semmiesetre sem került volna ebbe a javaslatba akkor, ha az ellenzék november utolsó péntekjén turbulens jeleneteket nem rendezett volna, egy ilyen incidensből kifolyólag megfogalmazott szakaszt nem tartom ebbe a javaslatba beleillenek. Én ugy látom, mintha ez a szakasz az egész házszabályrevizió-javaslat szellemével ellenkező szakasz volna, mert hiszen a házszabályrevizió törvényének épen az a célja, hogy a turbulens jeleneteket végleg megszüntesse, nem pedig az, hogy egy enyhitő szakasz beiktatásával agit adjon az ellenzéknek arra, hogy nem kell ezeket a büntető határozmányokat komolyan venni, mert hiszen van egy szakasz, amelynek alapján a már meghozott büntető határozatok minden további nehézség nélkül eliminálhatók lesznek. Az a kegyelmi tény, amely itt terveztetik, igénytelen véleményem szerint csak politikai szempontból lesz gyakorolható, s ilyen politikai kegyelmi tény gyakorlására a Ház elnökét alkalmatlannak tartom. Én a Ház elnökét teljesen a kormány politikája felett álló ténj'ezőnek gondolom és ugy hiszem, nem volna helyes rendelkezés, hogy ő tehessen javaslatot a Ház által meghozott büntető rendelkezés kiküszöbölésére, mert ezzel a házelnököt a pártpolitika szolgálatába gondolom esetleg beállithatónak. Épen ezért a magam részéről a javaslatnak ezt a formáját feltétlenül perhorreszkálom. • Mikor a Népszava azt irja, hogy: »érthetetlen buzgalommal rakosgatják a béke flaszterköveit az ellenzék lábai elé«, amikor ilyen hangokat hallok arról az oldalról, amely felé innen nobilitással közeledtek, akkor veszedelmesnek tartom, sőt felhivásnak tartom a keringőre azt, ha mi az engedékenység terére lépünk. Amikor a Ház elnöke ebben a kérdésben igen helyesen eljárt, amikor a Ház határozatot hozott, szerintem helyesen és szigorúan példát statuáló határozatot, ugy vettem észre, hogy egy egész nemzet tapsolt ehhez a lépéshez. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Az egész nemzet fellélekzett, hogy végrevalahára eréllyel, erővel találja magát szemben az a törekvés, amely a parlamenti hangot lesülyeszteni és a parlament tekintélyét lejáratni akarja. Ha akkor ez a lépés helyes volt, s az ország helyeslésével találkozott, a magam részéről azt az engedékeny hangot, amely semmi különösebb okból, tisztán csak azért történik, hogy az ellenzék egy része ezt a helytelen eljárást a passzivitásával helyeselte, ezt az egyetlen okot arra a célra, hogy most ennek a helyes