Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-351

676 A nemzetgyűlés 351. ülése 1924. évi december hó 10-én, szerdán. sugár nemcsak búzát, hanem konkolyt is érlel. JVIi várakozó álláspontra helyezkedünk. Alkalmas szervet, parlamenti

1 vizsgálóbizottság-ót kivan unk, hogy az az errevojnatkozó egész anyag birtokába]] állapítsa meg. voltak-e bármely párthoz tartozó nemzetgyűlési képviselők, akik hivatásszerüleg és üzletszerüleg foglalkoztak kiviteli engedélyek kijárásával, kaptak-e kiviteli engedélyeket ministerek rokonai, magasállásu tisztviselők. Sőt tovább megyünk, követeljük, hogy ez a bizottság vizsgálja meg viszszainenőleg az összes gazdasági ministeriumok idevonatkozó ügyeit is, valamint a képviselőknek a ministerekhez irott összes ajánlóleveleit. Mert ha már takarításról van szó, hát legyen nagytakarítás. (Helyeslés, balfelöl.) Nem azért, mintha azt gondolnám, hogy ez a szigorú felülvizsgálat sokat fog kideriteni, hanem, mert bizorn abban, hogy sokat fog- megcáfolni, sok vádnak elejét fogja venni, sok mendemondát fog a valódi értékére redukálni. Amint a legszebb, a legideálisabb testen is van egy-egy szeplő, egy-egy pattanás, de az még vérbajt nemi jelent, ug*y hisszük, hogy a magyar közélet sincs minden beteg tünet dacára annyira megfertőzve, hogy a nemzet lelkének integritása elzüllött volna. Mert ha igy volna, ha mind igaz volna, ami panamát, korrupciót, visszaélést öt év óta hallottunk és hallunk, akkor már egy tiszta lélek, egy romlatlan szív se volna, gyanúval kellene néznünk minden embertársunkra, és nemi lehetne már hinnünk önmagunkban sem. Ez pedig azt jelentené, hogy nincs feltámadás. Ezeknek előrebocsátása után a következő interpellációt i'ntézem a t. ministerelnök úrhoz (olvassa): „Hajlandó-e a t. kormány hozzájárulni parlamenti vizsgálóbizottság alakításához avégett, hogy az az összes gazdasági ministeriumoknak a kivitelre és behozatalra vonatkozó és egyéb, a bizottságot érdeklő aktáit, valainiht a nemzetgyűlés tagjainak a, ministerekhez intézett összes ajánlóleveleit felülvizsgálja". (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Ugy Berki, mint Griger t. képviselőtársam ugyanazt a témát ölelte fel interpellációjában különféle szempontból, nevezetesen azoknak a vádaknak tisztázását, amelyek a legutóbbi időben felmerültek az Eskütt-üggyel kapcsolatban szemben a kormánnyal, szemben képviselőtársaimmal és széniben az egész magyar közélettel. Egészen helyesen mutatott rá Griger képviselőtársam azokra a forrásokra. amelyekből ezek a vádak táplálkoznak. Az ő beszéde fölment engem attól, hogy ezeknek a forrásoknak részletezésébe belenieiijek. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a magyar politikai életben igen gyakori voít az a jelenség, hogy olyan politikái ellenfelekkel szemben, akikkel .politikai argumentumokkal, vagy más loyális fegyverekkel egyik vagy másik frakció a maga harcát megvívni nem volt képes, a panamavádak, a piszkolódás fegyveréhez, nyúlt és ennek segítségével kivánta a kellemetlen ellenfelet leteríteni. De rámutatott az én t. képviselőtársam ezeknek a vádaknak más forrására is, és nézetem szerint itt is a fején találta a szeget. Nyilvánvaló, hogy azokban a súlyos években, amelyeket az utolsó időkben átéltünk, úgyszólván lehetetlen volt a képviselőkre nézve, hogy a választóikkal szemben való fokozott kötelességteljesités elől kitérjenek, amikor valóban a nyomor enyhítéséről, valóban súlyos és nehéz helyzeteknek szanálásáról volt szó a saját kerületükben ós saját választóik között, amely súlyos helyzeteknek szanálására kötelesek voltak saját erejüket rendelkezésre bocsátani. Hiszen Griger t. képviselőtársain maga emiitett fel egy példát, hogy bár a betű szerint összeférhettél! az, ha egy képviselő egy rokkantnak trafikengedélyt szerez, de azt hiszem, nem lehet ebben a Házban abban a tekintetben véleménykülönbség, hogy az utolsó nehéz években az ilyen összeférhetetlenség csakis dicséretére szolgálhatott az illető képviselőnek. (Ugy van! jobb felől.) Hiszen könnyebb lett volna annak a képviselőnek a nyomor előtt szemet hunyva és az összeférhetetlenségre hivatkozva kitérni a kötelességteljesítés elől, és sokkal nehezebb volt az adott esetben annak a képviselőnek magát kitenni ilyen vádaknak, de viszont a váddal szemben igazi humanitárius érzéséről tanúbizonyságot tenni. Nem mondom, ez egy krassz eset, amelyben egy képviselő összeférhetetlen helyzetbe került anélkül, hogy a formális parancsokkal szembekerült volna. Vannak más esetek is, amikor a képviselő talán túlment azokon a határokon, amelyeket a legutóbbi évek nehéz viszonyai valóban respektálandókká tettek, egészen bizonyos azonban egészben, hogy tömeges kérésekkel, követelődzésekkel állottak szemben a képviselők, amelyek elől csak igen ritkán tudtak kitérni, annál is inkább, mert ezáltal semmi tekintetben sem kerültek szembe az igazi öszszeférhetetlenséggel. Griger t. képviselőtársam ezt nagyon helyesen citálta, amikor azt mondta, hogy ott van az igazi összeférhetetlenség, amikor a képviselő akár anyagi, akár morális haszon céljából — még pedig akár a saját maga, vagy rokonainak haszna céljából — tesz olyan lépéseket, amelyeknek eredménye a ministeriumokban vagy a közigazgatásban következhetik be. Ha azonban a legutóbbi időkben felmerült vádakat nézem, azt kell megállapítanom, hogy ezek tulajdonképen két részre oszthatók. E vádak egyik része aktiv kormányférfiak ellen irányult. Hiszen az a vád, amelyet t. képviselőtársam felemiitett, és amely Friedrich képviselő ur ajkáról hangzott el és azután folytatást nyert a szociáldemokrata pártban, ellenem, az én személyem ellen irányult. Ez ugyan^ nem panamavád volt, hanem hamis tanuságtételre vonatkozott. Hasonló vádak a közelmúltban elhangzottak más aktiv kormányférfiak ellen is, anélkül azonban, hogy az illetőket direkt panamával vádolták volna. Felfogásom ebben a kérdésben az, hogy ha ilyen vádak hangzanak el, tessék az illetőnek, de a ministernek is, a bíróság elé menni. A bíróság az az egyedüli objektív és neutrális fórum, amelyben ugy a képviselők, mint a minister meg is bizhatnak. (Helyeslés.) Mert engedje meg az én t. képviselőtársam, én régi parlamentárius vagyok és tudok arról, hogy küldtek ki egyik és másik esetben parlamenti bizottságokat, de meggyőződésre jutottam, hogy a parlamenti bizottságok nem bírói fórumok, hanem épen olyan politikai testületek, mint maga a parlament, amelyek előtt nem hajlik meg sem az egyik fél, sem a másik fél, aki a maga igazában bizik és annak a bebizonyítását lehetőnek tartja és bizik abban, hogy az Ítélkező fórum — egy objektivebb, egy magasabb piedesztálról tekintve a kérdéseket — fog igazságot szolgáltatni, tekintet nélkül a hatalomra, de tekintet nélkül a népszerűségi vágyra is. Parlamenti bizottságokban tehát