Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-351

A nemzetgyűlés 351. ülése 1924. éri december hó 10-én, szerdán. 677 sem minister, sem képviselő nem bizhatik, mert ezek csak arra jók, hogy újból politika vegyittessék be azokba az ügyekbe, amelyeknek pedig a legtávolabb kellene állniok a politikától. (Ugy van! jobb felöl.). Én tehát ma is csak azt mondhatom és azt ismételhetem, hogy ha ministerek ellen vád emeltetik, kérjük mindazokat, akik ilyen vádakat akarnak emelni, tegyék ezt olyan formában, olyan módon, hogy a ministernek módjában legyen biróság elé menni. (Ugy van! jobbfelöl.) Mi vagyunk az elsők, akik ezt követeljük és kérjük, mert a magunk becsületének tisztázása érdekében ezt tartjuk egyedül megfelelőnek. (Helyeslés jobbfelől) T. Nemzetgyűlés! Ha a képviselő ur itt akar ebben a Házban vádat emelni, van erre is módja. Tessék ezt formális inditvány formájában megtenni, hiszen a ministernek ilyen esetben a Ház, a nemzetgyűlés az illetékes fórum. De külön parlamenti bizottságok kiküldését ministerek kérdésében magam részéről teljesen feleslegesnek tartom, mert azok a kérdést nem tisztázzák. Áttérek,- t. Nemzetgyűlés, a kérdések másik komplexumára és ez képviselőtársaimnak s egyáltalában a képviselőknek ügye. Az a vád emeltetett, hogy képviselői ajánlások, kijárások történtek olyan formában, amely az illető képviselőt az összeférhetlenségi törvénnyel hozza összeütközésbe. Már rámutattam arra, hogy az utóbbi időkben melyek voltak azok az okok, amelyek, hogy ugy fejezzem ki magamat, az összeférhetetlenségi törvény kezelését bizonyos fokig ha nem is függesztették fel, de annak enyhébb megbírálását szükségessé tették. Hiszen nyilvánvaló: lehetetlenség, hogy ebben a Házban legyenek képviselők, akik másokat, képviselőtársaikat, az összeférhetetlenég vádjával illetnek, viszont azonban ezeknek ne legyen módjuk arra, hogy megragadják ezt a vádat és ezzel szemben megfelelő formában védekezzenek. Ezért jelentettem ki a magam részéről, hogy hajlandó vagyok hozzájárulni, hogy az Esküdt-ügyből kifolyólag azok az akták, amelyeket képviselők ajánlottak, revizió alá vétessenek és hogy egy liszta terjesztessék elő arról, hogy ki milyen aktát, milyen ügyet ajánlott. Teljesen igaza van t. barátomnak, amikor azt mondja, hogy nem volna helyes egy kalap alá vonni azokat az ajánlásokat, amelyekben semmi rossz nincs, amelyekért az illetőnek semmiféle szemrehányást tenni nem lehet — sőt kerülete vagy megbízói részéről inkább csak dicséretet érdemel —, olyan ajánlásokkal, amelyek valóban az összeférhetetlenségbe ütköznek. Éppen ebből a célból én annak a lisztának az elkészítését olyan formában tartom szükségesnek, hogy ott, ahol a hatóság, ott, ahol a ministerium nyilvánvalóan tudja, hogy olyan ajánlásról van szó, amely összeférhetlenségbe nem ütközik, ezt mingyárt megjegyzi és egy külön rubrikába foglalja. Mármost, ami ennek a kérdésnek formáját illeti, én azt hiszem, leghelyesebb, ha az egész lisztát a kormány egyszerűen az összeférhetlenségi bizottság elé utalja. Hiszen arra való az összeférhetlenségi bizottság (Helyeslés jobbfelöl.), hogy ő döntsön afelett, hogy van-e az illető képviselőnek abban az ajánlásban valami olyan, ami az összeférhetlenségi törvénybe ütköznék, vagy nincs. Semmiesetre sem a kormány hivatott e fölött dönteni. (Ugy van! a közelien.) épolyan kevéssé a plénum sem, mert hiszen az összes összeférhetlenségi ügyek az összeférhetlenségi bizottság elé tartoznak. Ami továbbmenőleg Griger t. képviselőtársam, valamint Berki Gyula t. képviselőtársam azon kívánságát illeti, hogy ha már tisztázni akarjuk a kérdéseket, akkor az egész vonalon tisztázzuk (Helyeslés.), ez rendben van, én nagyon szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy ebből a szempontból nemcsak a földmivelésügyi ministerium, hanem épugy a kereskedelemügyi, a közélelmezésügyi és a pénzű gyministerium aktái is visszamenőleg átvizsgáltassanak és megállapittaswék, hogy milyen ajánlások történtek és ezek azután ilyen formában a bizottság elé kerüljenek; a bizottság lesz hivatva afelett dönteni, hogy volt-e ezekben az ajánlásokban valami kifogásolni való, igen vagy nem. (Helyeslés.) A kormány maga részéről ezt az ódiumot semmiesetre sem vállalhatja, hiszen nem illetékes e tekintetben talán még szavát sem hallatni. (Helyeslés jobbfelöl és a közéven.) T. Nemzetgyűlés ! Ezekben akartam röviden megállapítani azt, hogy mi ebben a kérdésben a kormány álláspontja. Még csak három pontra akarok rámutatni. A kérdések tisztázására tehát három mód van. Az egyik a biróság. Ha a minister vádolva van a nagy nyilvánosság előtt, a mi álláspontunk az, hogy azonnal forduljon elégtételért a bírósághoz; a biróság az az imparciális fórum, amelyben a kormány is feltétlenül megbizik. Kész a kormány megadni minden felvilágosítást, olyan ellenzéki férfiaknak, akik lojális közeledéssel jönnek a kormányhoz és nem abból a célból, hogy a kormányt befeketítsék és hogy egyes ministerek becsületében gázoljanak, hanem abból a célból közelednek, hogy felvilágositást adjon a kormány egyik vagy másik pontra nézve, amelyekre vonatkozólag — nem ismervén az anteaktákat, általában az aktákat — talán kételyük lehet. Ezekre vonatkozólag a kormány bármikor kész bármilyen felvilágosítást megadni. A harmadik a liszta közzétevése, illetőleg az összeférhetetlenségi bizottsághoz való utalás, mely bizottság azután hivatva lesz e kérdések felett dönteni. Én azt hiszem, ez az egyedüli módszer, amelynek segítségével ezeket a kérdéseket tisztázni lehet (Helyeslés jobbfelöl és a közéven.), amelynek segítségével ezt a méreganyagot a közéletből ki lehet emelni, amelyet ki kell emelnünk (Helyeslés.), mivel én is azon a nézeten vagyok, amelyen Griger t. képviselőtársam, hogy sokat beszélnek ezekről a kérdésekrői, sokkal többet, mint amennyit érdemes, mert az én meggyőződésem ma is az, hogyha voltak is egyes kijárások, ha voltak is egyes bűnös jelenségek, amelyek a biróság által üldöztetni fognak, ezek nem voltak olyan mélyrehatók, hogy a magyar lelket mélyében, igazán megmérgezhették volna, En kérem összes képviselőtársaimat, hogy ebben a munkában méltóztassanak közreműködni a kormánnyal. A kormánynak nincs semmi titkolni valója és nincs eltussolni valója sem ezekben a kédésekben. (Helyeslés.) Ismételten rámutatok arra, hogy hiszen én voltam az, aki — amikor meggyőződtem arról, hogy Eskütt a neki nyújtott lehetőség*et arra használta fel, hogy a kiviteli engedélyeknél magának meg nem engedett hasznokat szerezzen — magam intézkedtem olyan irányban, hogy ő eltávolíttassák és a biróság elé állíttassák. És legyen meggyőződve a t, Nemzetgyűlés, hogyha bármikor hasonló eset fordulna elő, én