Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-351
A nemzetgyűlés 351. ülése 1924. évi december hó 10-én, szerdán. 675 adott válaszában, hogy azért ellenzi a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését, mert a panamavádak perfid politikai célokat szolgálnak és imert ez ügyeknek a parlamenti bizottság által való tárgyalása csak arra volna jó, hogy egyes képviselők pellengére hurcoltassanak. Ami az első kifogást illeti, leg-yen szabad megjegyeznem, hogy szerény felfogáséin szerint is általában a panamák felhánytorg*atásában és eitussolásában már régi idő óta nagy szerepet játszik a politika. Már az, első nemzetgyűlésen történt, hogy a kisgazdapárt politikából, politikai presztízsének megóvása céljából napirendre tért a Lingauer Albin t. képviselőtársunk által emelt panamavádak felett. (Meskó Zoltán: Parlamenti vizsgálóbizottságot küldtek ki! — Szabó Sándor: Kivizsgálták!) Később. (Meskó Zoltán: Nem tért felette napirendre!) A szociáldemokrata párt egyik előretolt debattere, Györki Imre t. képviselőtársunk éveken át a gyanusitások özönét zúdította nagyatádi Szabó Istvánra, imig nemrég, egy szép napon Peyer Károly t. képviselőtársunk felkelt és kijelentette, hogy nagyatádi Szabó István egyéni intaktságában egy percig sem kételkedtek. (Zaj.) Ugyan mi rejlett e sztratégiai átcsoportosítás mögött? Politika. Amint a lapokból olvasom, Eöri-Szabó Dezső képviselőtársunk kijelentette Csöngedy Gyula és — ha jól tudom — még egy képviselőtársunk előtt, hogy az esetben, ha nagyatádi Szabó István ellenzékbe megy, ez a politikai lépés az Esküdt-per menetére egyes tanúvallomások következtében kedvező kihatással, mégpedig nagyatádi Szabó István szempontjából kedvező kihatással lehet. Nem politika ez? Amikor Nagy Emil igazságügyminister korában jelentést készített a bírósági nyomozásról, amelyet a bankok leveles ládájában folytatott és megállanitotta, hogy törvényhozásunk lassanként hűbéri viszonyba süllyed a bankuralommal, és pluíokráciával szemben, a demokrata és liberális lelkek rug*kapáltak attól, hogy a részvényügyre világosság derittessék, és elképzelhetetlennek tartották, hogy a közerkölcs megmentésének frontján együtt haladjanak a fajvédőkkel, mert igy okoskodtak: sohasem fertőtlenit a botrány, de még ha az hozzá politikai botrány is, akkor csak fertőz. Politikáról van itt szó és nem a közélet moráljáról. És ha még hozzá tesszük, hogy olyan politikáról, mely a kurzus legszélsőbb irányzatának szekerét akarja a diadal felé röpíteni, akkor nincs több mondani valóm. íme, ez is politika! És elég baj, hogy a felsorolt és egyéb eseteket, pártok és emberek, politikai érdekek szerint kezelték, felfújták vagy agyonhallgatták a botrányokat ahelyett, hogy arra az álláspontra helyezkedtek volna, hogy tisztességes emberek között nem lehet elég eltérés abban, hogy a közélet erkölcseit meg' kell tisztítani, elrákosodását meg kell akadályozni a panamát minden alapjában, minden módszerében és minden! megnyilvánulásában ki kell irtani. (Helyeslés.) Mármost, ami a szőnyegen fekvő állitólagos kiviteli panamákat illeti, magam is ugy hiszem, hogy azok egyesek és egyes politikai pártok és irányzatok által politikum gyanánt kezeltetnek. Ebből pedig 1 teljes joggal azt a következtetést vonhatná le a t. kormány és a t. többségi ! párt, hogy amint politizál a vád, jog*a van a védelemnek is politizálni; lia poli tikai szándék mozgatja a kulisszák megett az akciót, joga van az előtérben is politizálni mindekinek; ha politikai fegyvert kovácsol ebből az ellenzék, a kormánypárt is politikai fegyverrel verheti vissza a támadási, mert hát atrná politika, az politika. Ezt elismerem. Mégis kérem, és nyomatékosan figyelmeztetem a t. kormányt és a többséget, ne keressen fedezéket a politika, szennyes árkában. Ne a politika, hanem a közéleti morál szempontjából kezelje e mindenesetre kényes kérdést, és azért ne zárkózzék el a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldésének gondolata elől. Ez elsősorban a t. kormánynak az érdeke, mert ezzel az eljárással kérlelhetetlen ellenfeleit hatalmas támadási felülettől fosztja meg és annak bizonyításával, hogy van bátorsága a hűtlen sáfárokkal való leszámolásra, nem megvetendő erkölcsi- és politikai tökét gyűjthet magának. A nenizetgyülésnek is érdeke, mert egy törvényhozó testület sem hagyhatja magán száradni azt a vádat, azt a gyanút, hogy tagjai között vannak olyanok, akik a mandátumot iparig-azolványnak tekintik, jogtalan jövedelmet húznak politikai befolyásukból, áruba bocsátják presztízsüket, mely nem is az ö tulajdonuk, hanem a nemzetgyűlésé, illetőleg a nemzeté. (Helyeslés.) Végül a nemzet és a magyar társadalomnak is érdeke ez. A szomorú idők, az elviselhetetlen viszonyok ugyanis szorítják az embereket és lazítják a lelkiismeretet. A nehéz megélhetési viszonyok olyan közhangulatot tereintenek, amely minden gyanú iránt fogékony, és ezt az atmoszférát igen alaposan és előnyösen j kihasználhatja és ki is használja a destrukció. Azt válaszolta továbbá a t. ministerelnök ur Apponyi Albert gróf t. képviselőtársunknak, hogy azért nem megy bele a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldésébe, mert ez csak egyes képviselők kipellengezésére szolgáltatna módot és alkalmat, tegnap pedig kijelentette a ministerelnök ur, hogy a nemzetgyűlés elé terjeszti — nem tudom, hogy fejezte ki magát — az ajánló vagy kijáró, vagy panamázó képviselők listáját. Hát nem érzi az igen t. ministerelnök ur itt az ellenmondást! Nein gondolja-e, hogy ezzel a listával talán nemcsak a bűnösöket hurcolja meg, akik megérdemlik, hanem erkölcsi foltot ejt egyes képviselők fehér tógáján is, olyanokén is, akik inkább meghallnak, semhogy becstelenségre képesek legyenek, akik tudatlanságból, járatlanságból, a házszabályokat nem ismerve, emberbaráti szeretetből jártak el? Nem azon törvényhozók neveire kíváncsi a közvélemény — és kijelentem, hogy én is rajtaleszek a listán, tehát nem rólam van szó, én nem félek (Derültséfj.) —, akik önzetlenül ajánlottak valakit — bár formailag talán ezek is helytelenül jártak el, amrht formailag még az a képviselő is tilos utón jár, aki egy rokkant trafikügyét szorgalmazza —, de azokéra kíváncsi a magyar közvélemény — ha vannak ilyenek —, akik pénzért jártak közben, akik jogtalan anyagi előnyök fejében vállalkoztak politikai befolyásuk érvényesítésére. (Iqaz! Ugy van! jobbfelől.) Ezt tiltja az összeíérhetlenségi törvény 11. §-a, amely kimondja, hogy (olvassa): „Tilos az- országgyűlési képviselőnek pénzért, vagy bármely anyagi előnyökért, vagy ellenszolgáltatásért bárkinek érdekében, vagy bármely ügyben — ideértve a címek, kitüntetések, rendjelek adományozását is — a kormánynál közbenjárni". Ez a punctum saliens. Ezt firtatjuk mi. Tudni akarjuk, alai nos-e a vád. hogy kiviteli engedélyek idején ! képviselőkből és nem képviselőkből alakult közkereseti társaságok garázdálkodtak az országj ban. Nem állítjuk, hogy alapos, de azt sem, ! hogy alaptalan, mivel tudjuk, hogy a nap-