Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

A nemzetgyűlés 350. ülése 1924, Ezzel szemben azt látjuk, hogy a nemzetgyűlés a nagy problémák túlnyomó részéhez egyáltalában hozzá sem nyúlt, sőt a nemzetgyűlés hatásköre az idők folyamán egyre szűkebbre és szűkebbre szorult és még azokban a kérdésekben is, amelyekben a nemzetgyűlés ma még szabadon és függetlenül, külső nyomástól vagy ententeellenőrzéstől feszélyezetlenül nyilatkozhatik meg, a nemzetgyűlés napi politikát csinál és a széles koncepciók a nagyivelésü törvényhozás helyett egyre kicsinyesebb taktikázásokba, pártpolitikai meddő harcokba és személyeskedésekbe sülyed alá. A nemzetgyűlésnek az volna a hivatása, hogy a nemzeti erőtényezők megerősödését és gazdasági életünknek egy népies kifejlődését tegye lehetővé. Ebből a szempontból, ha visszatekintek az elmúlt négy esztendőre és magas perspektivából, madárperspektívából akarom nézni mindazt, ami az elmúlt négy esztendő alatt lezajlott, akkor meg kell állapitanom, hogy ugy az első, mint a második nemzetgyűlés valóságos paródiája volt annak, aminek lennie kellett volna. Mert hacsak azokat a problémákat nézem, amelyekhez hozzányúlt, — nagyon kevés ezen problémák száma — itt van mindenekelőtt a földreform kérdése, amely felfogásom szerint teljesen hibás vágányokon mozog és nagyatádi Szabó István gyászos halála óta talán már a reménye sem áll fenn annak, hogy ezt a reformot helyesen, gyorsan és célravezetőén lehessen keresztülvinni. Az egész reformot ugy, ahogy ma van, félmegoldásnak tekintem csupán, amely a megoldatlanságnál is roszszabb talán, mert reményeket kelt, amelyeket nem. lehet kielégíteni, szelet vet és előbb vagy utóbb vihart fog aratni és hibás alapon állitván be a kérdést, végeredményben egyéb eredményt nem hoz magával, mint megerősiti a lehetőségét egy felforgató szociáldemokrata izgatásnak, amely az országban, sajnos, már úgyis számos ponton meglehetős erővel és egyre növekedő, a falu népét, a falu nincstelenjeit is egyre jobban magával ragadó erővel jelentkezik. (Ugy van! a balkösépen.) Amit én az egész földreformmal kapcsolatban elsősorban kifogásolok, £iZ HZ, hogy az egész reformnak egy demagógikus beállítása van. Egy bizonyos földosztási ideológiából indul ki, amit semmi sem bizonyít jobban, mint az, hogy maga az eljárási mód végtelenül hibás, mert a törvény is ugy intézkedik, hogy mindenekelőtt az igénylők Írandók össze, mindenekelőtt az igényjogosultságok állapitandók meg és csak azután történik gondoskodás arról, hogy bizonyos földek kisajátittassanak. A lényege az eljárásnak az, hogy az igénylők felbiztattatnak és csak utólag állapittatik meg, hogy van e megfelelő mennyiségű föld az igénylök kielégitésére. Ez teljesen megforditott eljárás. A helyes el2 aras egyedül abból indulhatna ki, hogy mivel nem földosztásról, hanem a földiirtok egészségesebb megoszlásáról van szó, mindenekelőtt állapittassék meg az, hogy van-e tényleg szükség földreformra, hogy hol és milyen mértékben van szükség földreformra, s a statisztikai adatok, a helyi viszonyok gondos mérlegelése alapján kellene ezeket a tételeket felállitani. Hiszen az országnak vannak olyan vidékei, ahol 20%-ot sem tesz ki a nincstelenek száma, de van olyan vidék is, ahol a nincstelenek száma 80%-ra rug. Ilyen esetekben nem' lehet r egyes biráknak bármilyen jóhiszemű mérlegelésére bizni azt, hogy esetleg épen a kevésbé radikális gondolkozású bíró a 80% nincstelen igényeit iparkodjék lehetőleg leszállítani, más helyütt pedig, ahol talán nincs is szükség földreformra, ott a 20% nincstelen is teljes mértékben kielégiltessék. Ez teljesen megforditott eljárás, hibás kiindulási pont. Az előrelátás, a koncepció hiányának következménye az, hogy az évi december hó 9-én, kedden, 645 igénylők felbiztattatnak, beleugrattatuak sokszor vérmes és kielégíthetetlen remények táplálásába és amikor a megfelelő mennyiségű föld nem áll rendelkezésre, akkor ezek a szerencsétlenek szabad prédául állanak a felforgató agitációk számára. Szerintem nem novellára van szükség, hanem egészséges, becsületes végrehajtási programmra, amelyet vármegyénként fel kellett volna állítani és tüzetesen, precizen, konkréten megszabni azt, hogy mely birtokok kerülhetnek megváltás alá, a többi földbirtokosnak pedig vissza kellett volna adni azt a nyugalmat, hogy a maga földjét nyugodtan művelhesse, hogy ne lebegjen örökké a gazdák feje felett a Damokles-kard — mert ott fog lebegni még éveken keresztül — és hogy az igénylők megállapítása is csak abban a mértékben és csak azokra a kategóriákra történjék meg, amelyek részére tényleg áll is föld rendelkezésre. Hiányzik azután a földreformmal kapcsolatban a pénzügyi koncepció is tökéletesen. Én tudom, hogy a mai körülmények között a pénzügyi megfinanszírozása, pénzügyi megkoncipiálása az ilyen reformnak végtelen nehézségekbe ütközik. De ez egy okkal több arra, hogy csak a megvalósithatóra szabad törekednünk, csak azt lett volna szabad kilátásba helyezni és az egész földreform végrehajtását csak addig a mértékig szabad terjeszteni, az; igényeket csak addig a mértékig szabad felébreszteni, ameddig a pénzügyi megkoncipiálasa a kérdésnek ezt lehetővé teszi. Végtelen nagy hiánya az egész földreformnak körülmény is, hogy a hitbizományok felszabadítása tekintetében intézkedés nem történik. Én a hitbizományok keletkezését Magyarországon, amely a legutóbbi 50 évre vezetendő vissza, sem a magyar múlttal, sem a magyar tradíciókkal összeköttetésben állónak nem tartomAz intenzív gazdálkodás szempontjából a hitbizományoknak az utóbbi 50 évben való túlságos elszaporodása egyenesen káros és veszélyes, mert a hitbizomány ideiglenes tulajdonosa a földtől lehetőleg mindent el fog vonni és minél kevesebbet fog abba belefektetni. Az intenzív gazdálkodás szempontjából is hibás a hitbizományok mértéktelen fentartása, hibás azonban az egészséges földbirtokforgalom fentartása szempontjából is, mert hiszen egy ilyen nagy probléma, mint a földbirtok helyes megoszlása, nem oldható meg máról-holnapra, egyszerű törvényhozási intézkedésekkel, az ilyen nagy problémát csak az élet oldhatja meg kielégítő módon. A hitbizományok felszabadítása révén egy ujabb nagy birtokkomplexum kerülne az élet természetes forgatagába, s az élet maga automatikusan számos olyan igényt elégítene ki, amelyek kielégítéséről ma egyébként gondoskodni nem lehet. Az egész földbirtokreformtörvény talán összes hibáinak centrális oka, a törvény végtelen hiánya az, hogy nincs felelős gazdája. Az egész törvényen végigvonul a felelőtlenség gondolata. A kormánynak nincsen a végrehajtás tekintetében konkrét intézkedési lehetősége. A bíróságnál megoszlik a felelősség 200—300 biró között és a bíróságra számos olyan funkció van ruházva, amelyekre egy biróember nevelésénél, műveltségénél és jogi tudásánál fogva egyedül nem alkalmas. Számos olyan nehéz, komplikált gazdasági kérdésnek, az egész állam közgazdasági helyzetével összefüggő gazdasági kérdéseknek mérlegelése és eldöntése utaltatott az ad hoc eljáró és az ország összes viszonyai felett ennek következtében áttekintéssel nem is rendelkezhető biró hatáskörébe, amelyeket 20Ö—300 biró különböző mérlegelésére bizni könynyeímüség. Én magam igazán semmi körülmények között 95*