Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

646 A nemzetgyűlés 350. illése 1924. sem vagyok szószólója a kormányzati hatalom kiterjesztésének, mégis a földbirtokreformmal kapcsolatban azt kell mondanom, hogy a földbirtokreform végrehajtására egységes koncepciót, végrehajtási programmot a kormány kötelessége lett volna kidolgozni, a nemzetgyűlésnek pedig kötelessége lett volna ezt a programmot felülbírálni és jóváhagyni. A bíróságnak csak az lehet kötelessége, hogy a kezébe adott konkrét végrehajtási programmot a helyi viszonyoknak megfelelően végrehajtsa. A bíróságnak lehet kötelessége, hogy megállapítsa, hogy a jelentkezők közül kik érdemesek arra, hogy földet kaphassanak. Hatáskörébe lehet utalni r azt, hogy megállapítsa a váltság árát. Hatáskörébe lehet utalni a birtokok egyénenkénti kiosztását. De az egész koncepciónak, az egész programmnak 200—300 biró különböző, ad hoc mérlegelésére való bizása az egész reformtervezet csődjét, megféneklését, hibás és helytelen végrehajtását jelenti. A földbirtokreform eme hibás formában, ahogy az ma a magyar közvélemény előtt szerepel és a törvény szerint a megvalósulás stádiumába jut : állandó izgató és méreganyag, a legveszélyesebb felforgató tendenciáknak biztos kiindulópontja. Ebben a kérdésben megnyugtató kielégítő rendezést ennek a nemzetgyűlésnek volna kötelessége hozni és megállapítom, hogy ennek a kérdésnek hibás rendezése nem a házszabályok hiányosságára vezethető vissza, hanem főleg és elsősorban a felelősségtői való huzódozásra, annak az illetőnek a felelősségétől való huzódozására, akire — kormányra vagy kormánybiztosra, vagy bárkire — a kérdésnek, egy ilyen kényes, számtalan magánérdekbe ütköző reformnak végrehajtása egj'éni felelősség mellett bizatik. Még súlyosabb kifogásom van abban a tekintetben, ahogyan az igen t. Nemzetgyűlés és az előző nemzetgyűlés az ország vitális, legégetőbb külpolitikai problémáit tökéletesen elhanyagolta és elejtette. Az Ausztriával való négyszáz esztendős kapcsolat a magyar közvélemény tudatából ezeket a nagy problémákat amugyis kelleténél sokkal jobban kitörölte. Sajnos, a külpolitikai kérdések iránt való fogékonyság és hozzáértés az országban, a közvéleményben nem áll azon a fokon, mint pl. a művelt nyugati államokban. Egy okkal több és még ennyivel fontosabb azonban, hogy a közvélemény erre ráneveltessék, hogy erős, hajthatatlan nemzeti közvélemény alakittassék ki az ország sorsát érdeklő külpolitikai kérdésekben. Ezt elérni csak ugy lehet, ha a nemzetgyűlés és a közvélemény ezekről a kérdésekről állandó és beható információkkai bir, ha a közvélemény érdeklődése feíhivatik ezekre, ha a közvélemény kitanittatik ezeknek jelentőségére. Ha valaha volt szükség külpolitikai közvéleményre, ugy a mai Magyarországon van arra szükség, ebben a megcsonkított trianoni Magyarországban, ahol — nagyon jól tudom — a kormánynak végtelen súlyos a helyzete, ha az ország külpolitikai érdekeit akarja védelmezni, de százszorta és ezerszerte súlyosabb akkor, ha teljesen egyedül, magára hagyatva, nélkülözi még azt a támasztékot is, amelyet erélyes és intranzigens nacionalista közvélemény tudna a kormánynak nyújtani. Konkréten beszélve, végtelenül kifogásolom azt az eljárást és azt a módot, ahogyan a ministerelnök ur a külpolitikai problémák tekintetében az egész országot állandóan tájékozatlanságban és tudatosan homályban tartja. Rá akarok mutatni néhány kérdésre. Körülbelül két hónapja mondottam el egy interpellációt a ministerelnök úrhoz, amelyben megkérdeztem tőle, hogy mit szándékozik a nemzeti kisebbségek jogainak védelme tárgyában cselekedni. Több mint egy éve, hogy évi december hó 9-én, kedden. a szerencsétlen brüsszeli tanácskozás megvolt, ahol a magyar birtokosok, az erdélyi optánsok érdekei a föld birtokreformmal kapcsolatban tökéletesen feladattak, ahol ezeknek az érdekeknek a védelme ad Graecas Calendas kitolatott. Időközben Németországnak sikerült Lengyelországban a német kisebbségek érdekeit meglehetősen biztosan megvédeni. Magyar részről a közvélemény teljes tájékozatlanságban van, hogy mi történik ezekben a kérdésekben. Több millió ember vagyona, számos milliárdra és milliárdra rugó érték forog kockán, számos ember aggódva kérdezi, hogy mi lesz a legközelebbi jövőben, megtarthatjuk-e vagyonunkat, visszakaphatjuk-e legalább a birtok térítési árát, de erre a kérdésre még csak felvilágosítást se nyújt senki. Rá kell mutatnom arra is, hogy ennek a Háznak az őszi időszakban legelső ülése alkalmával tettem szóvá a szovjettel kötött megállapodás kérdését. A külföldön a legnagyobb külpolitikai jelentőséget tulajdonitanak minden államban ennek a szerződésnek és politikai álláspontjuk szerint akár pro, akár kontra most állást foglalnak és nyilatkoznak ebben a kérdésben. Mi magyar nemzetgyűlés csupán azt tudjuk, hogy a magyar kormány kötött egy megállapodást a szovjettel, annak lényegéről, lényeges rendelkezéseiről azonban, bár több hónap múlt el, senki a nemzetnek felvilágosítással nem szolgált. Lehetetlen ilyen körülmények között ilyen kérdésben állást foglalni, lehetetlen, hogy igy egészséges nemzeti közvélemény alakuljon ki, lehetetlen az ország érdekeit a lelkiismeretes nemzetgyűlési képviselőnek is itt, a nemzetgyűlésen megvédenie akkor, amikor alapjában véve csak bizonyos homályos tényekről van értesültsége, de a dolog lényegéről hónapokon keresztül információja sincs. Rámutatok arra, hogy Angliában ép e kérdés körül folyt az egész választási küzdelem. Természetes, hogy ilyen kérdésben lehetnek véleményeltérések, de van egy dolog, amit minden pártnak joga van megkívánni a kormánytól és ez az, hogy kapjon információt ezekről a kérdésekről. Igen t. Nemzetgyűlés! A prágai parlamentben a magyar kérdéssel kapcsolatban nem egyszer sokkal erélyesebb és sokkal keményebb felszólalások hangzottak el, mint amilyenek itt a magyar nemzetgyűlésben valaha is elhangzottak, pedig a prágai magyar képviselőknek bizonyos rizikójuk is van, amikor ezeket a beszédeket elmondják. És itt alig vagyunk ketten-hárman, akik ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozunk. Az igen t. Ház túlnyomó része tudomást sem vesz ezekről a kérdésekről. Teljes apátia és közöny uralkodik ezekkel a problémákkal szemben. Ki kell mondanom azt a szomorú megállapítást: a nemzetgyűlés nem teljesiti kötelességét az elszakitott magyar testvérekkel szemben. Ennek egyik lényeges oka az a huzódozás a nyilvánosságtól, mondhatnám az a félelem a közvéleménytől, amelyet az igen t. kormány ezekben a kérdésekben minden alkalommal tanusit. Lehet, hogy az az oka ennek a huzódozásnak, hogy az igen t. kormány minden alkalommal fél attól, hogy álláspontját idővel kénytelen lesz feladni, talán nincs kialakult véleménye, talán nem mer egy határozott véleményre vagy állásfoglalásra helyezkedni ezekben a kérdésekben. Rá kell mutatnom arra, hogy ha igy áll a dolog, mi egyetlen ország vagyunk ezen a téren, mert minden szomszédos állani, a leigázott Ausztria, a rettenetesen meggyötört Németország, nem is beszélve a külföldi nyugati államokról, a francia vagy angol kormányról, nap-nap mellett leszögezik álláspontjukat az aktuális külpolitikai problémák tekintetében. Természetesen ez az állásfoglalás az események változása szerint maga is