Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-350
644 A nemzetgyűlés 35Ù. ülése 1924, mincan zárt ülést kértek, az elnök ezt elrendelni tartozott. Ez a javaslat ezt a számot ötvenre emeli fel. Őszintén megmondom, egészen érthetetlennek találom a bizottságnak ez irányú javaslatát. A kormánynak s a kormányzó pártnak nem lehet érdeke, hogy ha a képviselők valamit bizalmasan akarnak megtárgyalni, ez elől elzárkózzanak. Nem tudom megérteni, miért kell ez elé akadályokat görditeni. Hiszen a kormánynak sokkal kellemesebb az, ha a képviselők egyes kérdéseket nem a nagy nyilvánosság előtt tárgyalnak, hanem lojálisán zárt ülésen mondják el véleményüket. Miért kell korlátozni, miért kell megnehezíteni a képviselőknek ilyen irányú lojális eljárását? Eddig harminc képviselő által aláirt kérelemre kellett elrendelni zárt ülést; ez a javaslat ezt a számot ötvenre emeli fel. Ha az eilenzék mai összetételét, az ellenzéki pártok megoszlását nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy a mostani nemzetgyűlésben az ellenzék vajmi ritkán, vagy talán sohasem lesz abban a helyzetben, hogy ötven aláirást tudjon ilyen célra összegyűjteni az ellenzéki képviselőktől. Ritkán fog megtörténni, hogy a közül a hetven vagy nem tudom hány ellenzéki képviselő közül 50 jelen legyen és ezek kérjék a zárt ülés elrendelését. Épen ezért én ezt a megszorítást teljesen indokolatlannak találom és nagyon szeretném, ha SL t. előadó ur és a t. kormány revizió alá venné ezirányu elhatározását, mint olyant, amely igazán nem fontos dologra vonatkozik, mint olyant, amit kormányzati érdek nem kivan meg, sőt aminek épen ellenkezőjét kivánja felfogásom szerint a kormányzati érdek. Ugyanezekből az okokból kifolyólag ennek a szakasznak harmadik pontját is egészen indokolatlannak és érthetetlennek találom. Ez a pont ugyanis azt mondja, hogy amennyiben zárt ülésen valaki inditványozza a zárt ülés befejezését, azt be kell fejezni. Bocsánatot kérek, ha már az az 50 képviselő elszánta magát arra, hogy zárt ülésen akar tanácskozni, hogy zárt ülésen akarja elmondani észrevételeit, miért kell jogot adni azoknak, akik nem akarnak zárt ülésen tanácskozni, arra, hogy mondanivalóikban képviselőtársaikat korlátozzák? Újra és újra hangsúlyozom, hogy okos dolog, ha a képviselők zárt ülésen mondanak el olyan dolgokat, amelyeket nem szánnak a nagy nyilvánosságnak. Ha több képviselőnek van zárt ülésen való mondanivalója, akkor módot kell adni arra, hogy valamennyien előterjeszthessék ezeket a kérdéseket ; ezért teljesen indokolatlannak tartom, hogy egy képviselőnek megadjuk azt a jogot, hogy a zárt üléssel szemben inditványozza a zárt ülés berekesztését. Mert mi fog következni ? Az fog következni, — ha a zárt ülést berekesztik vagy annak megtartása elé az előbbi bekezdés alapján akadályokat gördítenek — hogy a képviselők kényszerülve lesznek nyilvános nyilt ülésen tárgyalni olyan kérdéseket is, amelyeket zárt ülésen szerettek volna elmondani. Nem tudom, mi ebben a politika, nem tudom, hol van itt a célszerűség, hol van itt az okosság. Ezt megérteni nem tudom, s ezért felhívom a t. Ház figyelmét is arra, vájjon feltétlenül fontosnak és szükségesnek tartja-e ennek a szakasznak ilyen formában való megtartását. Amennyiben nem, akkor teljes tisztelettel kérem, méltóztassanak revizió alá venni álláspontjukat és ezt a szakaszt az általam elmondottak szellemében méltóztassanak módosítani. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Csík József ! Csik József : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel kérem a t. évi december hó 9-én, kedden. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy ehhez a szakaszhoz észrevételeimet a holnapi napon tehessem meg. Elnök : A képviselő urnák joga van beszédének a holnapi napra való elhalasztását kérni. Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést:* méltóztatik-e hozzájárulni, hogy Csik József képviselő ur beszédét a holnapi ülésen mondhassa el 1 (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az idő előrehaladván, a vitát megszakitom s mielőtt napirendi javaslatot tennék, megteszem elnöki előterjesztéseimet. Bemutatom Szatmár vármegye közönségének feliratát a birói függetlenség és birói tekintély ellen vezetett támadások elleni tiltakozás tárgyában; Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönségének feliratát a politikai harcok elfajulásának megszüntetése és a nemzetgyűlés tanácskozásaiból a durva hang és személyeskedés kiküszöbölése ügyében; Győr sz. kir. város közigazgatási bizottságának sokorópátkai Szabó István képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét az 1923 : XXIV. te. hatályon kívül helyezése tárgyában. A feliratok a házszabályok 242. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Most pedig napirendi javaslatot kívánok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, szerdán, f. hó 10 én d. e. 10 órakor tartsuk s annak napirendjére t tűzessék ki a házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének részletes tárgyalása. Holnap interpellációs nap lévén, természetesen a házszabályok által előirt időben fel fog olvastatni az indítvány- és interpellációs-könyv. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Az utóbbi napok eseményeivel kapcsolatban szeretném a magam és pártom álláspontját kifejteni. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Én azoknak a tumultuózus jeleneteknek, amelyek itt a parlamentben lejátszódtak, különösebb jelentőséget nem tulajdonitok, mert az ilyen visszataszító jelenséget csak tünetnek minősítem, amely a parlamentarizmus általános betegségének, a jelenlegi nemzetgyűlés válságának tünete, Az én álláspontom az, hogy ez a nemzetgyűlés nem áll a helyzet magaslatán és feladatát nem teljesiti ugy és abban a mértékben, amint arra szükség volna. Teljesen osztom ebben a tekintetben a ministerelnök ur álláspontját, aki szintén ugyanezt az álláspontot képviselte. Én csupán az okot nem látom kimerítve a házszabályok hiányosságában ; nem tudom elfogadni azt az álláspontot, hogy egy házszabályrevizióval az eddigi bajokon lényegében és gyökeresen segiteni lehetne. A nemzetgyűlésnek sokkal messzebbmenő és nagyobb jelentősége és hivatása van, mint egy normális időkben összeülő parlamentnek. A nemzetgyűlésnek az volt és ma is az volna a hivatása, hogy a forradalmak után, az országvesztés után levonva a történtekből a tanulságokat, ragaszkodva a magyar tradiciókhoz, az ősi múlthoz és a nemzeti hagyományokhoz, törvényeinket összhangba hozza a jelen idők kívánalmaival. Nagy, széles alapokon nyugvó törvényalkotó tevékenységre volna szükség, valóságos lykurgosi munkára van szükség, amely^ a magyar államnak egy ujabb jövendőre vethetné meg szilárd, erős, biztos, nemzeti alapokon nyugvó életét.
