Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-350
G38 A nemzetgyűlés 350. ülése 1924. évi december hó 9-én, kedden. Egy érvet felhozhatnak a t. urak ezzel szemben, t. i. azt, hogy a minister urak ezután komolyan fogják venni az interpelláción jogot s az interpellációé joggal szemben a ministeri kötelességet. Ismerni akarják tehát az interpelláció tárgyát azért, hogy azután az interpelláció előterjesztése alkalmával felkészülve, annak ismeretében válaszolhassanak isaz előterjesztett interpellációra. Ez érv, amennyiben természetesen ezt a kormány tagjai is komolyan igy értelmezik. De ha ez igy is van, akkor sincs szükség arra, hogy a minister urak már az előtte levő napon tudják meg, hogy milyen tárgyban fog az illető képviselő ur holnap délután az üiés végén interpellálni. Vasárnap pl, a keresztényszocialista közalkalmazottak gyűlését a rendőrség feloszlatta, a másik gyűlésen pedig folyton korlátokat állatott a szónokok elé, úgyhogy nem tudták mondanivalójukat előterjeszteni. Most pártunk ugy határozott, hogy ebben a tárgyban interpelláljon egyik képviselőtársunk ós ezt az interpellációt szerdán terjessze a Ház elé. Tegnap este történt a dolog, s ha az illető képviselő ma nem érkezik meg az ülés megnyitásáig, akkor már nincs joga azt az interpellációt előterjeszteni. Miért van ez a korlátozás? Van ennek értelme? Nem egyéb ez, mint a szónak beléfojtása a képviselőbe, mint egy másfajta klotür. Nem tartom soha okos politikának a szó beiéfojtását, hanem igenis a véleménynyilvánításnak, a szabad szólásnak vagyok híve és ezt politikai szempontból és a kormányzati politika szempontjából is feltétlenül kívánatosnak tartom. Épen azért helytelenítem ezt és szeretném, ha az előadó ur talán maga módosítaná. Én ugyanis már nem terjesztek módosító indítványt elő, úgyis hiábavaló minden kísérletezés, mert látom, hogy a legjelentéktelenebb indítványom elől is, amely igazán mérsékelt és amely nem kivan lényegesen változtatni a szabályokon, csak lényegtelen engedményeket kivan, mereven elzárkózik a többség. Igy tehát nem terjesztek elő indítványt, csupán felhivom a többség és az előadó ur figyelmét, hogy olyan feltétlenül fontosnak és szükségesnek tartják-e, hogy a képviselő az előttevaló nap, az ülés megkezdése előtt tartozzék interpellációját az interpellációs-könyvbe beleírni. Azt az érvet, — mondom — hogy- a minister tudjon arról, hogy miről interpellál a képviselő, feltétlenül elfogadandónak tartom, mert tény^ az, hogy a minister uraknak nem igen adatik meg a mód, hogy az előterjesztett interpellációkra komolyan és érdemben adjanak választ akkor, ha nem ismerik az interpellációnak tárgyát, főkép ha a bejegyzett szövegből nem tudnak következtetni arra, hogy miről van szó az interpellációban. Azt hiszem azonban, hogy a minister uraknak épen elég, ha az interpelláció tárgyát aznap tudják meg. Ha ez kevés, akkor méltóztassék talán ugy módosítani ezt a paragrafust, hogy az interpellációk megtételére megállapított napot megelőző ülésnek nem megkezdéséig, hanem befejezéséig legyen joga a képviselőnek interpellációját bejegyezni. Amennyiben ez az ülés bezárásáig megtörténik, akkor annak a kívánságnak is elég van téve, hogy a minister urak tájékozódást nyerhetnek afelől, hogy az interpellációban miről van szó. A másik része ennek a pontnak azt kívánja, hogy a szóval interpelláló képviselők nyílt ülésen szóbelileg, vagy az .elnökhöz az interpellációskönyv felolvasását megelőzően intézett beadványukban nyilatkozni tartoznak, hogy az interpellációt elmondják-e. Ezt egészen komolytalannak tartom, mert mindig feltételezem minden képviselőtársamról, hogy amikor beir egy interpellációt, akkor el is akarja és el is fogja azt mondani. Azzal tehát, hogy bejegyezett egy interpellációt, kvázi nyilatkozott, hogy ő abban a kérdésben interpellálni akar. Miért vagyunk ebben az esetben olyan szigorúak, hogy a képviselőnek abban a pillanatban, amikor az interpellációs-könyv felolvastatik, itt kell tartózkodnia és még egyszer nyilatkoznia kell, hogy holnap el akarja-e mondani interpellációját. Ismétlem, nekem az a felfogásom, hogy r , ha valamelyik képviselő interpellációt jegyez be, azzal kifejezte azt a szándékát, hogy T interpellációját elő is fogja terjeszteni. Épen ezért teljesen feleslegesnek tartom ezt a megkötést, teljesen indokolatlannak tartom, hogy T a képviselők interpellációs jogát ilj 7 en módon korlátozzuk és csaknem lehetetlenné tegyük, hogy azzal élhessenek. Különösen súlyosnak tartom ezt a mai nehéz időkben, amikor mindig felmerül olyan kérdés, amelyet a képviselőnek nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége a nemzetgyűlés elé hozni és itt szóvátenni. Ha pedig kötelességében korlátozzuk a képviselőt, ezáltal nem teszünk jó szolgálatot sem a nemzetnek, sem annak az ügynek, amelynek valamennyien szolgálatában állunk. Azért teljes tisztelettel kérem a többséget és magát a t. előadó urat is, méltóztassanak megfontolás tárgj^ává tenni, nem lehetne-e ezeket a szempontokat a szóbanforgó szakaszban érvényesíteni. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Csik József ! Csík József : T. Nemzetgyűlés ! Őszinte sajnálattal tapasztaljuk, hogy a nemzetgyűlés többségi pártja arra a merev álláspontra helyezkedik, hogy semmiféle módosítást nem enged meg a tárgyalás alatt lévő javaslaton. (Ellenmondások a jobboldalon.) TJgy 7 látszik, annyira kialakult bennük ez a meggyőződés, hegy szinte feleslegesnek tartom, hogy további módosítások benyújtásával molesztáljam a t. Nemzetgyűlést. Mégis kötelességünknek tartjuk, hogy a bizottsági jelentésre annál is inkább megtegy r ük észrevétéleinket mert — mint már az általános > vitánál kifejtettük — a tárgyalás alatt lévő javaslatot a nemzetgyűlési képviselők szabadsága ellen irányuló javaslatnak tartjuk. Ami az interpellációs jogot illeti, ez a képviselőknek mindig bizonyos individuális joguk volt, mely módot nyújtott nekik annak a sok panasznak és sérelemnek a szóvátételére, amelyeket egyrészt kerületükben, másrészt az ország egyéb vidékein felelős és felelőtlen tényezők elkövettek. Ezelőtt megvolt a lehetőség ez interpellációk megtételére, ami annyival is inkább helyeselhető volt, mert igy nagyon sok indulat nyert levezetést, ami viszont teljesebb harmóniát és jobb hangulatot idézett elő. Ha a nemzetgyűlés a jövőben megfosztja ettől a joguktól a képviselőket, ezzel nem ér el semmi eredményt, mert a felgyülemlett sérelem ott lesz a szivekben, kitörésre vár és csak az alkalmat keresi, hogy ? , ha nem e szakasz alapján, akkor más szakasz alapján kitörjön a nemzetgyűlésen. Ami az interpellációs jog formai részét illeti, a javaslat idevonatkozó részét egészen természetesen elitélem. Szabó József t. képviselőtársam rámutatott már egypár kinövésre, főleg arra, amely az interpellációk bejegyzésének idejét illeti. Nem akarok most ezzel foglalkozni, inkább az általa emiitett második szempontra akarok részletesebben rámutatni. A javaslat 3. bekezdése a következőket mondja (olvassa): »Ezek után a szóval interpellálni kívánó képviselők nyílt ülésen szóbelileg, vagy az elnökhöz az interpellációskönyv felolvasását megelőzőleg intézett beadványukban nyilatkozni tartoznak, vájjon interpellációjukat bejegyzéstik értelmében megtartják-e,
