Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

A nemzetgyűlés 350. ülése 1924. Következik a 204 és 205. §-ok helyett az uj 197. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 197. §-t). Elnök : Kivan valaki szólani! Szabó József: A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Szabó József képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani. A szó a képviselő urat megilleti. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy a 197. § nagyon terjedelmes, - kilenc pontba van foglalva — javasolom, méltóztassék hozzájárulni, hogy ezt a szakaszt pontonként tárgyaljuk le. Elnök: Méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy a ,197. § bekezdésenként tárgyaltassék? (Igen!) Ha méltóztatnak ehhez hozzájárulni, ily értelemben mondom ki a határozatot és ily értelemben fogjuk a tárgyalást lebonyolítani. Kíván- e valaki az első bekezdéshez szólni? Szabó József képviselő ur! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Az interpelláció jogát az uj házszabálytervezet nagyon korlátozza. Már megmondottam az általános vita során is, hogy leginkább nem az ellen van aggályom és kifogásom, hogy az interpelláció előterjesztésére szánt időt korlátozza, hanem az ellen, hogy olyan adminisztratív kötelezettséget ró az interpelláló képviselőre az, hogy ez reá nézve külön hivatali tevékenységet jelent. Kifogásom van épen ezen indokból kifolyólag az ellen is, hogy a házszabályokba bevezessük az írásbeli interpelláció módját. Nem tartom egyáltalán szerencsésnek, helyesnek és elfogadhatónak azt, hogy a képviselők előterjeszteni valójukat Írásban adják be a Háznak. Hiszen a régi házszabályaink szerint — de azt hiszem, az újban is megmaradt ez a pont — a képviselőknek nincs joguk beszédjüket írásból felolvasni. Ezt a gondolatot is kijátssza ez a szakasz, ha a képviselők ezután interpellációikat nem szóval fogják előterjeszteni, hanem Írásban juttatják el az elnökséghez. Másik kifogásom ez ellen az, hogy a képviselők helyett a titkárok fognak majd dolgozni, a titkárok fogják a képviselői tevékenységet itt gyakorolni, olyan emberek tehát, akik a választóközönségtől nem nyertek mandátumot, megbízatást, könnyen jutnak majd ahhoz a szerephez, hogy itt a nemzetgyűlésen interpellációkat terjesszenek elő. Nincs szükség arra, hogy fetrohmannok dolgozzanak a parlamentben. Azok, akik képviselői tevékenységre vállalkoztak, feltétlenül kell, hogy annyi judiciummal rendelkezzenek, hogy saját maguk gondolatait hozzák a nemzetgyűlés elé, ne pedig olyan idegen emberekét, akik a nemzetgyűlés termén kivül állanakÉpen ezért helytelenítem az Írásban előterjesztendő interpellációs jogot. Én igenis a képviselőkre nézve kötelezővé tenném, hogy saját interpellációjukat ők maguk terjesszék itt elő s amennyiben szükségesnek tartják, élőszóval indokolják meg és támasszák alá az előterjesztett kérdéseket és kéréseket. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Senki sincs feljegyezve. Elnök : Szólásra feljegyezve senki sincs. Kiván-e az előadó ur szólni ? (Örffy Imre előadó: Igen!) Az előadó ur kivan szólni. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Szabó képviselőtársam — ugy veszem ki beszédéből — főkép azért ellenzi az alternativ^ írásos interpelláció jogának megadását, mert fél attól, hogy az irásos interpellációkat majd nem a képviselők, hanem azok helyett majd mások fogják megtenni. Ezt az érvet én helytállónak látom a szóbeli évi december hó 9-én, kedden. 637 interpellációknál és általában a beszédeknél is. Idegen gondolatokat, mástól kölcsönkért elveket és beszédeket szóbelileg is elő lehet adni, annak semmiféle garanciája nincs, ha valaki szóval adja elő a más gondolatát mint saját gondolatát. Miután alternatív a jog és tisztán az illető képviselőre van bizva, hogy melyik formáját választja az interpellációnak, ebben én senkinek sérelmét, de még annak az elvnek sérelmét sem látom, hogy a képviselők ezzel a kötelességteljesítés elől kibújhatnának. Sőt ellenkezőleg, én meg akarom könnyíteni a kötelességteljesitést azokra a képviselőkre nézve, akik akár a kormány iránti bizalmuknál fogva, akár mert nincs az a szónoki készségük, amely a nyilvános, plenáris tárgyalásokhoz szükséges, hogy az ilyen közérdekű kérdésekre a kormány és a Ház figyelmét felhívhassák. Ennek egyedüli módja az, hogy megadjuk az alternatív, irásos interpellációs jogot. Elnök: A vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem: méltóztatik-e a 197. § első bekezdését eredeti szövegezésében elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A nemzetgyűlés az első bekezdést eredeti szövegezésében fogadja el. Amennyiben már az egész szöveg felolvastatott, következik a második bekezdés. Feliratkozva senki sem lévén, kérdem, kiván-e valaki szólani í (Nem !) Ha senki szólni nem. kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a 197. § második bekezdését eredeti szövegezésében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés a második bekezdést eredeti szövegezésében fogadja el. Következik a harmadik bekezdés. Feljegyezve senki sem lévén, kérdeni, kiván-e valaki szólani! (Szabó József szólásra jelentkezik.) Szabó József képviselő ur kivan szólni. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A 197. § szabályozza, hogy a képviselők, akik interpellációt előterjeszteni szándékoznak, mikor tartoznak azt az interpellációs-könyvbe beírni. Többek között kimondja, hogy az interpellációk megtételére megállapított napot megelőző ülés megkezdéséig tartoznak a képviselők az interpellációkat bejegyezni. Az interpellációs jog olyan legyen, hogy a képviselő akkor éljen vele, amikor annak szükségét látja. Egyébként is már a legutóbbi házszabályok korlátozták az interpellációk előterjesztését és csak az utóbbi időkben van ugy, hogy interpellációkat csak bizonyos napokon szabad előterjeszteni. Tudomásom szerint régebben a képviselő minden nap előterjeszthetett interpellációt, csak az 1908-as és 1913-as házszabályok módosították ezt ugy, hogy csak szerdán és szombaton van joga a képviselőnek interpellálni. Eszerint tehát az interpellációs jog úgyis korlátozva van, hetenként úgyis csak kétszer inteipellálhat a képviselő, ebből rendszerint azután az egyik napot, a szombatot úgyis mindig elveszíti, mert szokás szerint szombaton a Ház tanácskozást nem tart, tehát minden héten csak egyszer interpellálhat. Nem tartom tehát helyesnek, hogy még abban is megkössük a képviselő kezét, hogy amennyiben sürgős szükségét látja annak, hogy egy kérdést a nemzetgyűlés elé vigyen, kötelezővé teszi ránézve a házszabály, hogy az interpellációs nap előtti napon az ülés megkezdéséig jegyezze be interpellációját. Hiszen közben is adódhatnak fontos és jelentőségteljes kérdések, amelyekről a képviselők interpellálni akarnak, s nem érteni, hogy ilyenkor miért korlátozzuk, miért nem akarjuk megengedni, hogy azon & napon irják be és terjesszék elő interpellációjukat, amikor ezt szükségesnek tartják. 94*