Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

Á 'nemzetgyűlés 350. ülése 1924. tett fel. Egy percig sem kétlem, hogy ha komoly indítvány adatik be, (Szabó József: Ki fogja elbirálni, hogy komoly-e vagy nem?) akkor sem az elnök, sem a Ház nem fog elutasitó álláspontra helyezkedni. Felhívom azonban a képviselő tir figyelmét egy dologra, amire nyilván nem gondolt. A régi állapot szerint ugyanis kötetes indítványokat lehetett beadni, s a házszabályok szerint a Háznak egyáltalán nem volt joga dönteni afölött, hogy ezeket a mérhetetlenül nagy, sokszor obstrukciós szándékú vastag indítványokat nagy költse- , gen kinyomassák-e vagy sem. Igen t. képviselőtársam, annál a kérdésnél inkább az lesz az irányadó szempont, hogy milyen az indítvány terjedelme, nem pedig az, hogy milyen az anyagi tartalma. Azt hiszem, ennél a kérdésnél ez lesz a döntő szempont a Ház többségére nézve. Csak arra hivatkozom, hogy az ellenzéknek a házszabályrevíziós bizottságban résztvett tagjai, különösen Gaal Gaston t. képviselőtársam, akinek álláspontja pedig eléggé ellenzéki volt a tárgyalások során, vita nélkül elfogadták, sőt helyesnek is jelezték, hogy a Ház ne legyen kénytelen a leglehetetlenebb s emellett — ismétlem — legterjedelmesebb indítványokat nagy költséggel kinyomatni. Épen ezért tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslat eredeti szövegét elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 192. §-szal szemben Szabó József képviselő ur elleninditványt adott be. Az elleninditványt tehát szembe fogom állítani az eredeti szöveggel. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a 192. §-t eredeti szövegezésében, szemben Szabó József képviselő ur indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat,_ akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Az eredeti szöveg fogadtatván el, Szabó József képviselő ur indítványa elvettetett. f Következik a 202. és 203. Vok helyett*a 196. i Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 196. §-t). Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! A szakasz első bekezdéséhez egy mondat felvételét kérem. Ez a mondat a következőképen hangzanék: »Képviselők csak olyan ügyek napirendretüzése iránt tehetnek indítványt, amelyek házszabályszerüleg elő vannak készítve.« Ennek az indítványnak indoka szembeötlő. Az utóbbi időben igen.gyakran provokáltak napirendi vitákat akként, hogy az egyik ellenzéki képviselő kiragadott egy népszerű témát, amely azonban a Ház plénumában való tárgyalásra semmi tekintetben sem volt előkészítve s kérte annak a plénumban való kitűzését. Szerény véleményem szerint ez a kitűzés eddig is lehetetlen volt, mert házszabályellenes lett volna az elnökség részéről, ha ezeket a tárgyakat kellő bizottsági előkészítés nélkül kitűzte volna. Hogy azonban ezentúl ilyen irányú napirendi kérések még előterjeszthetők se legyenek, illetőleg amennyiben előterjesztetnének, szavazásra se legyenek bocsáthatók, tisztelettel kérem az imént felolvasott indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik ! Forgács Miklós jegyző r Szabó József ! Sz;abo József : T. Nemzetgyűlés ! Azt a felfogást, amelyet az előadó ur most ismertetett, én már régebben képviseltem itt a Házban. Egy ízben ugyanis, amikor a baloldalról javaslatot tettek tényleg olyan ügyek tárgyalására, amelyek előkészítve nem voltak, többek között azt moniTAPLÓ XXVII, évi december hó 9-én, kedden. 635 dottam, hogy az elnök ur nagy zavarba jönne, ha a Ház a baloldalon ülő képviselő urnák akkor előterjesztett indítványát megszavazná, mert a Ház nem volna képes az elfogadott indítványt tényleg tárgyalásra is kitűzni. Épen ezért most következetlen lennék, ha az előadó úrral szemben arra az álláspontra helyezkedném, hogy tényleg nem kellene-e valahogyan korlátozni a napirendi indítványt s vájjon tényleg nem kellene-e a napirendi indítványnál csak oly jogot adni a képviselőknek, hogy az a napirendi indítvány tényleg magában hordja a komolyságot s hogy tényleg csak oly indítványokat tehessenek, melyeket a házszabályok szerint is ki lehet tűzni tárgyalásra. De ugy érzem, hogy ez megint egy kis korlátozást jelent az eddigi szólás joggal szemben, hiszen a napirendi vita az eddigi szabályok szerint alkalmat adott arra, hogy a képviselők az általános politikai helyzetről és mindarról a kérdésről, amelyet szükségesnek tartottak felhozni, elmondhassák a véleményüket, mert a házszabályok szerint más alkalommal, más körülmények között nem voltak képesek azt elmondani. Ezért nem nagyon örülök ennek a javaslatnak, nem is tartom azt nagyon szerencsésnek, mert a mostani házszabálytervezet már úgyis elég szigorítást visz keresztül többi pontjaiban, szigorítja magát az interpellációs jogot, az indítványozás! jogot, s most megfosztja a képviselőket még attól a joguktói is, hogy amennyiben egy fontos szempontra akarják felhívni a Ház figyelmét, ezt megtehessék. — (Hegedűs György: Napirendre tűzését nem kérheti!) Hiszen értjük; ha nem kérheti a napirendre tűzését, akkor az elnök urnák joga lesz őt meg is akadályozni abban, hogy arról a tárgyról beszéljen, mert az úgysem tűzhető napirendre. Ha ezt igy méltóztatnának értelmezni, akkor elfogadhatónak találom, de semmi gyakorlati jelentőséget nem tulajdonitok neki, mert akkor végeredményben a képviselők mindent elmondhatnak amit akarnak, azzal a különbséggel, hogy a végén annak napirendre tűzését nem indítványozhatják. Nekem azonban a 196. § ötödik és hatodik pontjai ellen súlyos aggodalmam és kifogásom van. Az aggodalmam az, amit az előbb emiitettem. Felfogásom szerint ez a két pont ugyancsak azt szolgálja, hogy a Házban a semmittevést készitsük elő s a képviselő uraknak módot adjunk arra, hogy minél kevésbé teljesítsék azt a kötelességet, amelyre vállalkoztak. Miről van szó ebben a két pontban! Arról, hogy az ülés — határozatképtelenség esetét kivéve — fel nem oszlatható. Minden esetben tehát, akármiről van szó, nem oszlatható szét az ülés; a házszabályok csak egy dologra adnak alkalmat az elnök urnák, arra, hogy amennyiben a nemzetgyűlés tanácskozása — mondjuk — két óra felé végkimerülésben fog szenvedni és csak két három képviselő vállalkozik arra a feladatra, hogy itt maradjon és a tanácskozásban résztvegyen, úgyhogy a Ház nem lesz tanácskozásképes, erre való hivatkozással az elnök ur nem tesz napirendi indítványt, hanem egyszerűen berekeszti az ülést és^ másnap tesz indítványt a további teendőkre nézve. Ez obstrukció, időpazarlás, mert ezzel a Ház mindig egy egész napot fog vesziteni tanácskozásaiból. Ha a múltra tekintek vissza, sajnos, azt kell hinnem, hogy igy lesz a jövőben is, mert nagyon ritkán történik meg az, hogy a tanácskozóképesség még délután két órakor is megvolna a Házban. Ha a jövőben tehát még több alkalmat adunk a képviselő uraknak arra, hogy a tanácskozóképességet ne kelljen biztosítani, a jövőben még gyakrabban fog megtörténni, hogy a tanácskozás 94