Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

028 A nemzetgyűlés 350. ülése 1924 okból : először nem térek ki rá azért, mert ez szerény véleményein szerint meghaladná az elő­adói beszéd kereteit, minthogy ez egy általános politikai természetű kérdés. A második okom pedig az, hogy erre a kérdésre a ministerelnök ur már úgyis részletesen kitért. Röviden meg kell azonban emlékeznem arról az előbb emiitett másik okról, melynek előadása során gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam gondolatmenetét akként fejtette ki, hogy a bizott­ság maga is elismerte bizonyos mértékig az ob­strukció jogosságát, amikor rámutatott arra, hogy a magyar politikai közvéleménybe belopózott az obstrukció gondolata és bizonyos népszerűségre is tett szert. A magam igazolására kénytelen vagyok leszögezni, hogy az, aki elolvassa ezt a bizottsági jelentést, megállapithatja azt, hogy-én ezt az érvet csak azért hoztam fel, hogy rámu­tassak arra, bogy milyen veszedelmes épen az obstrukció gondolatának népszerűsítése és belo­pózása a közvéleménybe azért, mert az obstruk­ciót én minden parlamentarizmus halálának és csődjének tartom, (Igaz ! Ugy van ! johbfelől.) s^ épen azért figyelmeztettem az előadói jelen­tésemben a magyar politikai közvéleményt arra, hogy az obstrukciónak minden alakját, tehát a beszédes alakját is, feltétlenül elitéli a reviziós bizottság. Az az érv, amelyet t. képviselőtársam felho­zott, a királykérdés érve, — ugy képzelem — szintén nem helytálló. Mert amennyiben belpoli­tikai tényezők fogják ezt a kérdést eldönteni, nem kétlem, hogy azt az állam, a nemzet évezre­des_ tradícióinak megfelelően, konzervatív módon fogják úgyis eldönteni. Ha pedig — ne adj Isten­külpolitikai nyomásra — értek itt egy erősebb külpolitikai terrorisztikus nyomást — lennénk kénytelenek szégyenszemre, önérzetünk megtaga­dásával ezt a kérdést megoldani, — amit nem hiszek — akkor csak rámutatok arra, hogy az eddigi házszabályok sein voltak alkalmasak arra. hogy egy ránk oktrojált törvényt megakadályoz­zunk. Hiszen < előttünk van a trianoni béke és a detronizáeiós javaslat keserű emléke. Láttuk, éreztük mindnyájan, hogy volt egy igen nagy, igen jelentékeny és fakeiózus ellen­zéke ezeknek a kérdéseknek, de egyikük sem vette magának azt a bátorságot, hogy az eddigi ház­szabályok alapján adott, és pedig bőven adott alkalmat kihasználják, és obstrukeiós alapon, ha csak beszédes obstrukció alakjában is megakadá­lyozzák — .ismétlem — ezeknek a gyászos tör­vényjavaslatoknak törvényerőre emelkedését. Egészen^ röviden szeretnék még foglalkozni Rassay i képviselőtársam két megállapításával. Rassay t. képviselőtársam egy tüneti kezelést emlit a házszabályrevizióval kapcsolatban és egy elég szellemes hasonlatot használ abban a tekin­tetben, hogy itt tulaj donképen nem annyira az operatőrüknek, mint inkább a politikai pszichiá­tereknek volna helyes a döntő szerepet juttatni. A hasonlat szellemes, de mégsem helyes. A tü­neti kezelésnél ugyanis az az orvos tisztán csak a tünetek kezelésére szoritkozik és lemond a tulaj donképeni baj gyógyításáról. Mi pedig, akik, legalább ezidő szerint, ezt a javaslatot idehoztuk, mi azt valljuk, hogy egy parallel eszközt hoztunk ide, a módosított házszabályokkal, de nem mond­tunk le arról, hogy a baj igazi fészkével is fog­lalkozzunk. Én a tüneti kezelést — bevallom őszin­tén — a javaslat fegyelmi részében látom csak, a többi részében azonban többet látok : egy akara­tot, lehetőségbiztositást arra nézve, hogy ezentúl olyan poiitika folytattassék, amely a széles nép­rétegeknél szimpatikus lesz. De ne gondolja t. képviselőtársam azt, hogy a házszabályok szigorítása nélkül egyedül jó poli­évi december hó 9-én, kedden. tikával, a tömegek javát előmozdító politikával célt lehet elérni. Nem tudok elképzelni a mai mozgalmas és nehéz gazdasági viszonyok között semmiféle olyan politikai irányzatot, olyan kor­mányt, amellyel szemben igen tekintélyes és fak­eiózus ellenzék ne támadna, amely bizony adott esetben ne fordulna olyan eszközökhöz, amelyeket egy rossz házszabály nyújt s amelyeket egyedül jó politikával a kezükből kivenni nem lehet. Ez csak szigorú, következetes tárgyalási ügyrenddel lehetséges. (Ugy van! jobbfelől.) A másik érv, amelyet igen t. képviselőtársam hangoztatott és amelyben részben igazat kell adnom, az a körülmény, hogy a parlament hatás­köre tényleg egyre jobban összezsugorodott, hogy a parlament ma tényleg csak árnyhatalom ahhoz képest, ami a múltban volt. Utalt e tekintetben a kivételes hatalomra. Engedje meg t. képviselő­társam, hogy ezt az elvet szembeszegezzem az ő álláspontjával. A kivételes hatalom gyűlöletes ugy a kormánynak, mint a többségnek. Nekünk hő óhajtásunk az, hogy primer kérdések, amelyek a törvényhozás hatáskörébe tartoznak, minél előbb idehozassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) De hogy ez lehetséges legyen, ahhoz épen ennek a ház­szabáiyreviziónak keli elkövetkeznie, amely lehe­tővé teszi, hogy törvényjavaslatokat kellő időben, kellő tempóban letárgyalhassunk. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Nem hozhatunk ide az állam polgárai­nak legszentebb jogait érintő és eddig — sajnos — rendeletileg szabályozott számtalan kérdést addig, amíg nincs biztositék arra nézve, hogy az a sok és nagy probléma kellő időben és kellő tempóban a nemzetgyűlés előtt tényleg le fog tárgyaltatni. (Ugy van! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Legtöbbet foglalkozott a javaslattal és az előadói jelentéssel is _ talán Szabó József képviselőtársam beszéde. Én az összes kérdéseket épen az előbb emiitettem elvnél fogva, hogy t. i. nem tartom helyesnek az általános vita során minden egyes konkrét kérdést tárgyalni, nem akarom most érinteni, mégis azonban szük­ségesnek, illetőleg ildomosnak tartom — miután t. képviselőtársam engem személyileg is aposztro­fált — a következőkre rámutatni: T. képviselőtársam mélyen felháborodva utasította vissza az előadói javaslatnak azt a részét, amely a külügj'i bizottság és általában a zárt ülések titkosságára és a titoktartás meg­szegésére vonatkozó fegyelmi rendelkezéseket illette. Engedje meg t. képviselőtársam, de az ő gondolatmenetét ad absurdum lehet vinni. Hogy egy ilyen szakasz benne van a javaslatban, ebből nem lehet az egyes képviselőkre nézve sértő következtetést levonni. Vannak és voltak is min­dig fegyelmi szakaszok a házszabályokban. Ha az egyes képviselőknek meg lehetne sértődniök amiatt, hogy fegyelmi szakaszok vannak a ház­szabályokban, sőt — ha a gondolatot ad absurdum visszük — minden állampolgár megsértődhetnék amiatt, hogy büntetőtörvénykönyv van. Méltóz­tassék a külföldi házszabályokkal kissé foglalkozni. A külügyi kényes kérdések sehol a világon nem tárgyaltatnak nyilvánosság előtt. Mindenütt meg­vannak a szankciók, sőt ennél sokkal szigorúbb szankciók. Azokban a házszabályokban ennek külön garanciái vannak, amennyiben ünnepélyes fogadalommal vannak ezek a dolgok összekötve és a fogadalmat le nem tett, de egyébként más téren teljes jogú képviselőknek a házszabályok a külügyi bizottságban semmiféle jogot nem biz­tosítanak. Sokan mint igen fontos érvet hozzák elő, s amelyet a ministerelnök ur is megemlitett, a szakszervezetekre — nemcsak a szociáldemokrata, hanem a keresztényszocialista szakszervezetek ügyrendjére — vonatkozó érvet. Ezzel szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom