Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

A nemzetgyűlés 350. ülése 1924. évi december hó 9-én, kedden, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. îirçjyai : A házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Walko Lajos, Mayer János, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 55 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik a házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének, illetőleg javaslatának folytatólagos tárgyalása. A házszabályok 213. §-a alapján az előadó urat illeti meg a szó. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! A zárszó jogán kérek szót annak ellenére, hogy az utóbbi időkben a javaslatok előadói — magam is, mint számos javaslat előadója — nem szoktak ezzel a joggal élni. Hogy ez alkalommal mégis szót kérek, annak több oka van. Először is az, — és ezt különösen hangsúlyozni kívánom — hogy a most tárgyalás alatt levő javaslat nem kormányjavaslat, ez a javaslat a reviziós bizottság munkálata, amelynek a plénumban én vagyok az exponense, tehát az én kötelességem elsősorban reflektálni mindazokra a felszólalásokra, amelyek nem annyira általános politikai vonatkozásúak, mint inkább szorosabban a beterjesztett javaslattal vannak összefüggésben. A ministerelnök ur a kérdés politikai részét elintézte, az én részemre tehát tisztán csak a felszólalásoknak az a része maradt, amely vagy magát a bizottsági jelentést érintette, vagy egyenesen engem aposztrofál, vagy végül legalább is a bizottság által benyújtott szövegre nézve tesz konkrét javaslatot, illetve gyakorol kritikát. Én ez igen rövid felszólalásomnál nem követhetem azt a rendszert, hogy minden egyes konkrét kifogást tárgyalás alá vegyek, mert igaza van Rassay Károly t. képviselőtársamnak abban, hogy egy általános vita nem merülhet ki egyszerűen abban, hogy az egyes részletekhez való felszólalásoknak egyszerűen sommázata legyen, vagyis nem követhetem egyik-másik képviselőtársamat abban a rendszerben, hogy elővette a javaslatot és szakaszról-szakaszra tett birálati megjegyzéseket, hanem inkább csak általánosságban, de — ismétlem — a javaslat szövegével való szoros kapcsoNAPLÓ XXVH. latban leszek bátor főként a baloldalon történt felszólalásokkal foglalkozni. Egy megállapítást kell tennem, azt, hogy az igen t. baloldali képviselő urak túlnyomó része is inkább csak általános politikai keretekben mozgott. Még egy megállapításom van, amely még örvendetesebb ennél, az t. i., hogy nem volt közöttük egyetlen egy sem, aki ne ismerte volna be, hogy a házszabály reviziós kérdések közül egyik vagy másik, sőt a szónokok legnagyobb részének beismerése szerint a házszabályreviziós javaslatban rendezett kérdések túlnyomó része olyan, amely tényleg rendezést igényel. Tisztán csak egyetlen egy pont volt, a vita bezárására, illetőleg a vita tartamának korlátozására vonatkozó 212. § volt az, amelyre nézve — elismerem —• az ellenzéki oldalról egyöntetüleg az volt a vélemény, hogy ez ellenzéki szempontból nem fogadható el. E tekintetben bizonyos következetlenséget látok egyik-másik ellenzéki képviselőtársam beszédében akkor, amikor másfelől azt látom, hogy ők a legélesebb szavakkal kritizálták az eddig érvényben volt házszabályokat. Csak Griger Miklós t. képviselőtársamnak igazán magas színvonalú beszédéből idéztem azt a részt, amely megállapítja, hogy »a mi házszabályaink remekbe készült példái annak, hogy miként nem kell jogszabályokat alkotni« ! Igen éles szavakkal kritizálták házszabályainkat az^ ellenzéken felszólalt összes képviselő urak, isinétiem n

azonban, nem merték vagy nem tudták a végső konklúziót megtenni, s egy kérdésnél mindnyájan megtorpantak, nevezetesen a vita bezárásának kérdésénél. Igen nehéz helyzetben vagyok Apponyi Albert gróf igen t. képviselőtársammal szemben, akinek nagy tekintélyével szembeszállani bizony csekélységemnek merészség is. Nem is mernék erre a szerepre vállalkozni, ha ő nem alludált volna épen az általam szerkesztett bizottsági jelentés egy részére, amely az obstrukció kérdését taglalja az elmúlt dualisztikus éra alatt. Két főindokot hozott fel Apponyi Albert gróf t. képviselőtársunk a vita bezárásának — hogy igy fejezzem ki magamat — 100%-os behozatala ellen. Ö koneedálta azt, hogy van számos olyan kérdés, amelynél a vita bezárása nem kerülhető el. Megvallotta, vagy legalább is több mint sejtette azonban, hogy van egy kérdés, amelynél legalább is a beszédes obstrukció intézményét el tudja fogadni, ez pedig a királykérdés. Ez volt az egyik erve. A másik pedig a választójogi Junktim kérdése, amelyre most nem térek kikét 93