Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-349

A nemzetgyűlés 349. ülése 1924. évi december hó 5-én, pénteken. 623 legalább némileg is ebben a Házban a fegyelem újból helyreállítható legyen. (Helyeslés ti jobboldalon.) Erre nézetem szerint alkalmas eszközöket választottunk. Kiválasztottuk az 1913-as házszabályból azokat a paragrafusokat, amelyek a technikai obstrukciót teszik lehetetlenné és ehhez hozzáadtuk azt az eszközt, amelynek segítségével a beszélő-obstrukciót lehet lehetetlenné tenni: a klotürt és a beszédidő korlátozását. A klotür tulajdonképen az a kérdés, mely a legnagyobb kontroverziákat vonta maga után. Vannak elvi ellenzői a klotürnek es vannak olyan ellenzői, akik részben csak bizonyos tárgyakra kivannak alkalmazni, részben bizonyos tárgyakat kizárni akarnának. Én az elvi ellenzőivel szemben csak arra vagyok bátor rámutatni, ami már sokszor felhozatott ebben a házban, hogy a klotür az egész világon be van hozva és Magyarország az utolsó állam, amely a klotürrel foglalkozik és azt házszabályaiba fel akarja venni. Rámutatok azonban arra is, hogy a szólásszabadság lényeges sérelmével ez nem jár, mert hiszen a klotür nem kötelesség, az egy jog, amellyel a Ház akkor él, amikor nyilvánvaló rosszakarattal áll szemben, amely odacsucsosodik ki, hogy a határozathozatalt felesleges módon elodázza. De legyen szabad rámutatnom nekem arra. hogy épen a szociáldemokrata párt, amely a klotürt mint szájkosarat, mint pártdiktaturát u mint kormánydiktaturát a parlamentben — tünteti fel, a klotür intézményével saiát udvarán teljesen meg van barátkozva. (Ugy van! jobbfelől.) Itt van előttem a magyarországi szociáldemokrata párt pártgyüléseinek tanácskozási rendje. Kilenc pontból áll ez, amelyek közül csak néhányat fogok felolvasni. Az első pont azt mondja (olvassa): „Szólásra jelentkezni csupán Írásban lehet, a jelentkezők sorrendben kapnak szót. 2. Minden indítvány Írásban nyújtandó be. 3. A szónoki lajstrom lezárására, vagy a vita bezárására vonatkozó indítványok mellett csupán egy-egy szónok beszélhet." (Derültség a jobboldalon.) Mi ez más, mint a nyilvánvaló klotür, mi ez más, minthogy be lehet zárni a vitát és csak egy-egy szónok beszélhet hozzá? (Ugy van! a jobboldalon.) De itt van a beszédidő korlátozása a 4. pontban, amelyik azt mondja, hogy az előadók egy óráig beszélhetnek, a vitában résztvevők kivétel nélkül 10 percig. (Derültség jobbfelől.) Engedjék meg a t. urak, hogy ezek után azokat a dörgő frázisokat, hogy mi itt a parlamentben diktatúrát akarunk, mint olyanokat utasítsam vissza, amelyeket az ő cselekedeteik és a saját maguk által elfogadott elvek a legalaposabban cáfolnak meg. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mások azzal a követelménnyel állottak elő, hogy a klotür ne alkalmaztassák bizonyos törvényjavaslatokra, vagy csakis bizonyos javaslatokra legyen a klotür alkalmazható. Azt hiszem, hogy semmivel sem lehet indokolni ezt az álláspontot. Gondolkoztam és törtem a fejemet afölött, hogy miféle érdeke lehet a nemzetnek, hogy egyes javaslatoknál az obstrukció lehetősége feltétlenül biztosittassék. Várható-e, hogy akár a választójog, akár ^ más törvényjavaslat egy obstrukció segítségével egyáltalában jobban és kedvezőbben oídassék meg, mint obstrukció nélkül. Ebből a szempontból magamnak semmiféle argumentumot sem tudok elképzelni. Azt mondja gróf Apuonyi Albert, hogy addig', amíg ennek a nemzetnek a békeszerződések által megnyirbált helyzete és függetlensége helyre nem állíttatik, ő alig volna abban a helyzetben, hogy a klotürt az egész téren koncedálja. Bocsánatot kérek, ha volt egy obstrukciónak egyáltalán értelme, kapcsolatban a mi függetlenségünkkel, lehetett ennek bizonyos jogosultsága akkor, amikor egy koronás királlyal állottunk szemben, aki az alkotmányra esküt tett, és akitől feltétlenül várható volt, hogy nem fog alkotmányellenes, erőszakos eszközökhöz nyúlni, hogy a • parlamentben dívó csatát egyik vagy másik irányban eldöntse. Azonban azt hinni, hogy majd idegen hatalmak respektálni fognak egy obstrukciót itt a parlamentben és azt fogják mondani: nem avatkozunk bele addig ezekbe az ügyekbe — feltételezve, hogy megvan a szándék —, azért, mert itt obstrukció folyik, — mégis nagymérvű naivitást tételez fel. (Ugy van! jobbfelől.) Azt mondja gróf Apponyi Albert, .hogy addig sem lehet klotür, amíg lehetséges, hogy itt nemzetellenes pártok alakuljanak a nemzetgyűlésen. Én feltételezem, hogy ilyenek nem alakulnak és nem fognak soha alakulni, de feltéve, hogy fognak alakulni, azt az egyet bizonyosan tudom, hogy azok kisebbségben lesznek, és igy csakis az ő javukra szolgálna majd az obstrukciónak az a fegyvere, amelyet szabadon kivannak használni. (Taps a jobboldalon.) De azt mondják — és itt visszatérek a választójog kérdésére —, hogy amíg a nemzeti akarat szabad nyilvánulása nincs biztosítva, addig nagy veszély volna ezt a fegyvert kiadni a kézből. Mindenekelőtt rámutatok arra, hogy ezt a Junktimot, hogy igy fejezzem ki magamat, nem fedezték fel sehol a világon, csakis Magyaroszágon. Mert az egész világon foglalkoztak a klotürrel, tekintet nélkül a választójog mérvére, igen sok helyen bevetették a klotürt, mielőtt a választójogot általánossá tették volna. Hiszen elég, ha rámutatok arra, hogy a választójogi kiterjesztés legnagyobb lépései épen a háború végén történtek, 1917— 1918-ban, amikor az entente államok parlamentjei mindnyájan foglalkoztak a választójog kiterjesztésével, holott azokban a parlamentekben a klotür régen divatos volt. Ez tehát egy magyar specialitás ... Elnök: Figyelmeztetem a ministerelnök urat a házszabályok 252. §-a értelmében, hogy a napirendre szánt idő letelt és az elnöknek a tanácskozási idő utolsó félórájában kötelessége előterjesztéseket tenni, a Háznak pedig bizottsági jelentéseket kell meghallgatnia. Kérem tehát, méltóztassék beszédét rövidesen befejezni. Gr. Bethlen István ministerelnök: Rögtön készen vagyok. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalún.) Egyáltalában szembe kell, hogy szálljak azzal a tézissel, amely mostanában igen gyakran ismétlődik, úgyszólván kezd köztudattá válni, és nézetem szerint igen veszedelmes azokra nézve, akik a titkosság ilyen mérvű kiterjesztésének nem barátai; nevezetesen azzal a tézissel, hogy a nemzeti akarat nyilvánitási szabadságát csakis a titkosság biztosítja. Azt hiszem, hogy ott, ahol a mértékadó tényezőkben nincs meg az akarat a nemzeti akarat megnyilvánulása tisztaságának biztosítása, a titkosság semmiféle garanciát nem nyxijt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nézzünk csak körül. A titkosság a Balkánon jelent valamit? A titkosság szomszédainknál jelent valamit? (Nemes Bertalan: A szocialistáknál jelent valamit?) Én azt hiszem,;hogy nem, Nem