Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-349

A nemzetgyűlés 349. ülése 1.924. anyagot nem intézte el, hogy nem foglalkozott kellő időben azokkal a kérdésekkel, amelyeket a kormány meggyőződése szerint a parlament elé kellett, hogy vigyen, mint megöl dandókat. De magyarázata ez annak is, hogy miért nem terjesztettünk mi a parlament elé olyan törvényjavaslatokat, amelyek az u. n. nagykérdéseket oldották volna meg. Az én meggyőződésem szerint ezeket a kérdéseket nem lehet viharos időkben letárgyalni. E kérdések elintézésére — legalább is ugy való elintézésére, hogy abból a nemzetre nézve nyugalom származzék —, bizonyos nyugalmi időszak szükséges. (Helyeslés.) De kérem, mikor látjuk azt, hogy sokkal jelentéktelenebb kérdések, úgyszólván napirendi ügyek, vagy belső adminisztrativ ügyek is a legnagyobb viharokat keltik a parlamentben — olyan viharokat, amelyeket a képviselők többsége egyáltalán nem is tud megérteni —, amikor semmi kilátás nem lehetett arra, hogy az érvényben lévő házszabályok segítségével nagy kérdéseket egyáltalában belátható időn belül le lehessen tárgyalni, hanem ellenkezőleg csak az leheteti a kormány meggyőződése, hogy e kérdések előtérbe tolásával még azokat a mindennapi ügyeket sem lehet elintézni, amelyeket ugy, ahogy az utolsó időkben mégis el lehetett a parlamenttel intéztetni: akkor nézetem szerint igazán jogtalan a vád, amellyel egyes képviselő urak jöttek, hogy a kormány az utolsó időben nem kisérelte meg dűlőre vinni az olyan nagy kérdéseket, mint akár a választójog, akár a főrendiház kérdése. (Igaz! Ugy van!) Még egy másik szempont is van, amelyet az önök figyelmébe ajánlok, amikor az időpazarlás nagy hátrányaira mutatok rá. A modern államok nem olyan ügyekkel foglalkoznak, mint foglalkoztak az államok ezelőtt 50 évvel. Ezelőtt 50 évvel az állam működési köre is sokkal szűkebb volt, mint ma. Abban az időben az ujonekiállitás, az adómegszavazás^ a bíróságok és rendészeti hatóságok működése az állam működését úgyszólván kimerítette. Ma kérem — mindnyájan tudjuk — az államok működési körükbe az élet minden megnyilvánulását belevonták. Nines az a gazdasági kérdés, nines az a kicsi gazdasági érdeke egyetlenegy állampolgárnak sem, amelyet a kormány az ő működésével valamilyen formában ne érintene. Ilyenek a szociális kérdések, az ifjúság tanitása a tankötelezettség folytán, de nincs az életnek egyetlen egy fázisa sem, amelynek a kormány akár támogatókig, ' akár más formában bele ne szólna. Ennek következménye az, hogy a modern parlamenteknek sokkal több üggyel kell foglalkozniuk,: s lm azt akarják, hogy az intézkedések az idővel lépést tartsanak, hogy az intézmények a kor szellemének megfelelő átalakulásokat a maguk részéről is megtegyék, amelyet a korszellem tőlük kivan, akkor a parlamentek működése úgyszólván állandó és olyan sok ügyre kiterjedő kell, hogy legyen, hogy az egyes kérdésekben való hosszú vitákat ez az állapot alig birja meg. De kérdem, t. Nemzetgyűlés, nem epén ennek a nemzetnek érdeke-e az, hogy abban a helyzetben, amelyben vagyunk, felesleges vitákkal az időt ne töltsükl (Ugy van! Ugy van!) Hiszen a mi feladatunk sokkal nehezebb, mint bármely más nemzeté. Hiszen a békeszerződés, a háború után kötött trianoni szerződés e nemzet összes életviszonyaiban olyan kardinális változásokat létesített, mint egyetlenegy más nemzetében sem. (Ugy van! Ugy van!) NAPLÖ XXVII. évi december hó 5-én, pénteken. 619 Ott van a forradalom, amely ebben az országban a demokratikus fejlődés követelményeinek zsilipjeit százszámra nyitotta meg; itt van ennek a nemzetnek gazdasági helyzete, az a pénzügyi helyzet, amellyel komolyan foglalkozni kellett és nap-nap után kell ezentúl is foglalkozni. Ezek mind olyan körülmények, amelyek abszolúte kötelességévé teszik ennek a nemzetgyűlésnek, hogy ne fecséreljen el egy pillanatnyi időt, egy pillanatot sem abból a eél.ból, hogy olyan vitákat folytasson, amelyeknek értéke talán pártszempontból jelentős, de amelyeknek értéke a nemzet szempontjából abszolúte null. (Ugy van! Ugy van!) Nekünk igenis, mindnyájunknak kötelességünk gondoskodni arról, hogy ez a parlament nap-nap után megoldhassa a maga feladatát, hogy komoly, mélyreható viták után azok felett a nagy problémák felett, amelyek a nemzet életét közelről érintik, döntsünk, de egy percet sem engedjünk meg, és teljesen lehetetlenné tegyük, hogy ebben a parlamentben tovább is olyan viták folyjanak, amelyek a nemzet életében semmi jelentőséggel nem birnak. (Helyeslés és taps.) Egy további következmény az, hogy formailag megvan a szólásszabadság egyenlősége ebben a nemzetgyűlésben, de ez úgyszólván csak formailag áll fenn. Formailag azért, mert hiszen azok a képviselő urak, akik több felelősségérzettel birnak a rendelkezésre álló idö kihasználása tekintetében, azok a maguk részéről inkább háttérbe vonulnak olyanokkal szemben, akik az időpazarlás tekintetében semmiféle felelősségérzettel nem birnak. Ennek természetes következménye — anélkül, hogy erről bármiféle irott szabály volna —, hogy ebben a parlamentben csakis a szélső jelszavak jutnak szóhoz; (Ugy van! Ugy van!) ennek következménye az, hogy azok a nézetek, azok a meggyőződések, azok az irányok, amelyek a forradalomban születtek, amelyek a forradalom révén nőttek nagyra, ma sem tudnak megnyugodni egy uj érának és egy nyugodtabb időnek bekövetkeztében, s hogy azok jutnak napnap után szóhoz és itt egyoldalú propagandát csinálnak, amely propaganda annál veszélyesebb, mert olyan téren hangzik el, ahonnan továbhangzik a legutolsó faluba és a legutolsó kunyhóba is. (Ugy van! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Ha ezzel szemben azt mondják, hogy hiszen a parlament arra való, hogy itt a képviselők és a pártok a maguk meggyőződésének csináljanak propagandát és csak ott baj az ilyen propaganda, ahol mélyreható bajok vannak a nemzet testében, mert ennek folytán ezek a sebek felszakittatnak, akkor rá kell mutatnom, egy körülményre. Azt hiszem, a nemzet ma olyan körülmények között él, amelyek részben nem megváltoztathatók, mert a legtöbb téren vis majorral állunk szemben (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), amely gazdasági életünket megrontotta, amely összes szociális viszonylatainkba is belejátszik és amelynek javulása csak hosszú idő folyamán azon munka révén érhető el, hogy a nemzet a maga helyzetét adoptálja, az újonnan teremtett életkörülményekhez hozzáidoímitsa. Akárki lesz a kormányon, számolnia kell ennek folytán azzal, hogy a, nemzetben, a nemzet egyes osztályaiban, rétegeiben olyan elégületlenség van és lesz hosszú ideig, amelyet semmiféle kormányzati tevékenységgel kiküszöbölni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a .jobboldalon.) Vannak fájó sebek, amelyeken segíteni senki sem tud; ha szivükre teszik kezüket azok az urak, akik ezeket a sebeket nap-nap után piszkálják. 62