Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-349

620 A nemzetgyűlés 349. ülése 1924. évi december hó 5-én, pénteken. be kell, hogy lássák és meg- kell, hogy mondják, hogyha ezen a helyen ülnének, ők sem tudnának segíteni (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) és nem a mi érdekünk és senkinek ebben az országban nem érdeke, hogy ezeket a sebeket piszkáljuk, az ellentéteket mélyítsük, és feszitővasat szegezzünk az egyes társadalmi osztályok közé, hogy tágítsuk azokat a réseket, amelyek a történelmi események folytán ebben az országban, sajnos, annyira megvannak és annyira fájdalmasan tapasztalhatók mindnyájunk részéről. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ilyen helyzetében a nemzetnek egy ilyen egyoldalú propaganda a legnagyobb veszélyt rejti magában, mert azt a konszolidációt, azt a rendcsinálást, amelyet becsületes akarattal követ a magyar kormány most már három év óta s amely sikerekre is rámutathat, nemcsak veszélyeztetheti, de ezt a nemzetet újból olyan forradalmi állapotba viheti bele, mint amilyennek szemtanúi voltunk a múltban. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Ez a cél! Ezt akarják!) Természetes, hogy ez a parlament tekintélyének lesülyedésével és gyengülésével jár. De még egy másik veszéllyel is jár, t. i. azzal, hogy a kormány felelőssége is gyengül, mert ha a kormány azt látja, hogy bizonyos események nem az ő hozzátevésének, hanem a parlament magatartásának következményei, akkor ezekért a kormányt felelőssé tenni nem lehet. Figyelmeztetem azokat az urakat, akik talán elérkezettnek látják az időt arra, hogy ebben az országban ujabb felfordulást idézzenek elő, hogy a történelem Ítélőszéke előtt a felelősség ezért kizárólag- őket fogja terhelni (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és az fel fogja menteni a felelősség alól azt a kormányt, amely velük szemben erősebb rendszabályokat fog alkalmazni. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Tisztelt NemzetgTÜlés! Keressük már most, hogy melyek az okai a helyzet ilyen kifejlődésének, milyen körülmények okozták azt, hogy a magyar parlament működése ilyen képet nyújt, amilyennek azt megrajzoltam, mi volt az a történelmi fejlődés, amely idehozta a magyar parlamentet. Ebből a szempontból az ellenzéki kritika természetszerűen elsősorban a kormányt teszi felelőssé. Ahogy tegnap Rassay Károly t. képviselőtársam magát kifejezte, szerinte a kormány depoeszedálta a parlamentet és quantité iiegligable-nak deklarálta vagy mint olyant kezelte, és rámutatott arra, hogy a költségvetés nélküli

1 kormányzat most már évek óta tart, hogy a szabadságjogok ugy, ahogy azok törvényeinkben foglalvák, visszaállítva nincsenek, hogy a kormány a kivételes hatalmat ma is gyakorolja, hogy a választójogot csak rendelet utján intézte el és ezt ma sem szankcionálta a parlament stb. Én azt hiszem, hogy ez a vád nem egészen igazságos. Elismerem, hogy abnormis helyzet van. Abnormis helyzet, hogy évekig nem tárgyalt költségvetést a parlament, abnormális helyzet, hogy a szabadságjogok terén a kivételes hatalom gyakorlása teljesen még mindig nem szűnt meg ás az is, hogy a választójog életbeléptetése csak rendelettel történt. Ezt azonban ne méltóztassék a kormány akaratára visszavezetni. A kormány mentségéül kell, hogy azokra a közállapotokra hivatkozzék, amelyekben voltunk hosszít éveken keresztül (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és amelyekben részben még ma is vagyunk, amelyek lehetetlenné tették, hogy a kormány akaratának, meggyőződésének megfelelően visszatérjen abba a normális mederbe, és visszavigye a Ház működését is abba a normális mederbe, amely a Házat természetszerűleg megilleti. Hogy mi költségvetés nélkül kormányoztunk, az igaz, de benyújtottunk volt költségvetést, amelyet azonban nem tárgyaltunk a következő okok miatt. Először azért nem, mert az rndemnitási vita minden egyes esetben kéthárom hónapot vett igénybe (Ugy van! a jobboldalon.), ugy, hogy azután megint egy költségvetés tárgyalása legalább hat hónapot vett volna igénybe. De ez még nem riasztott volna vissza, mert ez a körülmény nem menti fel a kormányt az alól, hogy a költségvetést letárgyaltassa. Már a bizottsági ülésekben is rámutattam azonban arra, hogy a költségvetéseknek akkor van értelmük, ha a bennük szereplő számok tényleg és effektive betartatnak a kormány által vagy legalább a szándék megvan arra, hogy betartassanak és ha a költségvetés legalább egyes tételeinek viszonylataiban képet ad a nemzetgyűlésnek a kormány szándékairól és a költségvetésben kifejeződő terveiről. Aki azonban ismeri

1 a körülményeket, tudhatja azt, hpgy elsősorban a költségvetés matematikai részét illetően a kiadási és bevételi részen szereplő számok egyáltalában fiktiv számok voltak addig, amíg a korona devalvációját meg nem állítottuk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azon a napon, ameiyen beterjesztettük a költségvetést, azok a számok igazak voltak, de már a következő héten semmit sem jelentettek (Ugy van! a jobboldalon.) és felvilágosítást senkinek sem adtak. Ami a másik kérdést, az egyes tételek közötti viszonyokat illeti, olyan időben, amidőn eleinte ezerszámra tódultak a tőlünk elszakított területekről a mag*yar tisztviselők csonka Magyarország területére, és itt részben alkalmazást, részben nyugdíjat adni nekik kénytelenek voltunk, mert hiszen szerzett jogokkal állottunk szemben, s később azután, mikor ez a betódulás megszűnt, ellenben a B-listák kezdődtek, amikor egy takarékossági irányzat folytán a tisztviselői elbocsátás napirendre került: akkor igazán nem lehetett ezeknek a költségvetéseknek oly komolyságot tulajdonítani, mint rendes költségvetéseknek kell és kötelesség tulaj donit a ni. Hogy ezek tárgyalása elmaradt, az nézetem szerint a nemzetre nézve semmiféle kárral nem járt. Ellenkezőleg, azt hiszem, csakis politikai viták folytatására adott volna alkalmat, amelyekből — sajnos — a múltban is csak kevés hasznot láttunk. (Ugy van! a jobboldalon.) Épen igy vagyunk a szabadságjogok kérdédésével. Rámutathatok arra, hogy ezen a téren a fokozatos fejlődés utolsó étape-jaihoz érkeztünk el. (Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen elég, ha rámutatok arra, hogy a cenzúrát a sajtó s a posta terén, a katonai bíráskodást civilek felett, a gyorsított eljárást stb,, mindazokat az intézkedéseket, amelyek eddig is, vagy a háború alatt s közvetlenül a háború utáni időkben mélyen belevágtak az egyes polgárok szabadságjogaiba, fokozatosan megszüntettük s ina már ott vagyunk, hogy a legutóbbi napokban megszüntettük az internálótábort; reméljük, hogy a legközelebbi jövőben visszatérhetünk a szabadságjogok terén azoknak a jogoknak összességére, melyekkel a magyar polgárok a múltban bírtak. (Helyeslés jobbfelől) Hogy ezt nem tettük, az nem jelenti azt, hogy a magyar kormány ok nélkül abszorbeált