Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-349
618 r A nemzetgyűlés 34.9. ülése 1924. évi december hó 5-én., péti féken. hogy itt a parlamentben kormányönkény következhet be, aminek természetes következményei azután odakinn olyan zavarok és olyan bonyolult helyzet, amely a nemzetet forradalom felé 1erelhetL De ne higgyük azt, hogy a kritikának korlát nélkül való alkalmazása itt a Házban az az állapot, amely azáltal áll elő, hogy a közérdekű korlátokat is leromboljuk a vitában, hasonló nagy bajokat a nemzet részére nem jelent. Ennek mások a következményei. Ennek következménye elsősorban az, hogy a parlament olyan pódiummá válik, ahonnan a viták elfajulása folytán folytonos izgalom vitetik ki a közönségbe. (Ugy van! jobbfelöl.) A parlament egy hordóvá válik, amelyről demagógok izgató jelszavakat dobnak a közönség közé (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.); nap-nap után egyoldalubbá válik a parlament működése, aminek természetszerű következménye ugyanaz, amit már emiitettem: abban az esetben, ha a kritika lehetősége sincs meg, egy kisebbségi terror fejlődik ki, amely kisebbségi terror következtében a többség vagy engedményeket kénytelen adni jobb meggyőződésének rovására, vagy ha ezt nem teszi, akkor ez az állapot felbujtás a kormányokra nézve, amelyek felelősséget éreznek a nemzet nagy javaival szemben, arra, hogy saját akaratukat a parlament akarata helyébe tegyék. Ennek megint az a következménye, hogy az alkotmányos faktorok egészséges együttműködése lehetetlenné válik; következményei azok a botlások és azok az ugrások a nemzet életében, amelyeknek szemtanúi már voltunk a múltban. Ha mármost keresem, hogy ezzel _ a mértékkel mérve a magyar parlament jelenlegi működése megfelel-e azoknak a követelményeknek, amelyeket felállítottam, akkor sajnálattal kell megállapítanom azt — és azt hiszem, mindazok, akik csak némi objektivitással is nézik a helyzetet, meg kell hogy állapítsák —, hogy a magyar parlament működése ezeknek az objektiv követelményeknek egyáltalában nem felelt meg. (Ugy van! jobbfelöl.) Az általunk eddig érvényben tartott házszabályok nem biztosítják a vita komoly voltát, nem biztosítják, hogy a vita azok között a közérdekű keretek k.özött marad, amelyeket megjelöltem, nem biztosítják azt, hogy a szólásszabadság valóban alkotmánybiztositék legyen, hanem sajnos, épen ellenkezőleg, odavezettek ezek a házszabályok, hogy a szólásszabadság az alkotmányrombolás felé vezetett. (Ugy van! jobb felől.) Mindnyájan megállapíthatjuk, hogy itt ebben a teremben egy tömegpszichózis uralkodik, amelynek folyományaként a képviselőknek igen tekintélyes része nem tiszteli az ellenvéleményt, nem tiszteli másnak a meggyőződését, becsületes szándékait, sőt még becsületét sem (Ugy van! Ugy van! jobb felől.); megállapíthatjuk, hogy a vitáknak úgyszólván minden körülmények között személyes éle lett, hogy nem azt keresik az egyes képviselő urak, hogy a kérdéseket^ komolyan megvilágítsák, hanem hogy miképen lehetne az ellen véleményű képviselőket valamiképen becsületükben érinteni (Ugy van! Ugy van! jobb felől), miképen lehetne őket a publikum előtt egyénileg diszkreditálni (Ugy van! Ugy van! jobbfelől), mert nem az argumentumok, hanem a személyes fegyverek harcának színhelyévé vált a magyar parlament. r (Ugy van! jobbfelöl.) A magyar parlament tárgyalásaiból — hogy ugy fejezzem ki magam — elveszett az erkölcsi alap, a politikai erkölcs veszett ki a vitákból — sajnosán kell ezt megállapítanom —, ami a magyar parlamentarizmus végzetes hanyatlását jelenti. Be elveszett a viták közérdekű mértéke is. Nap-nap után látjuk, hogy az elsőrangú szónokok, a pártok vezetői, a pártok vezéregyéniségei alig jutnak szóhoz; ehelyett — hogy ugy fejezzem ki magam — vihart keltő közlegények harcának színhelyévé vált ez a parlament (Ugy van! jobbfelöl), amelyben a komoly szó meghallgatásra alig talál és csak azok a viharos jelenetek töltik be az időt, amelyek semmiféle kérdést előbbre nem visznek, hanem azokat a szakadékokat, amelyek pártok és pártok, osztályok és osztályok, felekezetek és felekezetek között forradalmak és történelmi fejlődés folytán felépültek, részben mesterségesen tágítják, erősbitik anélkül, hogy a nemzetnek ebből bármiféle haszna lenne. (Ugy van! Ugy van! Élénk taps a jobboldalon.) Nem azt mondom, hogy obstruálni akarnak folytonosan. Ezt nem állítom, de azt igenis állítom, hogy nem tudnak nem obstruálni. A vitának a jellege az, mintha itt állandó obstrukció folynék. Ha az ellenzéki oldalról azt mondják most, hogy hiszen egyetlen javaslatot sem obstruáltak meg, ebben igazuk van, a viták jellege azonban mindig és állandóan az, mintha obstrukció folynék (Ugy van! jobbfelől), nemcsak abból a szempontból, hogy milyen hangot használnak a vitáknál, hanem abból a szempontból is, hogy mennyi időre van szükség abból a célból, hogy egyik vagy másik javaslat végre-valahára dűlőre kerüljön. Hiszen láttuk, hogy egyes képviselő urak újból és újból keresik a módot arra, hogy ugyanahhoz a kérdéshez a legkülönbözőbb jogcímeken hozzászóljanak. Hozzászólnak az általános vitánál, hozzászólnak a részletes vitánál, hozzászólnak személyes kérdés címen, félreértett szavaik megmagyarázásának a címén, a házszabályok címén és ha ez még mindig nemelég, akkor hozzászólnak ugyanahhoz a kérdéshez, amelyet már százszor agyoncsépeltek, a napirend címén is és soha sincs végük azoknak a kérdéseknek, amelyeket ennek a Háznak jobbérzésü tagjai lelkük mélyén már megutáltak és tőlük már megundorodtak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ha pedig az elnök azután kísérletet tesz arra, hogy a rendet helyreállítsa, hogy a képviselő urakat a házszabályok tiszteletéhez visszavezesse, akkor következik a renitencia, akkor következik az elnöki tekintély sárbatiprása (Ugy van! Ugy van! jobbfelől), akkor következik az, hogy kimondják, hogy az elnök igazságtalanul járt el; akkor következnek azok a házszabályviták, amelyek szomorú bizonyítékai annak, hogy a képviselők túlnyomó többsége még az elnök tekintélyét sem méltatja annyira, hogy ezt vita tárgyává ne tegye, holott maguk a házszabályok is ebből a szempontból intézkednek. Ennek mélyreható következményei vannak nemcsak parlamentáris életünkre, hanem a nemzet egész életére is. Első és közvetlen következménye az időpazarlás (Ugy van! Ugy van), amelyre már oly sokszor voltam bátor rámutatni. Elég ebben a tekintetben, ha kimutatom, hogy most, amikor a házszabályokat tárgyaljuk és ezzel kapcsolatban természetszerűleg és a házszabályoknak megfelelőleg is a kormány összes beadott törvényjavaslatait visszavonta, ezeknek száma 62 volt. 62 törvényjavaslatot voltunk kénytelenek visszavonni.. Már magában ebben a tényben is elegendő bizonyítók rejlik arra vonatkozólag, hogy a parlament az eléje terjesztett törvényjavaslati
