Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-349

610 A nemzetgyűlés 349. ülése 1924. sezik és akkor is csak állítólag- négy óra hoszszat, nem vett példát a külföldi parlamentektől. Méltóztassanak megengedni, hogy itt megint a sokszor idézett angol képviselőházra hivatkozzam, ahol a 8—10 óra egy-egy ülés normális tartama. (Buday Dezső: Ott egyharmadrésszel kevesebb ülést tartanak, mint nálunk!) Mindenesetre öt-hat-nyolc óra alatt fizikailag is többet lehet elintézni, mint két-három óra alatt, úgyhogy azokra a panaszokra vonatkozólag, amelyeket képviselőtársaim közül többen megemlítettek, ismét csak azt kell mondanom, hogy mi itt nem képviselőházasdit játszunk, nekünk sokkal fontosabb feladataink vannak, tőlünk az ország sokkal nagyobb áldozatot kivan, még pedig joggal, mint egy egyszerű parlament képviselőházától. Ezzel legyünk tisztában. És ha komolyan tisztában A^agyunk azzal, hogy a mi kötelességünk több, és többet, komolyabban kell dolgoznunk, akkor talán majd elkövetkeznek a jobb idők, olyan állapotok, amelyeket tisztán szabályozással el nem érhetünk. Engedjék meg. hogy itt is a már oly sokszor idézett angol példára hivatkozzam, arra az angol mondásra: Not measures, but man — nem szabályozásokkal lehet eredményt elérni, hanem emberekkel. Amint kifejtettem, súlyos aggályaim vannak a vita berekesztésének intézményére vonatkozólag, ha ezt általában minden javaslatra elfogadjuk. Ezt súlyos hibának, a bűnnél többnek tartanám, ós azért a javaslatot ebben a formájában el nem fogadhatom, habár kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a javaslat nagy része, mindaz, ami nem a klotürre vonatkozik, tulajdonképen közös munkánk és a kisebb részletkérdések szabályozásától eltekintve, a bizottság összes tagjai ezekben egyetértettek. Azt hiszem azonban, nagyobb lett m volna az eredmény, ha a bizottság olyan javaslattal léphetett volna a Ház elé, amelyre azt mondhatta volna, hogy: ezt a javaslatot komoly konszideráció után valamennyien magunkévá Steszszük. Akkor a momentán benyomások hatása alatt álló igazi ellenzéknek is más lett volna a helyzete, mert komoly vitában nehezen tudott volna támadni olyan javaslatot, amely hosszú és minden részről egyformán komolyan folytatott vita egyöntetű eredményeként került volna ide. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jea-yző: Ostor József! Östör József: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy egész röviden szóljak hozzá a javaslathoz, még pedig azért, mert váratlanul talált engem az a körülmény, hogy szólásra kell jelentkeznem, mivel a feliratkozott szónokok számából joggal következtethettem arra, hogy csak a jövő héten kerül rám a sor. Ennek folytán, amint mondandó vagyok, csak egészen nagy vonalakban tudom előadni, sok bizonyítékkal nem tudom alátámasztani, legalább is nem annyival, amennyivel szerettem volna és nem tudom talán oly részletesen megindokolni álláspontomat, amint ez szükséges volna. Ezért a nemzetgyűléstől elnézést kérek, és különösen azoknak elnézését kérem, akik feji égetésemhez talán nem tudnak hozzájárulni. Amidőn a bizottság tárgyalta a javaslatot, az általános vita során azt voltam bátor mondani, hogy azt a javaslatot, amelyet Őrffy Imre képviselő ur hozott ide, én magamévá nem' teszem. Nem tehettem magamévá, mert három lényeges pontban olyan intézkedéseket tartalmazott, amelyekhez én hozzá nem járulhattam. évi december hó 5-én, pénteken. Ez a három lényeges pont volt: 1. a tanácskozási időnek korlát nélkül való meghosszabbítása, 2. a beszédidőnek korlátozása az általános vitánál is és 3. a vita bezárása rögtön és azonnal. A bizottságban tulajdonképen e három pont körül volt vita és nézeteltérés, és ez a három pont volt az, amelyet a bizottság ellenzéki vagy mondjuk pártonkívüli tagjai oly mértékben tudták enyhíteni, hogy a vita bezárására vonatkozó olyan módositás történt a javaslaton, hogy az általános vitát nem lehet bezárni nyolc napon belül és akkor is csak ugy. hogy utána még legalább három napig tart az általános vita, tehát a különböző pártok szónokainak még alkalom és mód adatik arra, hogy felszólaljanak. Másodsorban változás történt abban a tekintetben, hogy az általános vitánál egyideig egyáltalán nincs beszédidő korlátozás, harmadsorban pedig már a bizottság oly irányban módosította, a javaslatot, hogy a tanácskozási időnek korlát nélkül való meghosszabbitását az igen t. ministerelnök ur elej* tette és ennek folytán tizenkét órában szabatott mleg az az idő, ameddig a tanácskozás tarthat. Ezek azok a vívmányok, amelyeket az úgynevezett ellenzék, vagy ahogy a kivonult ellenzék titulálni szereti „álellenzék" pártonkivüliek — akik közé magamat is számítom — elértek. Az ellenzék idevonatkozó felszólalásaival és javaslataival a bizottsági tárgyalások hosszü vitája után' — úgyhogy gyakran igazán az élére volt állitvia a dolog* — ebbe a mederbe terelődött a kérdés, úgyhogy elmondhatjuk, akik akár mint a kormány exponensei, akár mint ellenzékiek vagy pártonkivüliek voltunk benn a bizottságban, hogy tisztességes, becsületes és olyan munkát végeztünk, amelyért magunkat szégyelnünk nem kell. Ha ezt honorálta a kormánypárt és a bizottságnak kormánypárti része és vizsgálom azt. hogy ami az én javaslatom és propozicióm volt s amit az általános vitában megjelöltem, azt a bizottság elfogadta, a részletes vitánál pedig a napok szerint meghatározott javaslatomat fogadta el, inkonzekvens lennék minden tekintetben, ha a javaslat ellen iratkoznék fel és azt indokolnám, hogy a javaslatot egyébként tartalmilag magamévá teszem. Legyen szabad foglalkoznom azzal, hogy a bizottságban elfogadott javaslat után körülbelül mi marad még fájó sebként nyitva? Mi vonta maga után elsősorban Gaal Gaston és Farkas Tibor igen t. barátomnak kivonulását, — Rassay Károly álláspontja e tekintetben teljesen külön áll —, mi is itt az Érisz almája, miért is folyik itt tulaj donképen a küzdelem"? Itt kétféle ellentétes indítvány van: az egyik az, amelyet Rassay Károly t. kép viel őtársam képvisel s amelyhez tulajdonképen Apponyi Albert gróf is csatlakozott, a másik pedig Gaal Gaston és Farkas Tibor igen t. képviselőtársaim javaslata. Az első — nagyon tiszteletreméltó és figyelemreméltó — álláspont a következői A vita bezárása, vagyis az úgynevezett klotür bizonyos természetű javaslatokra vonatkozólag ne legyen alkalmazható. Most már a tekintetben, hogy vájjon ez negative, vag^ pozitive határoztatik-e meg, eltérés van Apponyi Albert gróf és Rassay Károly t. képviselőtársaim felfogása között. A másik álláspont, amelyet Farkas Tibor és Gaal Gaston t. képviselőtársaim foglaltak el az, hogy vitabezárás egyáltalán ne legyein Ezt annyira fontosnak tartották ők,