Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-349
A nemzetgyűlés 349. ülése 1924, hogy a bizottsági ülésen részt sem vettek. Az utóbbi kérdéssel nem is szükséges foglalkoznom, minthogy azzal a Ház minden egyes szónoka jobbról is meg balról is már annyit foglalkozott, s ez olyan területi igazság — kiterjedve a világ összes parlamentjeire —, hogy ezt a kérdést itt bővebben fejtegetni nem kell. Marad a másik kérdés, nevezetesen az, vájjon helyes, lehetséges és indokolt volna-e a kérdést ugy^rendezni, amint azt Rassay Károly t. képviselőtársam tulajdonképen felvetette. Kétségtelen, hogy ez a gondolat az első pillanatra megkapó és természetesnek látszik. Ha azonban^ nézzük ennek gyakorlati kivitelét, akkor részemről arra az elhatározásra kell jutnom, hogy ezt a megoldást nem tudom keresztülvinni gyakorlatilag és az erre vonatkozó elfogadtató gyakorlati javaslat tulajdonképen nem is fekszik előttünk. Hiszen látjuk, hogy milyen véleményeltérés van ebben a kérdésben Rassay Károly és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim között is. Apponyi Albert gróf tudtommal csakis a büdzsére és bizonyos külügyi természetű javaslatokra engedélyezné a klotürt, de nagyon helyesen méltóztatott reámutatni tegnapi felszólalásának épen Rassay t. képviselőtársam, hogy azonban melyek volnának azok a külügyi természetű javaslatok, ezt körülírni pontosan Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam nem tudta, sem Rassay igen t„ barátom nem kisérelte ezt meg. Maradt tehát az ő javaslata, amely szerint ő — ha jól emlékszem a bizottságban erre vonatkozólag tett konkrét indítványára — kivenné ebből az államformát, azután az államfői hatalom szabályozását, és a választójogot. (Rassay Károly: A törvényhozás szervezetére GS H. felsőházra vo-natkozólag mondtam ezt!) Ezek közt van természetesen a választójog* is. Ami most már legelső sorban az államforma kérdést illeti, nem hiszem, hogy ez a javaslat a nemzetgyűlés részéről elfogadásra találhatna. Hiszen mi az államforma tekintetében tételes törvények értelmében a, magyar királyság s a monarchikus államforma alapján állunk. (Ugy van ! jobbfelől.) Méltóztassék csak elképzelni azt a tüzcsóvát, amelyet a t. képviselő ur beledob ebbe a nemzetgyülésbe akkor, ha ezzel az indítvánnyal idejön. Azt hiszem, felesleges ezzel a kérdéssel tovább foglalkoznom. Világos tehát, hogy ennek a kérdésnek gyakorlati megoldása, nem lehetséges. Részemről az ilyen javaslathoz mingyárt nem járulhatnék hozzá, mert hiszen én az államforma tekintetében a magyar királyság álláspontján állok, és azt hiszem t a nemzetgyűlés számos tagja vagy túlnyomó része osztozik ebben az álláspontban. (Ugy van! jobbfelől. -—, Rassay Károly: Ez már az érdemi rész és nem a tárgyalási metódus! Ez két különböző dolog !) Maradna tehát a második kérdés, az államfői hatalom kérdése. Minthogy az államfői hatalom csak ideiglenesen van rendezve, az államfői hatalom gyakorlásának mikéntje (Rassay Károly: Az államfői jogkör szabályozása, !), időbeli terjedelme valóban rendkívül fontosságú kérdés, ehhez szó sem férhet. Ezzel a kérdéssel most részletesebben foglalkozni nem akarok. De kérdezem azt, vájjon nem lehet-e esetleg szükség arra, hogy az államfői hatalom gyakorlására vonatkozólag gyors, vagy rögtöni intézkedés tétessék ? Ha ilyen esetben kikapcsolódik a vita bezárávsának lehetősége és igy egy kapu nyittatik az obtsrukciónak, nem lehetne-e ez az államra rendkívül évi december hó 5-én, pénteken. 611 veszélyes, sokkal veszélyesebb, mintha számolok azzal a lehetőséggel, hogy az idevonatkozó törvényjavaslat tárgyalását bizonyos korlátok közé szoritom. A választójog miatt pedig — ha szabad magamat egy magyar parlamenti szó járás szerint igy kifejeznem — gyávák legyünk ismét egy frázissal szemben ? Csak azért, mert a választójogról van szó, ebben az esetben kivételt tegyünk! Azt kérdezem, vájjon épen a választójogra vonatkozólag nem az-e az imminens és •rendkívüli kötelességünk, hogy a választójogot itt ne engedjük három-négy hónapon vagy egy fél éven, vagy nem tudom, milyen hosszú időn keresztül az ország' közvéleménye előtt általános izgalom tárgyává tenni ? (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Épen ezért a Rassay Károly t. képviselőtársain által felvetett ezt a harmadik prepozíciót épen a felhozott okoknál fogva magamévá szintén nem tehetném. Sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, és nem tudtam más t eredményre jutni, mint arra, amit már az általános vitánál voltam bátor, előterjesztem s amit azután a ministerelnök ür is magáévá tett. (Berki Gyula: A bizottságban!) Igen, a bizottsági általános vitára gondoltam. Az ottani általános vitánál előterjesztett javaslatomat a bizottság is magáévá tette, nevezetesen azt, hogy a javaslatok általános vitájánál egyáltalában egy bizonyos ideig a vita bezárható ne legyen. Ha most már számítást teszek, akkor arra, az eredményre jutok, hogy törvényjavaslatok általános vitájának legalább is nyolc napig kell tartania, s minthogy csak a kilencedik napon szavazhatunk arról, hogy a vitát bezárjuk-e vagy nem, ebben az esetben is még három napig kell az általános vitának tartania, ennélfogva tulajdonképen egy tizenkét napos általános vitával állunk szemben. Ott van még azután a részletes vita. Ha feltételezem r azt, hogy a részletes vitánál az arra vonatkozó legszigorúbb szakaszok léptettetnek rögtön életbe, ebben az esetben egy átlagos törvényjavaslatnál, amelyet 100 szakaszosnak kontemplálok, a részletes vita eltart körülbelül nyolc-kilenc napig. Megjegyzem, hogy a részletes vita tekintetében a vitabezárást a bizottság összes tagjai elfogadták. Egy átlagos törvényjavaslat letárgyalására tehát — a tizenkét napi általános és a 8—9 napi részletes vitát figyelembevéve — feltétlenül legalább 20—21 nap áll a nemzetgyűlés rendelkezésére, úgyhogy még kisebb törvényjavaslatok — mint például a tejhamisitások megakadályozásáról szóló törvényjavaslat — tárgyalása is 20—21 napig, ha a Ház kivan ja, eltarthatna. Azt kérdezem tehát a t. Nemzetgyűléstől és azoktól, akik más állásponton vannak, vájjon ez az idő nem elegendő-e % Méltóztassék megengedni, hogy ezután kitérjek itt egészen röviden Gaal Gaston t, képviselőtársamnak, aki minket a bizottságban legnagyobb sajnálatunkra — ha szabad magamat igy kifejeznem — faképnél hagyott, a bizottsági tárgyalások során tett egyik megjegyzésére. Gaal Gaston t. képviselőtársam azt mondotta: Ha legalább néhány hétig tartana minden törvényjavaslat vitája. (Zaj a középen. — Halljuk! Halljuk!) Mi az, néhány héti Azt mondhatjuk: néhány hét, az négy hét, vagy öt hét. Néhány hét tehát 28 nap, esetleg 35 nap. Ez a megoldás ellenben 21 napot tervez. Mi a különbség 1 ? Az a 7, vagy 14 napi Akkor lehet klotür", ha a vita négy hétig tarthat, vagy ha 35 napig tarthat t E szerint a napok számától NAPLÓ XXVII. 91
