Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-349

A nemzetgyűlés 349. ülése 1924. évi december hó 5-én, pénteken. 6Ö5 veszélyezteti. Hiszen ne feledjük el, uraim, hogy Csonka-Magyarország' parlamentjének a rombadőlt haza njjáépitésének nagy feladatát kell megoldania, már pedig- ekkora feladatra nem alkalmas az olyan szervezet, mely sekélyes szóvitázásokban fecsérli el a nemzet drága idejét, ahelyett, hogy azokkal a nagy problémákkal, az újjáépítés nagy feladataival foglalkoznék szőrg-os odaadással és komoly lelkiismeretességgel. Nézzünk végig a világ összes parlamentjeinek tanácskozási rendjén és eljárási szabályain; azt fogjuk konstatálni, hogy kivétel nélkül mindegyiken az önfegyelmezés szigorának komoly szempontjai vonulnak végig. Miért csak mi legyünk kivétel, miért csak nálunk látják a szabadság veszélyeztetését azokban a törekvésekben, amelyek kizárólag csak a szabadosság megfékezésére irányulnak? A szólásszabadság" nagy és szent jogát senki ujjal érinteni nem kivánja, senkinek eszébe sem jut, hogy a vélemények szabad nyilvánítását megakadályozza a parlamentben. Igenis, a nemzetnek érdeke, hogy a nemzet képviselői szabadon nyilváníthassák véleményüket a nemzet tanácsában. Ezt azonban meg lehet tenni a nemzet idejének okos kímélésével is, (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) ezt meg lehet tenni a komoly vitatkozás, az érveknek egymással szemben való felsorakoztatása révén is. Nem szükséges a szabadsághoz sem az, hogy a nemzet drága idejét üres szalmaesépeJéssel fecséreljük el, sem pedig az, hogy a személyeskedések és gyanúsítások, a terméktelen napirendi viták, az interpelláció s jog elposványositása, gorombáskodások és botrányhajhászások töltsék be a tanácskozásra szánt idő legnagyobb részét. Igenis, a parlamenti szólásszabadságot nem szabad veszélyeztetni, a vélemények szabad nyilvánítását nem szabad megakadályozni, az érvek harcának a legmesszebbmenő határig való szabad érvényesülést kell biztosítani. És ezek szerint a szempontok szerint kell megítélni az előttünk fekvő reformjavaslatot is. De ha ez a reform megfelel ezeknek a szempontoknak, akkor bűn .voSna ezt elutasítani. Abból a szempontból azonban nem szabad elgáncsolni ezt a javaslatot, mert ez a szabadosságot megrendszabályozza, mert nem engedi meg a visszaélést a nemzet idejével, mert korlátozza a hazabeszélésnek önzését és véget vet a durvaságnak a tanácskozás hangjában, amlely le járat ja a parlament tekintélyét és megmételyezi a közérzületet. Nem mondom én. hogy csak a mi nemzetgyűlésünkön merültek fel azok a visszaélések, amelyek szükségessé tették ennek a javaslatnak idehozatalát. Annál kevésbé mlondom. ezt, mert hiszen én is végigszenvedtem azoknak a régi képviselőházi obstrukcióknak idejét, amidőn ebben a dunaparti fényes palotában a technikai obstrukció lélektelen szavazógéppé sülylyesztette a nemzet képviseletét, szavazógéppé, amely a munkára szánt drága időt vég-et nemérő névszerinti szavazással fecsérelte el olyan szellemes javaslatok felett, aminő pl. az, hogy a jegyzőkönyvben „szeptember hava" helyett „Kisasszony-hava" írassék, vagy pedig az, hogy írásjel gyanánt ne vesszőt, hanem pontosveszszőt alkalmazzunk, vagy pedig az, hogy a „de" szó helyett talán helyesebb lenne „hanem" szót alkalmazni. Mialatt az obstrukció ilyen hajmeresztő tehetetlenségre kárhoztatta a parlamentet, az alatt a mi belső és külső ellenségeink kárörvendő gyűlölettel készítették elő az ellenünk intézett rágalom-hadjáratnak azt a pokoli szövetét, amelynek hálójába azután a világháború belefojtott bennünket. Bizony a lelke rendül meg a magyar embernek, ha magába szállva arra gondol, hogy mennyire más lehetett volna a mi sorsunk fordulása, ha az obstrukció által könnyelműen elrabolt drága időt ellenségeink aknamunkájának ellensúlyozására fordíthattuk volna és arra használhattuk volna fel azt az értékes időt, hogy a hazugság világpropagandájának az igazság propagandáját szegezzük ellene ! Aki végigélte a képviselőházi oblsrukcióknak azt a szomorú időszakát, vagy legalább is végiglapozta az akkori képviselőházi naplókat és aki oknyomozóan vizsgálja sorsunk mostani szomorú fordulásának okait, annak lehetetlen meg nem állapitania az összefüggést az akkori parlamenti obstrukció és a szomorú jelen között. Nem azt mondom én, hogy egyedül az obstrukció idézte elő a mi mai szomorú helyzetünket,^ de igenis állítom, hogy nem lehet olyan objektív kritikus, aki ne konstatálná azt, hogy azok között a belső tényezők között, amelyek dekadenciánk ntját egyengették, vezetőszerepe volt a parlament évekig tartó munkát lanságát előidéző obstrukciónak. Az obstrukció nemzetrontó nagy veszedelmét senki annyira világosan előre nem. látta, mint Tisza István. Tisza Istvánnak épen az volt a tragikuma, hogy értelmi képességének csodálatos kifejlettsége mellett benne lakott az ős természetnek ^ ösztönössége is. Ez a benne lakozó ösztönösség éreztette meg vele előre a nemzetére váró óriási veszedelmet, amely mélyen el volt rejtve a történelem méhében, amelyet értelmi okfejtés nem láthatott előre, de amelyet ő előre megérzett. Ez a megérzés érteti meg velünk most utólag azt a szinte a kétségbeesésig menő aggwlalniat, amellyel nemzetét az obstrukció veszedelmétől óvta Az obstrukció ellen mondott hatalmas parlamenti beszédeinek izzásából kizokog a hazafi kétségbeesése a nemzetre leselkedő óriási katasztrófa felett. Ezt a kasszanclrai kétségbeesést kortársai alig értették meg, de ő már akkor érezte a mindent elvesztésnek azt a rettenetes lelki fájdalmát, amely reánk, nem ihletett halandókra, csak a katasztrófa bekövetkezésekor sújtott alá akkor, amidőn ő már mártírhalált halt volt kétségbeesett rajongással imádott hazájáért. Ilyen előzmények és ilyen tapasztalatok után valóban alig lehet mentséget találni az első nemzetgyűlés, illetőleg akkori irányadó tényezői azon eljárásának védelmére, hogy amidőn szükségessé vált, hogy a nemzetgyűlés magának házszabályokat alkosson, nem a legutolsó érvényes, 3913. évi házszabályokat fogadták el, azokat a házszabályokat, amelyek csak nagy küzdelem árán jöhettek létre, de amelyek végtére mégis biztosították a parlament munkaképességét, Nem ezeket fogadták el, hanem visszanyúltak a sokkal tökéletlenebb, régi Í908. évi házszabályokhoz,. Ezzel visszafejlesztették az üdvös reformot, s a hátramaradást, amelyet oly nehezen lehetett eliminálni, újból trónra ültették és újból kodifikálták a szabadosságot. Igazán dicséretére válik mind a két nemzetgyűlésnek, elsősorban pedig a nemzetgyűlés ellenzékének, hogy a házszabályoknak ezeket a hézagait még jobban nem használták ki, mert az igazság az, t. Nemzetgyűlés, hogy technikai obstrukció nem fordult elő a uemzet60