Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-349
A nemzetgyűlés 349. ülése 1924. évi december hó 5-én, pénteken, Scitovszky Béla elnöklete alatt. Tárgyai : A házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása. — Az igazolási állandó bizottság benyújtja jelentéseit : Malasits Géza megbízólevelének igazolása tárgyában és a rétsági választókerület képviselöküldésí jogának felfüggesztése kórdósében. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannai : gr. Bethlen István, Bud János, Walko Lajos, Mayer János, Vass József, (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző nr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Botló János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Forgács Miklós jegyző ur. Napirend szerint következik a házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása a nemzetgyűlés házszabályainak tervezete tárgyában. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Hegedűs György! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Ki a következő szónoki' Forgács Miklós jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt tárgyamra rátérnék, legyen szabad két rövid reflexiót fűznöm az ellenzék igen t. szónokainak a vita során történt felszólalásaira. Az egyiket gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselő urnák azon fejtegetéseihez kívánom fűzni, amelyekkel ő az ellenzék mostani passzivitásáról nyilatkozott. Gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselő ur a tőle megszokott bölcsességgel fejtette ki, hogy közérdek az, hogy az a diszharmónia, amely az ellenzék távolmaradásában ezidőszerint megnyilatkozik, lehetőleg mielőbb elimináltassék. Én a mélyen t. képviselő ur okfejtésében teljesen osztozom, mert az a meggyőződésem, hogy ez a mostani helyzet egyaránt hátrányos mindenkire, elsősorban hátrányos az ellenzékre, amely távolmaradásával tüntet, de nem előnyös a többség pártjára sem és nem kívánatos a nemzet egyeteme érdekéből sem. Hátrányos a t. ellenzékre, mert akárhogyan magyarázzák is távolmaradásukat, abban mindenesetre kötelességmulasztás nyilvánul meg, amiért a t. ellenzék felelősséggel tartozik. (Ügy van! a jobboldalon.) De nem előnyös a többség pártjára sem, mert az ellenzék jelenléte nélkül hozott házhatározatokon, bármilyen objektiv módon jöttek legyen is azok létre, mindenkor rajta fog maradni az egyoldalúság bélyege. De kívánatos a nemzet szempontjából is egymás megértése, mert a passzivitás jelensége a parlament súlyos betegségét jelenti, már pedig ezt a betegséget mielőbb orvosolni kell. Én teljes garanciáját látom annak, hogy az a reményünk, hogy az a diszharmónia mielőbb meg fog szűnni, teljesülni fog; teljes garanciáját látom ennek a mélyen t. niinisterelnök ur tegnapelőtt tett azon kijelentésében, hogy az ellenzék részéről jövő bármely jóhiszemű kezdeményezést honorálni hajlandó. Mégis avégből, hogy az animuszt ennek az egyetértésnek létrehozására a többség pártjában is tőlem telhetőleg- fokozzam, legyen szabad egy momentumra utalnom, amely esetleg a többség azon tagjainak meggyőződését is, akik kevésbbé hajlandók erre a kiegyenlítésre, megváltoztatni alkalmas. Nekem alkalmam nyílott az eseményeket azon az ominózus pénteken közelről megfigyelni, mert egész délelőtt az előadói székben ültem, ahonnan olyan tanulságos, objektiv és emelkedett vitának voltam tanuja, amely a Ház legszebb tradícióira emlékeztet. Szóval a trianoni béke „munka" című fejezetének bizonyos módosításáról. Ebben a vitában nagyobbrészt a szociáldemokrata párt szónokai vettek részt, olyan szakértelemmel és abszolút objektivitással, hogy a mélyen t. elnökségnek egyáltalában nem volt alkalma és szüksége arra, hogy bárminemű fegyelmi rendszabályokat vagy megintést is alkalmazzon, ami a mostani legutóbbi viharos időkben igazán kivételes jelenség volt. A szociáldemokrata párt tehát már ezen alibije folytán is, hogy itt volt elfoglalva és itt dolgozott egész délelőtt, nem volt abban a helyzetben, hogy előre megfontolt szándékkal készítse elő a délutáni és esti sajnálatos eseményeket. Csak azt akarom tehát leszögezni, hogy ennek a viszszás helyzetnek kezdeményezése nem indult ki mint pártegésztől, a szociáldemokrata párttól. A kezdeményezés ódiuma igenis erősen terheli azt a képviselő urat, aki olyan nagy szorgoskodással terjesztette elő a couloir-okon és a sajtó körében azt a bizonyos meghamisított levelet. Ez a meghamisított levél idézte fel azt a diszharmóniát, amely azután a délután és az est folyamán olyan visszataszító jelenségekben nyilvánult meg. Csak arra akartam a t. Ház és főleg a többségi párt figyelmét fordítani, NAPLÓ XXVII. m
