Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-348
126 Â nemzetgyűlés 348. ülése 1Ô24. érni december hé 4-én, csütörtökön. viszonyokból. Elismerem, elfogadom. De nem változtat ez azon a tényen, hogy ilyen körülmények mellett a törvényhozás testületének súlya logikusan, természetszerűleg lesüllyedi. Én ezt látom a parlament egyik legsúlyosabb betegségének. Egy gép, amely csépel anélkül, bogy volna mit csépelnie. A parlament meglett fosztva legfontosabb feladatkörétől. Meglett fosztva attól a helytől, amelyet a régi tradició és eredeti hivatása szerint be kellett volna neki töltenie. És A^ajjon csoda-e, hogy ilyen körülmények között, megfosztva hivatalos feladatkörétől, megfosztva az őt megillető hagyományos poziciótól, e megfosztott testület működésében anomáliák és zavarok jelentkeztek. Lehet-e csodálkozni, hogy egy ilyen testület sem befelé a tevékenységben, sem kifelé a közvélemény megítélésében, nem volt képes reprezentálni azt a méltóságot, amely a szuverént kellene hogy megillesse. A természeti törvény érvényesül csak itt is, hogy az a szerv, amely nem használtatik, elsatnyul, elpusztul. Én a magam részéről ebben látom az első nagy fundamentális betegséget, a parlamentnek ma általában és különösen a magyar parlamentnek. Mert a mi helyzetünk semmivel sem volt jobb, sőt talán azt mondhatom, hogy rosszabb volt, mert azok a tényezők, akiknek hivatása lett volna, hogy felemeljék a régi nivóra a parlamentet, ebben a tekintetben semmit sem tettek. Itt van mingy árt a kormányzat maga. A kormányzat magatartásában, formában és lényegében egyaránt nem is burkoltan, hanem teljesen nyiltan mintegy quantité negligeable-t kezelte magát a parlamentet. A külügyi kérdések teljesen elvonattak a parlamenttől. Hosszú idők voltak, amikor a nemzetgyűlés nem ülésezett. Az államfő teljesen szeparálva van a törvényhozás tagjaitól Mindezek a körülmények lassan oda játszottak, hogy a törvényhozás mint idegen, súlytalan testület végzi a maga munkáját. A törvényhozás teljesen tájékozatlan, nemcsak a pénzügyi kérdésekben, hanem a külügyi kérdésekben is. Teljesen tájékozatlan a jövő munkája és a jövő programja tekintetében. Pillanatról-pillanatra van beállítva ez a gépezet, hogy dolgozzék. Természetes dolog, hogy ilyen körülmények között egy komoly, súlyos feladatának magaslatán álló testület képét nem mutathatja. A kormány, őszintén megvallva, csak akkor respektálja e testületet, amikor kormányzati mulasztásokért bűnbakot kell keresnie és akkor ez a súlytalan, tekintélynélküli testűlet mindig rendelkezésére áll a kormánynak. Sajnos, ilyen jelenségeket látunk más téren is. Itt van a sajtó egyrésze, amely tudatosan lekicsiiiyli magát a nemzetgyűlést. (Ugy van! Ugy van! — Petrovácz Gyula: Nincs kivétel!) Ha majd méltóztatnak felolvasni abból a lapból, amely az én vezetésem alatt áll, olyan részeket, amely a jogos kritika határán túlmegy, akkor a képviselő ur kijeleutését elfogadom, addig azonban visszautasítom, mert méh tóztassanak nyugodtak lenni, hogy az a lap ~ amely az én nevemet viseli — mindent el l'og követni, hogy ennek a nemzetgyűlésnek tekintélye emeltessék, és ne süllyesztessék. (Élénk helyeslés és taps.) Nem értem ezalatt azt, bogy a jogos kritika ki legyen zárva. (Szomjas Gusztáv: Sőt kívánatos! — Östör József: Kivétel nincs!) A képviselő ur sem tudna ebben a vonatkozásban igazolni. (Ö«tör József: Nagyon szivesen vállalkozom!) Nagyon szívesen várom. Nem a jogos kintika ellen van nekem kifogásom, hanem az ellen, amikor kiszámítják ennek a testületnek utolsó fillérig- a költségeit és ugy állítják a nemzet elé, mintha ez a nemzet elrablott pénz: volna. Ez ellen a kritika ellen van kifogásom. De kérdezem én, nielyik a jobb lehetőség? A beteg sziv még mindig jobb, mint egy megállt néma sziv, mert a beteg sziv még' gyógyítható, de a megállt sziv halált jelent. Az ellen a kritika ellen van kifogásom, amely elfelejti, hogy a nemzetgyűlés a maga betegségében is még mindig hatalmas értéket jelent. Jelenti a szabad véleménynyilvánítást mai viszonyaink közepette, amely nélkül az ellentétes politikai küzdelmek kikényszerülnének az uccára vagy rejtekhelyekre, hogy más utakon és módokon vívják a harcukat. (Felkiáltások a jobboldalon: Igaz! Ugy van!) A nemzetgyűlés tekintélyének süllyedéséről beszélünk, amely tekintetben meg kell állapi tanom, hogy itt tudatosan is működnek közre többek között azok a politikai irányok, amelyeknek a nemzeti' közérzésben semmiféle gyökerük 1 és semmiféle reményük nem lehet. Az ilyenek | menekülnek a diktatúrához, a diktatúra hirdej téséhez, mint egyetlen remédiumhoz, egyetlen i életfeltételhez az ő részükre. És itt nem csinálok sem a jobb-, sem a baloldal között különbséget. Igenis, vannak ilyen törekvések, melyeknek érdekük, hogy ennek a parlamentnek a tekintélye napról-napra lejebb csússzon. (Igaz! Ugy van!) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Itt van, amire az előttem szólott t. képviselő urak mindig refrénszerüleg' hivatkoznak, — a parlament tagjainak magatartása. Kétségtelen, hogy abban egy súlyos igazság van, hogy a parlament tagjainak egy része nem. azzal a szemmel nézi 1 a parlamentet, a nemzetgyűlést, amivel néznie kellene, elfeledkezik arról, hogy a saját elvei iránti kötelesség, a saját elvei-jövője szempontjából kötelessége, hogy ennek a parlamentnek súlyát és tekintélyét minél magasabbra igyekezzék emelni. (Igaz! Ugy van!) Ebben a tekintetben azonban van még egy jelenség, amelyre ki kell térnem, nem azért, mintha az elmúlt napok botrányaival keresnék valami kapcsolatot, de mert ez szorosan összej függ a parlamenti tag magatartásával. A ki| vi teli engedélyek felmerült botrányával kap( csolatban elhangzottak pro és contra álláspon! tok és többek között elhangzott és helyeslésre I talált az az álláspont, hogyha valaki 1 kiviteli i engedélyt protegál önzetlenül, a jó cél érdeké; beír, ez nem esik megrovás alá. Méltóztassanak } megengedni, hogy ez ellen a felfogás ellen felj emeljem szavamat. Berki Gyula t. képviselő! társam felolvasta azoknak az ellenzéki képviI selőknek neveit, akik szerinte kiviteli engedély ügyekben protegál tak egyeseket. Engedjenek meg, ha tették, elég helytelenül tették, mert vagy van törvény, vagy nincs. Törvény van. amely a képviselőnek megtiltja, hogy hasznothajtó jogok tekintetében protegáljou a kormánynál. Ha a törvényhozás bölcsessége oda emelkedik, hogy a mai gazdasági és szociális viszonyok között ezt a törvényt betartani nem lehet, akkor ennek nem az a módja, hogy a törvényt hátsó ajtón keresztül játssza ki, hanem az, hogy tessék idejönni és az összeíérheteti lenségi törvényt szabályszerűen hatályon kívül ; helyezni. Ilyen körülmények között a gyanu! sitásnak, a rágalmazásnak mindig tág tere fog 1 nyílni. (Igaz! Ugy van.) Nem azért tette az összeférhetetlenségi törvény ezeket az eseteket abszolút összeférhetetlen esetekké, mintha nem