Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

52 A nemzetgyűlés 331. ülése 1924. Én nem házszabályt magyaráztam, hanem iparkodtam a 352 állítólagos hátralék, restancia interpellációé anyagra vonatkozólag néhány felvilágosító megjegyzést tenni. Én nem házszabályt magyaráztam, kénytelen vagyok tehát elhárítani magamtól azokat a következtetéseket, amelyeket szavaimhoz t. képviselőtársam ilyen irányban hozzáfűzött. Az én szavaimból a házszabályoknak az interpellációs jogra vonatkozó magyarázatára semmi néven nevezendő következtetést abban az értelemben vonni nem lehet, mint aminőben azt az igen t. képviselő ur megtenni szives volt. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Áttérünk napirendünkre, amely szerint következik a székesfővárosi törvényhatóság újjászervezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 345, 485) részletes tárgyalásának folytatása. Folytatjuk a 2. § tárgyalását. Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Propper Sándori Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Ez a 2. §, az egész törvényjavaslatnak ez a Schand-paragraíja arról rendelkezik, hogy azoknak, akik a választói jogosultságban részesülni kivannak, milyen feltételekkel kell rendelkezniük. A 2. § eredeti szövegezése hatévi helybenlakást kontemplál. Ezzel szemben a bizottsági tárgyalás továbbment és ezt a hat esztendőt egy teljes esztendővel megtoldotta, amennyiben beleszúrta azt a kifejezést, hogy az összeírást megelőző esztendőtől szániitott hat esztendő. A bizottság munkája után tehát a törvényjavaslat 6 + 1, összesen 7 évi egyhelybenlakást követel meg azoktól, akiknek községi választójogot ad. A keresztény gazdasági párt egyik tagja, Csilléry képviselő ur azután tegnap felállott a nemzetgyűlésen és ezt a reakciós indítványt még megtoldotta azzal, hogy tize vi egyhelybenlakást indítványozott és követelt. Nem tudom, — ezt tisztázatlanul hagyta — hogy az összeirást megelőző esztendőt beszámitotta-e, mert ha nem számította be, ebben az esetben az ő inditványa tizenegy esztendei egyhelybenlakást követelne még. Engem Csilléry képviselő ur indítványa nem lepett meg. Nem lepett volna meg az sem, ha nyolcvan esztendős korhatárt indítványozott volna, vagy ha azt mondotta volna, hogy községi választójoga van mindenkinek, aki Ó-Budán született, nevében az »1« betű kétszer fordul elő és fogorvosi diplomát szerzett, (Csilléry András: Az tisztességes foglalkozás! Én nem a munkások filléreiből élek!) Ez sem lepett volna meg, mert nagyon jól ismerem a keresztény községi párt politikai irányát, nagyon jól^ tudom, hogy ez a párt a maga politikájával, intézkedéseivel, elgondolásával és jövő terveivel homlokegyenest ellentétben áll a néppel és azokkal az érdekekkel. . . (Csilléry András: A szociáldemokráciával áll szemben és nem a néppel! Önök nem képviselik a népet ! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : önök képviselik? — Zaj a középen. — Csilléry András: Sohasem vindikáltam magamnak, hogy mindenkinek az álláspontját képviselem.) Azt mondja Csilléry képviselő ur, hogy nem lehet megadni jött-menteknek a választójogot, (Farkas István : Akkor Csillérynek sem lehetne megadni) akik itt a fővárosban még nem gyökereztek meg és nem birnak — ezek az ő szavai — kellő jártassággal a községi igazgatás terén. (Csilléry András : Igen !) Ne méltóztassék összetéveszteni a választójogot a különböző stallumokkal. Nem arról van szó, hogy akik itt szavazni akarnak, azok rögtön tanácsnokok, villamosvasúti igazgatók, viznmtanácsi tagok és hasonlók akarnak lenni a fővárosnál. Nincs erről szó. Egyszerűen szavazni akarnak, egyszerű szavazó polévi november 6-án, csütörtökön. gárok akarnak lenni attól a pillanattól kezdve, amikor ennek a fővárosnak adóznak. (Buday Dezső : Ez sehol a világon nincs meg !) Amely pillanatban terheket vállalnak és viselnek, abban a pillanatban meg kell hogy nyiljék számukra a beleszólási jog is (Baross János : A teherrel együtt jár a jog !) A másik érv, amelyet Csilléry képviselő ur felhozott, ismét a galíciai kérdést illeti. (Csilléry András : Miért beszél róla 1 Az nem érdekli a népet !) Azt mondotta, hogy nem lehet bevándorolt galíciaiaknak községi választójogot adni. Ez egy burkolt valami. Ezzel valamit el akarnak takarni, el akarnak kenni. Nem a galiciaiakról van szó, mert nagyon jól tudjuk, hogy a keresztény községi párt a gazdag galiciaiakkal igen szívesen tart fenn jó viszonyt, (Wolff Károly: Nem igaz ! Visszautasítom ! — Buday Dezső : Hazugság ! — Zaj a középen.) legfeljebb a szegény galieiaikat nem szereti (Zaj és ellenmondások a középen. — Petrovácz Gyula : Mese ! - Wolff Károly : Abszurd beszéd ! — Csilléry András : Tessék bizonyítani !) Nagyon jól tudjuk azt is, hogy a keresztény községi párt szegény galíciai zsidóknak letelepedési engedélyt amúgy sem ad. (Élénk felkiáltások a középen : Soha !) Ez a veszély tehát nem fenyeget. Nem létező galíciai zsidókra pedig törvényt felépíteni nem lehet, (Mozgás és felkiáltások a középen : Nézzen csak körül s látni fogja, mennyire léteznek !) ezen az alapon jogokat elkobozni nem volna szabad. (Buday Dezső : Hazudni sem volna szabad !) Meg kell azonban vizsgálni, mi van e mögött. (Csilléry András : Ez nem a nép érdeke. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Persze hogy nem a stréberek önérdeke ! — Saly Endre : A klikk érdeke !) T. Nemzetgyűlés és t. Keresztény Községi Párt, önök nem 500 galíciaitól akarják elvenni a választójogot, önök 100.000 keresztény munkást akarnak kinullázni a választójogból. (Zaj és felkiáltások a középen : Nem igaz !) Tessék ezt őszintén megmondani, (Felkiáltások a középen : Nem igaz !) tessék nyílt sisakkal ideállni és hadakozni, (Felkiáltások a középen : Megtörtént!) tessék érveket felsorakoztatni amellett, hogy a dolgozó, szenvedő keresztény munkásságnak nem jár választójog. (Wolff Károly : De igenis jár ! — Csilléry András : A galiciaiakról van szó ! — Wolff Károly : Mi közük a munkásoknak a galíciaiakhoz 1) Elméleti galíciaiakba belepakolni a gyakorlati keresztény munkásokat nem férfias, nem egyenes, nem őszinte dolog. (Zaj a középen és a szélsőbaloldalon. — Csilléry András : Ez őszinte volt ! — Farkas István : Haragusznak, mert félnek a néptől ! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Jog fosztok !) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Úgyis elpusztulnak innen, ne mérgelődjenek! — Zaj. — Wolff Károly: A galiciaiakról van szó!) Propper Sándor: Ha a galiciaiakról van szó, akkor tessék belevenni a törvénybe egy intézkedést, amely expressis verbis kimondja, hogy külföldről jöttek, külföldi honosok, bizonyos időn belül nem kapnak választójogot. Ezzel a galiciai kérdés el van intézve. (Peidí Gyula: Akkor volffenaui Wolff sem fog szavazni! — Wolff Károly: Ne beszéljen! Hétszáz év óta vagyunk itt! — Malasits Géza: Isten éltesse még 700 évig! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! — (Pikier Emil: Szóval nem Árpáddal jött be? — Zaj.) Propper Sándor: De mondom, ezt a kérdést ezzel összekapcsolni, csak rosszakarattal, csak a jogfosztás kifejezett szándékával lehet. Kifogom mutatni, hogy ez valóban nem a galíciaiakat terheli és nem azok ellen irányul, hanem a keresz-