Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

Ä nemzetgyűlés 331. ülése 1924. teljesen elveszne. Mert hiszen ha például az egyik párt tagja valamilyen tárgyban interpellációt terjeszt elő, és a másik párt tagja hasonló tárgyban interpellál, akkor a rokonelmélet alapján valamelyiknek interpellációs joga, ugyebár, feltétlenül elveszne. T. Nemzetgyűlés ! Ha igy állna is a dolog, ha ez a nonsens a gyakorlatba át is ment volna, vagy ha egy ilyen lehetetlen házszabály konstrukció állana itt a nemzetgyűlés rendelkezésére, akkor is elvárhatnánk annyit a kormánytól, — feltéve, de meg nem engedve, hogy ilyesmi lehetséges — hogy rokontárgyu interpellációkat tehát házasítson össze, fogjon össze«, és mondja meg, hogy X. Y. és Z. képviselő urak hasonló tárgyban interpellációt intéztek ehhez vagy ahhoz a minister úrhoz, s mivel ezek az interpellációk tárgyilag azonosak, én tehát valamennyire 30 napon belül egyszerre fogom megadni a választ. Ezt még valahogyan el tudom képzelni; de az, hogy a kormány egy bizonyos nonehalanceszal csak ugy elnéz az interpellálok, az interpellációk és az interpellálási jog felett s azután két és fél esztendő múlva, amikor 352 válasz nélkül maradt interpelláció összegyűl, feláll itt a kormány egyik illusztris tagja és azt mondja, hogy rokontárgyuak voltak az interpellációk, tehát •föltételezik azt az intelligenciát a képviselőkről, — nem használta a minister ur ezt a szót, de ez volt beszédének értelme, — hogy egy interpellációra adott választ valamennyire válaszul tekintenek, ez nem rendszer, ebbe nem szabad, nem lehet belenyugodnunk és ilyen magyarázatot ministernek adnia nem szabad, mert ez az interpellációs jognak olyan magyarázata, amely az interpellációs jog eltörlését jelenti. T. Nemzetgyűlés! Azt mondja a minister ur, hogy igen sok az interpedáció. Erre nézve az a megjegyzésem: méltóztassék a másik interpellációs napon is tárgyalni a nemzetgyűlésnek és akkor egy napra kevesebb fog jutni; vagy, hogyha semmiképen sem akarnak szombaton tárgyalni. tessék egy másik interpellációs napot kreálni, amelyen az interpellációk elmondhatók, amelyen a kormány tagjai megjelenhetnek és az interpellációkra választ adhatnak. Azon se méltóztassék csodálkozni, igen t. minister ur, hogy az interpellációk száma nagy és sok interpelláció tárgya azonos. Ilyen korszakban még alig élt az ország, ilyen nehézségek előtt még aligha állt országgyűlés vagy parlament; annyi sérelem, annyi baj, amely épen a kormány intézkedése folytán zúdul a szenvedő lakosság nyakába, kötelességévé teszi a nemzetgyűlés minden komoly tagjának, hogy ezeket a sérelmeket idehozva és reájuk itt a nemzet fóruma előtt követeljen orvoslást. Ezután a magyarázat után, amelyet az igen t. népjóléti minister ur adott, az interpellációs jogot valóban nem létezőnek tekinthetjük és elkönyvelhetjük magunkban, hogy mi beszélhetünk, a kormány efelett csendesen napirendre tér, elnéz fölötte, nem törődik vele, fumigálja, mert hiszen interpellációk azonos tárggyal kerültek ide és interpellációk elévültek és elavultak. Ez nem lehet rendszer, mert ha ebből jogszokást csinálunk, ezután egyetlen egy interpellációra sem kell válaszolni, hiszen idővel valamennyi elavul, csak meg kell várni azt az időpontot, s amikor összegyűlt egy ilyen nagy köteg elavult interpelláció és az ellenzék számonkéri a válaszok elmaradását : egyszerűen fel kell állani és néhány elokvens szóval meg kell magyarázni, hogy válaszra nincsen szükség, mert hiszen az interpellációk nagyrésze már úgyis elavult. Ezzel szemben áll a házszabály rendelkezése, amely expressis verbis azt mondja, hogy a korévi november 6-án, csütörtökön. 51 niány azon tagjai, akikhez interpellációkat intéztek. 30 napon beiül minden egyébre való tekintet nélkül kötelesek válaszolni. Az interpellációs jognak csak ezt a magyarázatát és ezt a gyakorlatát fogadhatjuk el. Ezzel én be is fejeztem. Még azt kell mondanom, hogy a népjóléti minister ur aposztrofálta a szociáldemokrata pártot, amely különös, szorgalmas tevékenységet fejt ki az interpellálás terén. Egészen természetesnek kell ezt elfogadni, mert egyetlen egy osztályt sem sújt annyira ez a korszak, mint a munkásosztályt. A munkásosztálynak vannak a legtöbb és legnagyobb sérelmei, azokat kell legtöbbször idehozni, nem passzióból, — méltóztassék ezt nekünk koneedálni — hanem kötelességtudásból és kötelességérzetből. Méltóztatott arra is hivatkozni, hogy pl. egy csomó interpelláció Zalaegerszegre vonatkozik és Zalaegerszeg ma már nincsen. Holott Zalaegerszeg köztudatban van, ha politikai internáltak kevesebb számmal, vagy — nem tudom — egyes ellenőrizhetetlen hirek szerint egyáltalában nincsenek is ott; de ha nincsenek is, megvan maga a rendszer, megvan maga a lehetőség, megvan maga az eszköz a közigazgatási hatóságok kezében, (Peidl Gyula: Megvan a fenyegetés, a terror!) amellyel lelki terror alá helyezhetnek még mindig mindenkit, fenyegetőzhetnek azzal, hogy internáltatni fogják, és ennek a fenyegetésnek még mindig megvan a szankciója, mert az internálás lehetőségét még mindig nem törölték el. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t. Nemzetgyűlés és igen t. népjóléti minister ur! Az internálás! kérdésekre vonatkozólag előterjesztett interpellációk tehát nem avultak el; csak akkor fognak elavulni, ha a kormány erről a kisegitő eszközről lemond és pragmatikusan fogja Zalaegerszeget megszüntetni. Nem tudom, hogy Zalaegerszegen vannak-e ma politikai internáltak. Nagyon lekötelezne a belügjrminister ur, ha ezt plauzibilissé tenné, (Rakovszky Iván beíügymmisttr: Megmondtam már, hogy nincsenek! Itt mondtam!) nagyon lekötelezne minket, ha pragmatikusan megszüntetné Zalaegerszeget, és feltéve, hogy ilyen internáltak Zalaegerszegen már nincsenek, a különböző rendőri, csendőri és közigazgatási fogdákból... Elnök (csenget): A képviselő ur most nem interpellál, hanem a házszabályokhoz szól. (Propper Sándor: Igen!) Méltóztassék tehát magát ehhez a kerethez tartani és amennyiben kimentette volna a házszabályokhoz való szólás anyagát, méltóztassék felszólalását befejezni! Propper Sándor: Igen t. elnök ur! Tisztelettel tudomásul veszem az intelmet, de ugy érzem, nem léptem túl felszólalásom keretét, mert ezt a kérdést a népjóléti minister ur vetette a vitába azzal, hogy az interpellációkra választ adni nem kell, én meg azt akarom bizonyitani, hogy az interpellációk nem évültek el, mert Zalaegerszeg még fennáll, ha elméletben is, és ezzel még mindig fenyegetnek, ezzel még mindig lelki terrort alkalmaznak; azt akarom bizonyitani, hogy az ebben a tárgyban előterjesztett interpellációk, igenis, aktuálisak és azokra válaszokat keil adni. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezek után be is fejezem felszólalásomat, azzal a kijelentéssel, hogy mi ragaszkodunk az interpellációs jog eddigi gyakorlatához és ahhoz a formához, amelyben ezt a há-szabályok szabályozzák. Elnök: A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! A t. képviselő ur abban a tévedésben van, hogy én az általa aposztróf ált kijelentéseimben házszabályt magyaráztam.