Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

50 A nemzetgyűlés 331. ülése 1924. fogva a többi interpellációk is megkapták a vá­laszt. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Eabulisztika ! — Pikier Emil : A kereskedelemügyi minister ur egyetlen inter­pellációra sem felelt ! — F. Szabó Géza : Szive­sebben látom az intézkedést, mint a választ !) Elnök: Csendet kérek ! Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter : T. képviselőtársaim, ha nem méltóztatnak elfogadni a magyrázatómat, kénytelen vagyok megint egy példát felhozni. Az interpellációknak egész sorozata hangzott el a nemzetgyűlésben Zalaegerszegről. Zalaegerszeg nincs többé. (Prop­per Sándor : De van ! Megvan a lehetősége, az internálásnak !) Bocsássanak meg, de az erre vonatkozó interpellációk teljesen idejüket mul­ták. (Peyer Károly : Tessék rendeletet kiadni, hogy nem lehet többé internálni ! — Felkiáltások a jobboldalon : Ohó ! — Peyer Károly : ügy-e, azt nem 1 ! Tehát van internálás, holnap megint lehet internálni ! — Zaj a jobboldalon. — Saly Endre : Erre nevetnek odaát ! — Peyer Károly : Az internálás Damokles-kardja állandóan ott lóg minden politikai megmozdulás, vagy bérharc felett.) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Terjesen idejét multa már, hogy ezekre az inter­pellációkra válasz adassék. Ezenkívül az inter­pellációknak nagy tömege konkrét sérelmeket, egyéni sérelmeket hozott elő. Ezekre vonatkozó­lag különböző kormányzati ágazatokban folyamat­ban vannak a kivizsgálások, ugy hogy valószínű­nek tartom, hogy az illető reszortminister urak azért nem válaszoltak még az ilyen tárgyú inter­pellációkra, mert 30 napon belül sem voltak abban a helyzetben, hogy az összes adatok pontos bir­tokába juthattak volna. Kétségkívül vannak olyan interpellációk, amelyek sem az egyik, sem a másik, sem a har­madik kategóriába be nem sorozhatok : kétség­kívül vannak olyan interpellációk, amelyekre egyébként meg lehetett volna adni a választ. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én a magam részéről Jelkiismereti kérdést csinál­tam ebből az ügyből, végigvizsgáltam a hozzám intézett interpelláció-restanciákat és megállapítot­tam, hog3 r ezek az interpellációk tárgyuknál fogva legnagyobbrészt tényleg elavultak már, de vannak olyanok is, amelyekre még én is köteles volnék felelni. Hogj^ miért nem feleltem rájuk akkor mindjárt, annak oka az, hogy túlságosan elfoglalt ember lévén, egy, szinte a végtelenségbe nyúló interpelláció sorozatot nem voltam képes azon az interpellációs napon végigvárni. Hiszen ha tudná az ember, hogy mikor kerül rá az illető min is terre &z interpelláció, s ha az interpelláció tárgya ezt iehetővé tenné, akkor azt hiszem, hogy valamennyi minister rögtön szíve­sen megadná a választ. Amikor azonban egyetlen­egy szerdára pl. 45 interpelláció van bejegyezve, — amint ez nem volt példátlan — (Saly Endre: Azért, mert sok a panasz az országban!) szinte lehetetlenné válik, hogy a resszortminister urak végig tudják várni az interpellációk sorozatát, nevezetesen azt az időpontot, amikor rájuk kerül a sor. (Zaj a szélsőbaloldalon.) t Azt a felfogást azonban, amely — bár nem egészen határozott formában, — az igen t. fel­szólaló képviselő ur beszédéből kicsendült, hogy t. i. a kormány tudatosan akarná először az in­terpellációs jogot gyengíteni vagy eltüntetni, másodszor, hogy egy ellentét konstruálódik a kor­mány és a nemzet képviselete között, kénytelen vagyok határozottan elhárítani. Én nagyon saj­nálnám, ha a nemzetgyűlésből mennének ki ilyen évi november 6-án, csütörtökön. megállapítások, anélkül, hogy a kormány részéről ne történnék meg a leghatározottabb ellennyilat­kozat. Egy pillanatig sem volna, lehető bármilyen kormány helyzete, egy pillanatig sem volna tart­ható akármilyen kormány helyzete, ha tényleg egy ellentét konstruáltatnék a nemzetgyűlés és a kormány között. Ez egészen természetes. (Propper Sándor: Akkor már mehet is a kormány!) Hogy a nemzetgyűlés egyik-másik pártja, vagy frak­ciója részéről a kormány nem élvez bizalmat, ez, azt hiszem, minden parlamentben így van. (Létay Ernő: Hát Klebelsberg mire támaszkodik?) Egyet azonban bátor vagyok ebben a kérdés­ben kijelenteni, nevezetesen azt, hogy az elnök urnák a maga részéről a házszabályok szerint nincs módja arra, hogy a minister urakat rá­kényszerítse, hogy az interpellációkra 30 napon belül válaszoljanak. Én az igen t. képviselőtársam felszólalása kapcsán bátor vagyok megjegyezni, hogy jelentést fogok tenni a nemzetgyűlésnek erről a kívánságáról a ministerelnök urnák, és a legközelebb tartadó ministertanácson magam is fel fogom kérni a minister urakat arra, hogy amennyiben még tárgyuknál fogva el nem avult interpellációk függőben vannak, és amennyiben abban a helyzetben vannak, hogy a kivizsgálások lefolytatása után az adatok birtokában felelhetnek az interpellációkra, szíveskedjenek eme köteles­ségüknek eleget tenni. (Helyeslés.) Csatlakozom az elnök ur ama kijelentéséhez, hogy az alkotmányos élet kezdete óta a kormány részéről soha kétségbe nem vonatott az, hogy a házszabályoknak és a törvénynek idevonatkozó rendelkezése a kormányra kötelező, hogy tehát a ministerek az interpellációkra 30 napon belül nyilatkozni kötelesek. (Szilágyi Lajos: Egyes kép­viselőknek ! — Meskó Zoltán : Pápábbak voltak a nagyprépostnál !) Kérnem kell a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a kérdést és a kormánynak ebben a tekintet­ben való gestióiát azzal az objektivitással tekin­teni, ameiy méltó ehhez a nemzetgyűléshez, és amelyre a magunk részéről mindenesetre törek­szünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Propper Sándor képviselő ur a ház­szabályokhoz kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Fropper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A fel­vetett kérdésben az a szerény véleményem, hogy a népjóléti minister ur sokkal jobban tette volna ebben az esetben, ha adós maradt volna a magya­rázatával. A _ magyarázat uíán t. i. a helyzet még tisztázatlanabb, mint a magyarázat előtt. Ha a népjóléti minister ur nem magyarázta volna a kérdést, akkor legalább megmaradt volna az a tudatunk, hogy van elméletben egy interpellációs jog, amelyet azonban a kormány fumigál. — hogy tudat alatt vagy tudatosan, az ebből a szempont­ból majdnem mindegy — de mondom, meglett volna az a tudat, az a gondolat, hogy van inter­pellációs jog, amelyet a gyakorlat és a házszabá­lyok a nemzetgyűlés tagjainak biztosítanak. A ma­gyarázat után azonban azt kell hinnünk, hogy a kormány ezt az interpellációs jogot valóban Csáky­szalmája gyanánt kezeli. A népjóléti minister ur azt mondta, hogy egy csomó olyan interpelláció van, melyeknek tárgya azonos, melyek közül tehát ha egyre választ adnak, ugy kell tekinteni, mint ha valamennyire választ adtak volna. A házszabályok tudtommal sehol sem beszél­nek rokontárgyu interpellációkról, sehol sem be­szélnek összeházasításokról, sehol sem beszélnek arról, hogy rokontárgyu interpellációknál az ezek egyikére adott válasz elegendő még akkor is, ha száz rokontárgyu interpelláció van. Ha mi ebbe a magyarázatba belenyugodnánk, akkor az ala­posan megtépázott interpellációs jog majdnem

Next

/
Oldalképek
Tartalom