Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-346
558 r A nemzetgyűlés 346. ülése 1924. évi december hó 2-án, kedden. hogy eljön az idő, mikor ez a nagy tetszhalott ébredni fog, mikor széjjelrugja azt a koporsót, amelybe helyezték és széthullanak azok a koporsószögek, amelyeket belevertek, mert eljön az idő, megjön a tavasz, lesz még kikelet, nem sokáig keringenek a varjak Kolozsvár felett. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Hogy azonban ez a tavasz mikor jön el, a kikelet mikor köszönt ránk, ezt én nem tudom, de annyit tudok, hogy mi azt siettethetjük, anynyit tudok, hogy ennek minél előbbi elérkezése attól is függ, hogy a nemzetgyűlés hogyan végzi az ő munkáját. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mikor én igy előttem látom ezt a házszabályjavaslatot, amely módositani kivánja a házszabályok ügyviteli rendjét, amely biztositan i akarj cl ti Ház munkásságának szabadságát, amely fegyelmet akar hozni ebbe a nemzetgyűlésbe, ebben is én biztositékát látom az én nemzeti hitem ós nemzeti reményem mielőbbi feltámadásának. Ez a házszabálymódositó javaslat tulajdonképen egy lépés annak a nagy nemzeti célnak megvalósitása felé, amely mindnyájunk lelkében él, mindnyájunk szeme előtt lebeg és amelyre mindnyájunknak törekednünk kell. (Ugy van! jobbfelől.) Ha valaki felvetné a kérdést, hogy mi szükség vau mégis erre a házszabálymódositó javaslatra, hát eddig nem dolgozott a nemzetgyűlés! erre is válaszolok. Ha nem is hallottam volna azokat a statisztikai adatokat, amelyeket az előttem szóló Mokcsay képviselő ur, elmondott és amelyekből kimutatta azt a lehetetlenséget, hogy a nemzetgyűlés munkásságának 31 százaléka tulajdonképen csak civakodásban, gorombáskodásban és időpocsékolásban merül ki, akkor is más alapon is érzem és bizonyíthatnám, hogy igenis, ez a nemzetgyűlés két és fél éven keresztül nem tudott olyan munkát teljesiteni, amilyent tőle a nemzet, a választóközönség méltán elvárhatott volna (Úgy van! Ugy van! a jobboldalon.), nem tudott pedig azért, mert a házszabályok nem adtak módot és lehetőséget arra, hogy ez a nemzetgyűlés zavartalanul működhessék. A régi, most is érvényben levő házszabályok ugyanis egyrészt nagyon hézagosak voltak, melyek alól az ellenzéknek különösen baloldala, a szélső baloldal mindig nagyon könnyen megtalálta a kibúvást, a megkerülést, másrészt pedig, az eddigi házszabályok nem biztosítottak az elnöknek olyan fegyelmezési jogot, amely képesítette volna arra, hogy lehetővé tegye a nemzetgyűlés munkásságának zavartalan folytathatását. Ha csak visszagondolok arra az időpocsékolásra, azokra a feleges hazabeszélésekre (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), amelyekre az alkalmat egyikmásik képviselő kihasználta épen a házszabályok gyengesége és hézagossága miatt, ha eszembe jutnak a 6—8 órás kifelé való beszédek, ha rágondolok azokra az interpellációs napokra, amelyeken 30—40 interpelláció torlódott itt össze és egyik-másik interpelláció annyi ideig tartott, oly hosszura nyúlt — 5—6 órára —, mintha az illető obstrukciós beszédre készült volna: akkor jogom van azt állitani, hogy ez a nemzetgyűlés eddig nem tudta teljesiteni kötelességét. Hogy pedig nem tudta teljesiteni, annak oka nagyrészt az eddigi házszabály volt, amely nem adott módot arra, hogy a Ház munkásságát teljes mértékben kifejthesse. Ha nézem a házszabálymódositó javaslatban lefektetett pontokat, azt látom, hogy a javaslat mindent felölel, amire a munka biztosítása szempontjából szükség van. Foglalkozik elsősorban az interpellációs kérdés szabályozásával. Talán nincs köztünk senki, aki be ne látná, hogy ezzel igenis kell foglalkoznunk. Egyik alkalom volt ez, amelyre a házszabály hézagossága nagyon-nagyon kedvező volt azoknak, akik itt állandóan és mindig turbulens elemek voltak és a Ház munkásságát folyton akadályozták. A javaslat második része a Ház zavartalan munkásságának biztosításával foglalkozik. Ki meri azt mondani, t. Nemzetgyűlés, hogy eddig zavartalanul tudtunk munkálkodni? A legkomolyabb törvényjavaslatok tárgyalásának idején mindig személyi támadások, mindig obstrukciós készülődések voltak és ezek igazán annyira elkeserítették az embert, annyira akadályozták a nemzetgyűlést munkájában, hogy nem csodálom, ha kinn, a perifériákon alig merünk mutatkozni, ugy én, mint sok más, a párthoz tartozó és velem egy elvet valló^ képviselő. Hiszen mindenütt azzal fogadják a képviselőket: tulajdonképen mit csinálnak maguk a képviselőházban, miért tűrik, -hogy az a maroknyi ellenzék folyton és mindig* akadályozza a maguk munkáját 1 ? Hiszen vannak nekünk aktuális kérdéseink (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), itt volt a hadügyi kérdések rendezése, itt volt az árvák, özvegyek és hadirokkantak kérdése, a lakásrendeletek^ és sok más olyan kérdés, amely igazán vérbe ^ ós húsba vágott, ameb^ nem tűrt volna halasztást, amelynek minél gyorsabb megoldására szükség lett volna, amelyet várt a nemzet és a választóközönség. Erre azonban nem volt időnk, inert némelyek hazabeszélésekkel kihúzták az időt és megakadályozták a komoly tárgyalások lehetőségét. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A házszabálymódositó javaslat negyedik része uj, és ezt annál nagyobb örömmel üdvözlöm, mert eddig tulaj do nképen hiányzott a házszabályokból az elnök fegyelmezési joga, amelyre a Ház munkásságának, békés és eredményes tárgyalásának biztosítására feltétlenül szükség lett volna. Ebben látom lefektetve azokat az elveket és irányításokat, amelyek, ha törvényerőre emelkednek, feltétlenül nagyon előre fogják vinni a. nemzetgyűlés munkásságának lehetőségét. Nincs itt szó semmi néven _ nevezendő terrorról, nincs itt szó kisebbségi vélemény elnyomásáról, az egyéni szabadság, a szólásszabadság megsértéséről; nem akarja ez a javaslat senkibe se belefojtani a szót, ezentúl is, mint eddig, minden nemzetgyűlési képviselő bármelyik párton legyen, megmondhatja a véleményét. Itt csak arról van szó, hogy milyen korlátok között, milyen formában, a tisztességnek milyen határai között történjék ez (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon,), csak erről van szó, nem a szabadság megsértéséről, hanem a szabadosság korlátozásáról van szó (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.). Nem értem tehát, hogy valaki, akármilyen szélső baloldali párthoz tartozzék is, miért háborodik fel (Derültség), amikor ezt a javaslatot elolvassa 1 ? Miért? Hiszen nincs benne semmi, ami az egyéni szabadságot korlátozná és ne nézzenek minket, ezen a párton levőket se annyira mamelukoknak, hogy ne mondanám meg ezen a helyen is véleményemet és hozzájárulnék erről a helyről is olyan módosításhoz, amely az egyéni szabadságot, a szólásszabadságot korlátozni kívánná. Nem tudom elképzelni, hogy itt másról le-
