Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-346

554 A nemzetgyűlés 346. ülése 1924. évi december hó 2-án, kedden. műveltség!) A modern társadalmi életben fel­lépett radikális és intranzigens eszmeáramla­tok tették izzóvá a parlamentek levegőjét, és, fájdalom, ez elől a magyar parlament sem me­nekülhetett. Amig az 1495 : XXV. te. csak azt hagyja meg, hogy a törvényhozók az eléjük terjesztett ügyekről csendben, nyugodtan és komolyan tanácskozzanak, addig az 1735 : VII. te. már a sértegetőkkel szemben büntetést ál­lapit meg — s igy jutottunk el az 1912 : LXVII. tc-hez, amely már a rendetlenkedő képviselők­nek a törvényhozás terméből erőszakkal való eltávolítására volt kénytelen szabályokat al­kotni. A társadalmi életnek ezt a változó folya­matát követik a fegyelmezés terén a magyar parlanuent házszabályai is, de nem mennek el szigorúságban odáig, ameddig a többi alkotmá­nyos államok házszabályai elmennek. A benyújtott házszabálymódositó javas­latban a fegyelmi cselekmények megállapítá­sára, valamint a fegyelmi büntetések kisza­básának mérvére vonatkozólag nincsen semmi észrevételem. Mindössze a fegyelmi büntetések kiszabásának módjára vonatkozólag szeretnék egy javaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszteni, kérve a nemzetgyűlést, méltóztassék ezt figye­lemre méltatni. (Halljuk! Halljuk!) Már bevezető beszédemben emiitettem, hogy a magyar törvényhozó testület házsza­bályai francia-belga mintára létesültek és azóta hét ízben mentek át módosításon. Ház­szabályaink tehát amellett, hogy idegen tala­jon épültek fel, a változtatások során is mindig más idegen államok házszabályainak mintá­jára módosultak, örvendetesen állapítom meg, hogy a most tárgyalás alatt álló házszabály­módosító javaslatban találtam egy olyan in­tézményt, amely nem valamely idegen állam parlamenti jogából sarjadt ki. Az angol büsz­kén mondja hazáját az alkotmányos szabad­ság szülőföldjének és büszke arra, hogy par­lamenti joga minden idegen befolyás nélkül, történelmi alapon fejlődött. Ezzel szemben mi, magyarok, akiknek története és alkotmánya — idegenek felfogása szerint is — Európa összes népei között a legjobban hasonlít az angoló­hoz (Helyeslés.), csakis ebben a most benyúj­tott módosításban találunk egy olyan gondo­latot, amelynek a magyar alkotmány történe­lem az ősforrása. (Halljuk! Halljuk!) Ez az ősi magyar alapon fejlődött jogi gyakorlat ..szék­sértés" néven ismeretes, amely az 1435 : VII. tc.­ben nyert először törvényes szabályozást és azóta az 1486 : LVIL, az 1486 : LXVIII., az 1492. évi LXVII. és az 1635 : LXXXIX. régi törvé­nyeken keresztül lényegében változatlanul ma is fennáll a vármegyei és a városi törvényha­tóságokban, a községi életben és a magyar bí­ráskodásban számos jelenleg is érvényben levő törvény által szabályozva. Régi törvényeink meg­állapítása szerint széksértést követ el, aki éktelen és gyalázkodó szavakat használ, a tanácsban je­lenlevőket becsrnérli és ezáltal a gyűlés tekintélyét és méltóságát sérti. Alkalmaztatá­sának lényege pedig abban áll, hogy a bünte- • lés nyomban, elengedhetetlenül még ugyan­azon ülésen feltétlenül kiszabandó és végre­hajtandó. (Helyeslés a jobboldalon.) Bár ed­digi fejtegetéseimből kitűnik, hogy a széksér­tés, mint jogi intézmény nem foglal helyet a magyar parlament, a magyar törvényhozó tes­tület tanácskozási ügyrendjében és gyakorla­tában, de a vármeg5 r ei törvényhatóságok, va­lamint a törvényhozó testületek szabályalkotó jogkörének hasonlóságára való tekintettelnem látóim sem jogi, sem célszerűségi akadályát annak, hogy ez az ősrégi intézmény ne csak zárt ülések alkalmával, mint ahogy a jelenlegi javaslat 240. "§>-ának 19. pontja célozza, hanem a nemzetgyűlés nyilt üléseiben is alkalmaztas­sék. Nem szándékoztam e tekintetben javasla­tot előterjeszteni, mert őszintén szólva, féltet­tem ezt az ősmagyar intézményt a leszavazta­tás veszélyétől, de azok a botrányos jelenetek, amelyek itt a nemzetgyűlésben a házszabály­módosító javaslat napirendre tűzése alkalmá­val november 28-án történtek, ugy érzem, kö­telességemmé teszik, hogy ezt a javaslatot be* nyújtsam és kérjem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt elfogadni méltóztassék. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) (Olvassa) : „Határozati javaslat. Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a házszabályokba be­iktatja az elnöknek azt a jogát, miszerint a leg­súlyosabb fegyelmi vétségek esetében a men­telmi bizottsághoz való utasításra vonatkozó javaslat mellőzésével nyílt ülésben, is javasol­hassa a Háznak a fegyelmi vétségben talált kénviselőnek a nemzetgyűlés bizonyos számú üléséből való azonnali kizárását. A javaslat fe­lett a Ház legfeljebb két szónok meghallgatása után még ugyanabban az ülésben nyomban ha­tároz és határozata azonnal végrehajtandó". (Helyeslés a jobboldalon.) Felhozhatják, t. Nemzetgyűlés, javaslatom­mal szemben, hogy a harag néni jó tanácsadó s a durva sértések és viselkedések által felkor­bácsolt izzó hangulatban nem lehet igazságos Ítéletet hozni. Ezzel szemben nekem az a véle­ményem, hogy az igazságos Ítéletnek ebben az esetben biztositéka az elnök belátása, aki a ja­vaslatot teszi és a házszabályoknak a fegyelmi büntetésekre vonatkozó rendelkezései, amelyek­nél súlyosabb büntetést kiszabni ugy is lehe­tetlen. De, eltekintve ettől, előfordulhatnak olyan esetek, amikor a törvényhozó testület méltóságának megóvása semmi körülmények között sem tűr halasztást, s épen a felkorbá­csolt, izzó hangulat, lecsillapítására hatna ked­vezően a megtorlás azonnali alkalmazása. Egy­szóval azt akarnám t. Nemzetgyűlés, hogy né­mely esetben oldozza fel a törvényhozó testü­let a kezét azok alól a kötelékek alól, amelyeket önmag r a alkotott, hogy nyomban lesújthasson azokra, akik a magyar nemzet élő orgánumá­nak méltóságát és tekintélyét akár szándéko­san, akár tudatosan, akár az önfegyelmezett­ség hiánya miatt aláásni igyekeznek. (Helyes­lés.) És ha van olyan eszköz, amellyel ezt elér­hetjük, akkor nem szabad haboznunk egy pilla­natig sem ennek az intézménynek a nemzetgyű­lés nyilt üléseire való kiterjesztésével már csak azért sem, mert ezzel egy régi ősmagyar intéz­mény előtt hajtjuk meg a múlt iránti kegyelet zászlóját. De akár ezzel, akár enélkül oldjuk is meg a törvényhozó testület méltóságának fontos alkotmányjogi kérdését, az a fő, hogy akként oldjuk meg, hogy itt a nemzetgyűlés­ben, a törvényhozás komolyságának és a ma­gyar ember önérzetének megfelelő munka fej­lődhessék ki, olyan munka, amely a magyar nemzet szerencsétlen, megalázott állapotában a második honfoglalásnak is biztositéka legyen, mert ha nem gondoskodunk erről, akkor akár irjuk fel az Országház falára, hogy ez a ház a személyeskedések, a durva sértegetések, az ék­telen szavak, a becsmérlések, a gyalázkodások, a gyűlölködések és a magyar alkotmányos élet, süllyedő palotája. (Helyeslés.). A javaslatöit általánosságban elfogadóin. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom