Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-346
A nemzetgyűlés 346. ülése 1924. vei, amely a választók számának ujabb szapo- ' ritását vonhatja maga, után, ennélfogva nagyon is okadatolt törekvés, amely a házszabályok módosítására ezt az időpontot választotta. Erre vonatkozólag különben hivatkozom gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula t. képviselő uraknak a Nagy Emil-féle házszabálymódositó javaslat tárgyalása során elmondott beszédeire. Gróf Apponyi Albert a következőket mondotta (olvassa): „Vigyázzunk, hogy a széles alapokra fektetett választói törvény életbelépjen anélkül, hogy a házszabályok reformja egyidejűleg életbelépne". (Helyeslés johbfelől.) Gróf Andrássy Gyula a következőket mondotta (olvassa): „Ilyen viszonyok között csodálom azt a magyar embert, aki megkockáztatja az általános választójog alapján álló törvényjavaslat elfogadását, a házszabályok szigorítása nélkül". (Herczegh Béla: Igaza van Andrássynak! Egyszer igaza van neki is!) Ezeknek a kiváló államférfiaknak a nyilatkozatai után, azt hiszem, egészen felesleges erről a kérdésről tovább beszélnem. Ha meg méltóztatnak engedni, röviden rátérek egy másik kérdésre, a szólásszabadságnak az alkotmányos államokban való mikénti korlátozására. (Halljuk! Halljuk!) Bentham angol jogbölcselő a _ „politikai taktikáról" irott művében azt mondja, hogy a parlamentnek egyik legnagyobb hibája az időpazarlás. Azt pedig mi nagyon jól tudjuk, hogy az időpazarlásnak legfőbb forrása a szólásszabadsággal A^aló visszaélés (Ugy van! ügy van! johbfelől.), amely ma már minden parlamentnek állandó hibája, és betegsége marad mindaddig, amíg ezzel szemben védelmi eszközökről nem gondoskodnak. A védekezés ezzel szemben a többszöri felszólalás korlátozása, a beszédidő meghatározása, és a vita bezárása. (Ugy van! jobbfelöl.) Méltóztassanak megengedni, hogy a szólásszabadságra vonatkozólag ismételten gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam klasszikus fejtegetéseire ^ hivatkozzam, aki ugyancsak a Nagy Emil-féle házszabálymódositó javaslat tárgyalása alkalmával a következőket mondta a szólásszabadságról (Halljuk Halljuk! jobbfel ől. — Olvassa): „A szólásszabadság szerintem az, hogy mindenki, akinek valami mondanivalója van a tárgyról, azt el is mondhassa. Az már azonban nem tartozik a szólásszabadsághoz, hogy a felszólalásokat nemcsak felvilágosításokra, érvelésre, a közvélemény megnyerésére, hanem arra is lehessen felhasználni, hogy ez által a határozathozatal lehetetlenné tétessék. A leghatalmasabb pricipium az, hogy a nemzetnek boldogulnia, a nemzetnek előrehaladnia kell és evégből a^ nemzet orgánumának, a képviselőháznak képesnek kell lennie arra, hogy határozatot hozhasson, és ha ezzel a fő elvvel, a nemzeti lét, a nemzeti fejlődés ezzel a törvényével nem tuçjjuk összeegyeztetni a szólásszabadságot, akkor a kettő közötti összeütközésben — erre a világ minden alkotmányos állama példát ad — a szólásszabadság fogja a rövidebbet húzni és a szólásszabadság fog elveszni". Valóban igy van ez, t. Nemzetgyűlés, a világ összes alkotmányos államában. Az Amerikai Egyesült-Államokban pl. a Házban rendszerint minden vita nélkül határoznak, ezenkívül a Házban, valamint a Ház egész bizottságában a szőnyegen lévő kérdéshez a képviselők csak egy óráig beszélhetnek — épen ugy, mint a német birodalmi gyűlésben is — és a módosításokat az Egyesült-Államok parlamentjében csak öt percig indokolhatják. A belga évi december hó 2-án, kedden. 553 házszabályok felhatalmazzák a kamarát, hogy a vita folyamán az egyes szónokoknak szánt időt esetről-esetre korlátozhassa. A vita bezárását a német birodalmi gyűlésben és a porosz képviselőházban 30, Belgiumban 20, Olaszországban 10, az angol-, francia alsóházban és az Egyesült-Államok alsóházában egyetlen egy képviselő is kérheti- Ezenkívül az angol alsóházban a költségvetés tárgyalása előre meghatározott időtartamhoz van kötve, amely rendszerint 20, vaery 23 nap, dacára annak, hogy Angliában a költségvetésnek számos olyan állandó tétele van, amelyhez a képviselők hozzá sem szólhatnak. Ezekből a szórványos adatokból tehát világos, hogy más alkotmányos államok sokkal messzebb mennek el a szólásszabadság korlátozásában, mint amilyen megszorításokat a most tárgyalás alatt álló magyar házszabálymódosítási javaslat céloz. De messzebb mennek el a parlamenti fegyelmezési jog gyakorlása tekintetében is. A folyományaképen illeti meg a törvényhozó tesparlamenti fegyelmezési jog az immunitás tőletek, mert! hiszen a képviselő azokért a nyilatkozatokért és azokért a cselekedetekért, amelyeket ebben a minőségében a törvényhozó testület tanácskozó ^termében tesz, a rendes bíróságok által felelősségre nem vonható, ennélfogva szükséges, hogy az illető képviselőt maga a törvényhozó testület vonhassa felelősségre. Természetes azonban, hogy a fegyelmi •szabályok nem tartalmazhatnak olyant, amit valamely törvényes rendelkezés tilt. Az angol parlament azonban túltette magát ezen az általános elven is, amikor tagjait elzárás-büntetéssel is sújthatja, bár az angol alaptörvény: a „Magna Charta" határozottan mondja, hogy senkit törvényes bíróságától elvonni nem szabad, az illetékes bíró pedig Angliában is a rendes bíróság, s tulajdonképen csak azok szabhatnának ki törvény alapján elzárás-büntetéseket. Az Amerikai EgyesültÁllamok parlamentje is ismeri az elzárásbüntetést, sőt Franciaországban is előfordul abban az esetben, amikor a parlamentből időlegesen kitiltott képviselő a parlament épületében a kitiltás ideje alatt megjelenik. Az elzárás-büntetés mellett azonban az angol és amerikai parlamenteknek megvan a joga arra is, hogy nagyobb rend-sértések esetében a képviselőt mandátumától is megfoszthassák. (Helyeslés johbfelől.) Sőt Angliában a parlament a képviselőknek Házon kivüli viselkedését is felülbírálhatja és megfoszthatja mandátumától azt a képviselőt, aki magánéletében a törvényhozói tisztségre méltatlannak bizonyul. (Helyeslés a jobboldalon.) Nálunk, Magyarországon, a képviselőt mandátumától megfosztani csak összeférhetlenség esetében lehet, akkor sem a házszabályokban foglalt parlamenti jog, hanem az 1901 : XXIV. te, tehát törvény alapján. Látjuk tehát, t. Nemzetgyűlés, hogy a magyar törvényhozói testület mindis* kerülte, sőt a most benyújtott házszabálymódositó javaslat is kerüli a szélsőséges rendszabályokat, aminek indoka bizonyára a régi magyar társadalmi élet fegyelmezettségében és abban keresendő, hogy a magyar törvényhozó testület tagjai magukkal hozták az ország tanácskozó termébe azt a mérsékletet, azt a finom tapintatot (Ugy van! johbfelől.), amely mindig vigyázott arra, hogy mások ^ becsülete, mások jelleme, mások emberi méltósága egészében csorbulást és fényében karcolást ne szenvedjen. (Ugy van! johbfelől, — F, Szabó Géza: Ez a
