Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-346

552 A nemzetgyűlés 346. ülése 1924, egymást ingereljük, egymást becsméreljük, hanem arra való, hogy az objektiv igazságok erejével és az érvek súlyával egymást meggyőzni igyekezzünk. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) De ha tudjuk is előre, hogy ez az igyekezetünk nem vezethet eredményre, akkor is tartsuk meg azt a komoly tempót, azt a nyugodt mérsékletet és méltóságot, amely a született magyar embert minden lépésében jellemzi. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A közjogi irodalomból tudjuk, hogy nem minden parlament rendelkezik egyenlő mértékben a házszabályok alkotásának jogával. Ebben a tekintetben három főrendszert különböztetnek meg: az angolt, a svédet és a franciát. Angliában a parlament házszabályait lényegtelen kivételekkel maga a törvényhozó testület állapítja meg és ezeknek a szabályoknak legfőbb forrásai a Ház naplóiban foglalt praecedensek, az elnöki döntvények és a parlamenti gyakorlat annyira, hogy az angol parlament házszabályainak mindössze 95 olyan szakasza van, amely nem a szokásjognak köszönheti létét. A svéd rendszer már lényegesen elüt ettől, mert ott a parlament házszabályait törvény állapit ja meg, és a törvényhozó testület szabályalkotási joga csak a fenmaradó, alárendelt jelentőségű kérdésekbe szorítkozik. A francia rendszernél a törvény felhatalmazása alapján a törvényhozó testület állapit ja meg a házszabályait, és a törvény csak egyes pontokra nézve foglal magában rendelkezéseket. Az európai parlamentek házszabályai csaknem kivétel nélkül a francia rendszernek megfelelően létesültek és a francia mintát követték a magyar törvényhozás mindkét házának házszabályai is. A magyar rendi országgyűléseknek tudvalevőleg nem voltak házszabályai. Csak egynéhány régi törvényben találunk erre szórványosan intézkedéseket, igy például az 1492 : CVIIL tc.-ben az országgyűlés összehívására és az 1495 : XXV. tc.-ben az országgyűlés tárgyainak megállapítására vonatkozóan. Az országnak demokratikus irányban történt átalakulásával kapcsolatosan az 1848 : IV. te. felhatalmazása alapján alkotta meg a magyar országgyűlés még 1848-ban francia-belga mintára az ideiglenes házszabályokat, amelyek 1868-ban nyertek állandó jelleget és azóta 1913-iff hét izben módosíttattak. Kétségtelen, hogy a legsúlyosabb politikai problémák egyike a soktagu törvényhozó testület működési rendjének helyes megállapítása. Általában azt mondhatjuk, hogy a szólásjogi szabályok az alkotmányos parlamentekben, az alkotmányos államokban aszerint változnak, aszerint módosulnak, amint azt a törvényhozó testület akaratának kialakulása — mint cél — szükségessé teszi. A fejlődés iránya mindenütt a szólásszabadság megszorítása, ami rendszerint megelőzi, vagy nyomon követi a törvényhozó testület demokratikus átalakulását. Példa erre a világ legalkotmányosabb törvényhozó testületének, az angol parlamentnek története, amely a házszabályokat a nén szélesebb rétegeinek a törvényhozó testületbe való bebocsátásával kapcsolatosan 1833-tól 1909-ig, tehát 66 esztendő alatt, körülbelül 21 izben módosította. A közjogászok véleménye megegyezik abban, hogy a parlamentek házszabályai azokban az államokban, ahol nem törvény írja elő a házszabályokat, a Ház többségének akaratával bármikor, módosíthatók. Angliában és az Eg3^esült államokban a házszabályokat a parlament bár,évi december hó 2-án, kedden. mikor módosíthatja — de épen így van ez a többi alkotmányos államokban is — a házhatározathoz szükséges többség által, sürgős esetekben előzetes bizottsági tárgyalás néíkül. Az angol parlament a házszabályoknak bizonyos, vagy összes rendelkezéseit felfüggeszti azzal az indokolással, hogy aki jogszabályt alkothat, azokat tetszése szerint bármikor megváltoztathatja és minden jogkövetkezmény nélkül túltehet i magát azokon a formákon, amelyeket' önmaga állapított meg. Ebből az elvből kiindulva nem látom semmi akadályát annak, hogy a magyar törvényhozó testület akkor^ módosítsa házszabályait, amikor azt a körülmények folytán szükségesnek látja. (Helyeslés jobbfelől.) Márpedig a körülmények nagyon is szükségessé teszik a magyar nemzetgyűlés házszabályainak szigorítását, ha például figyelembe vesszük a jelenlegi nemzetgyűlés működéséről Zelovich László által összeállított adatokat, amelyek szerint a nemzetgyűlés összeülésétől 1923 december 31-éig a nemzetgyűlés munkaidejének 36 százaléka esett indemnitási tárgyalásokra, 10 százaléka személyeskedésekre (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) és 21 százalékánál több viszálykodásokra. Csupán^ személyeskedésekre és viszálykodásokra 33 százalék jutott az 1923. évben, tehát a nemzetgyűlés összes munkaidejének kétötöd része. (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) Ezzel szemben például az 1887. évben összeült országgyűlés munkaidejének csak 1.7 százalékát fordította személyeskedésekre és viszálykodásokra. (Herczegh Béla: Ezért kell a házszabályrevizió!) De törvényes akadálya sincs a házszabályok módosításának, habár az 1848 : IV. te. ki is mondja, hogy a házszabályoknak a szorosabb értelemben vett tanácskozási rendre vonatkozó része csakis az évi ülésszak végével és a törvényjavaslatok tárgyalásának bevégzése után módosítható, mert az államfőnek megvan a joga, hogy az ülésszakot bármikor berekeszthesse, mert hiszen a magyar törvényekben ennek semmiféle törvényes akadálya nincsen, és a kormánynak is megvan a joga ahhoz, hogy a benyújtott törvényjavaslatokat a nemzetgyűléstől bármikor visszavegye, aminthogy ez a jelenlegi esetben már meg is történt. Mint már említettem, a házszabályok módosítása karöltve jár a választói jognak a nép szélesebb rétegeire való^ kiterjesztésével. Ebből a szempontból is szükséges nálunk Magyarországon a házszabályok szigorítása, mert a jelenleg érvényben levő 1922. évi 2200. számul választójogi kormányrendelet és az ezt közvetlenül megelőző törvényes rendelkezések a választók számát jelentékenyen megszaporították anélkül, hogy a házszabályok megfelelően szig'orittattak volna. Különben is nálunk, Magyarországon a választók számát állandóan szaporították. Az 1848 : V. tc.-kel a választók száma 200.000 nemesi választóról 800.000-re emelkedett, az 1874 : XXXIII. te. alapján körülbelül 1,070.000-re, az 1913 : XIV. te. alapján körülbelül 1,800.000-re, az 1918 : XVII. te. alapján körülbelül 3,600.000-re, az 1922. évi 2200. számú kormányrendelet alapján csonka Magyarországon 2,400.000-re emelkedett, az egész ország területéhez és népességéhez viszonyítva tehát legalább 5 millió lenne egész Magyarország területén a választók száma a jelenlegi 2200. számú kormányrendelet alapján. (Herczegh Béla: Egy negyede a lakosságnak!) Tekintettel^ továbbá arra, hogy még" ez a nemzetgyűlés szándékozik foglalkozni a választójog törvényes rendezésé-