Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-346
r A nemzetgyűlés 346. ülése 1924. Nézem a rendkivüli nagy elpusztított Alföldet. Ez valamikor egészen más volt, de a török hódoltság néptelenné tette. A török hódoltság következtében ebben a nemzetben rendkivül sok idegen elem van. Rendkívül sokan jöttek és vándoroltak be és nines tígy, mint pl. a brassói fekete templom aljában, ahol századok óta ott él ugyanaz a nép, és azt lehet mondani, hogy az művelt, öntudatos, becsületes nép. így lenne Magyarország minden városában, ha nem lett volna itt a török. De amikor jött a török és elpusztította Budát is és mindent, ide más népek jöttek, amelyeknek semminemű gyökerük nem volt ebben a nemzetbe, és nem is épen a legkiválóbb, legnagyszerűbb egvéniségek jöttek át az országba (Ugy van! jobbfelől.). Azoknak, akik bejöttek, vagy akiket betelepitettek ide, sem vallásra, sem nemzetiségére, sem gondolkozásmódjára semminemű tekintettel nem voltak, és ezek csak lassan-lassan helyezkedtek el ebben a nemzetben. Igaz, hogy sokan közülök kitűnően beváltak és elhelyezkedtek, igaz, hogy sokan közülök jobban szeretik ezt a hazát, mint bárki más, szeretik teljes odaadással, de ini még sem felejthetjük el, hogj^ milyen rétegekből áll ez a magyar nemzet és ez a magyarság úgy, ahogy ebben az országban együtt vagyunk. A gyökér rendkivül fontos, és ha azt mondják nekünk, hogy pl. Pest is az utóbbi tiz vagy húsz esztendő alatt mennyire megmagyarosodott, akkor bizonyos, hogy megmagyarosodott nyelvében, de nagy kérdés, hogy érzésében, történelmi gondolkodásában és abban a szellemben és lélekben is megmagyarosodott-e, amelyre ennek a nemzetnek feltétlenül szüksége van. (Taps a jobboldalon.) Ennek a nemzetnek legszebb kincse volt a nemessége, a nagyszámú és óriási nemessége (Ugy van! jobbfelől.). Azonban ez a nemesség többé már alig játszik szerepet. A főnemesség és a nagybirtokosok ezidőszerint rendkivül hasonlatos szerepet játszanak a francia nemességnek az alkotniányozó nemzetgyűlés idején tanusitott viselkedéséhez. Nagyon sokan teljesen abszentálják magukat vagy visszavonulnak vagy semmibe sem veévi december hó 2-án, kedden. 551 szik ezt a nemzetgyűlést (Barla-Szabó József: Nem felejtettek!) várják a saját maguk érdekei napjának felvirradását, várják a régi időket, mint az akkori francia nemesség várta azokat az időket, amelyek sohasem következtek el. (Ugy van! jobbfelől.) Most a háború után arról van szó, hogy mi magunk találjuk el azt a mértéket, amelyre szüksége van ennek a nemzetnek, hogy a mi alkotmányozó, alkotmányos és legfőbb törvényeinkben feltétlenül gondosan és lelkiismeretesen járjunk el és se több, se kevesebb mértéket ne alkalmazzunk, mint amennyire ennek a nemzetnek a jelenlegi körülmények között feltétlenül szüksége van. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Előttünk a cél, előttünk fontos természetesen az, hogy az igazi demokrácia, az igazi jog, a kultúra uralkodjék ebben az országban. Mindezeket feltétlenül akarjuk, de akarjuk okvetlenül azt is, hogy meg legyen minden emberben és a nemzet minden tagjában a kötelességérzet (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.), a kötelességteljesítés érzete és az áldozatkészség, amelyre a nai körülmények között feltétlenül szükség van. (Taps a jobboldalon és a középen.) Nem akarjuk semmiképen és senki közülünk az osztályuralmat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Nem akarunk semmiképen privilégiumokat, főképen nem akarunk semmiképen érdemetlen emberek számára privilégiumot. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A régit, a nemzetit, a történelmit, amelyben a magyar alkotmánynak szelleme lélegzik, azt konzerválni akarjuk, de uj jogokat és kiváltképen méltatlan emberek jogait dédelgetni, védeni semmiképen sem akarjuk. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A politikai életben ma az adott körülmények között a legnagyobb és legfontosabb kérdés magának a választásnak és nem a választói jognak a kérdése. A választójogot ugy kell megalkotnunk, amint a nemzet érdeke kivan ja (Ugy van! jobbfelől.), de magát a választást szabaddá kell tenni (Ugy van! a középen.), hogy a választásban magában szabadság és őszinteség nyilvánuljon meg, s azt azután mint verdiktet fogadja el minden párt a saját maga számára. A nemzetnek főképen politikai nevelésre van szüksége: ezt a nemzetet nevelni akarjuk. És ha a XIX. század rendkivül fényes parlamenti tehetségei nem tudtak esetleg döntő hatást gyakorolni a nemzetre, ez csak azért volt, mert ez a nemzet politikailag nem volt eléggé nevelve. Mi feltétlenül első és legelső kötelességünknek ismerjük, hogy a nemzetet politikailag megneveljük, hogy a nemzet tudja, miről van szó, állandóan érdeklődjék és szive, becsülete szerint viselkedjék mindenki ebben a hazában. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Mokcsay Zoltán! Mokcsay Zoltán: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a magyar törvényhozó testület házszabályainak módosítása során én is foglalkozzam! röviden ezzel a kérdéssel. Előre is kijelentem, hogy nem szándékoztam szenvedelmeket felkorbácsolni még abban az esetben sem, ha a demokratikus ellenzék nem vonult volna ki a parlamentből, mert nekem az a meggyőződéI sem, hogy ez a hely nem arra való, hogy itt lenül érvényesüljön egy becsületes, egy őszinte és tisztességes demokrácia, de azt akarjuk, hogy a nemzet képes legyen az ilyen demokrácia mellett exisztálni. Ha a magyar demokráciát nézem, először is azt látom, hogy a magyar nemzetben nincs meg az a polgári osztály, amely a nyugoti demokráciában rendkivül nagy szerepet játszik. Városaink legnagyobb részben teljesen újonnan alakult városok. A polgárság legnagyobb részben teljesen UD, csak nagy nehezen és alig asszimilálódva, a nemzeti életben alig vett valami részt. Ha a falvakat nézem, a mi falvaink egészen máskép vannak szabva, nem a politikai élet komoly megtárgyalásához. Akárhány falu van, ahol még csak iskola sincs, nem a magyar nép bűnéből, hanem szegénységből, mert nem volt miből épiteni. Fel tudnék sorolni falvakat, egész sereg* falut, ahol semmiféle iskola nincsen. Hogyan támaszkodjam én erre a politikai demokráciára, és hogyan gondoljam én, hogy ez a nép el fog dönteni mindent, mikor ez a nép a legszélsőbb gondolkodásban akárhányszor annak ad igazat, aki a legtöbbet és legnagyobbat mondja és a leglehetetlenebb dolgokkal jön. — Bizony gyakran feltétlenül gondolkoznom kell ennek a nemzetnek demokratikus gondolkodási módja felett.
