Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-346

550 A nemzetgyűlés 346. ülése 1924. évi december hó 2-án, kedden. Elnök: Csendet kérek! Ernszt Sándor: ... és azon legyen, hogy egy roppant nagy kompakt párt alakuljon ebben az országban. Az én felfogásom szerint ez a hajlam nem egyeztethető teljesen össze a modern parlamenti élettel és a modern európai szituációval. Az általános választójog mellett rendkivül nehéz elérni azt, hogy a nemzetnek 60—70%-a egy emberhez, illetőleg egy programhoz szegődjék. Ha már általános választójogunk van, akkor feltétlenül szükséges, hogy egy kissé máskép gondolkozzunk a parlament életéről és a pártok közötti viszonyról, mint ahogy gondolkozunk. Én azt látom, hogy ebben rejlik a nemzetnek egyik veszélye, és bár nagyon jól tudom, hogy a ministerelnök ur felfogása e részben nem teljesen egyezik az enyémmel, mégis nyiltan és világosan arra akarok figyelmeztetni mindenkit, hogy általános választójog mellett, ha azt látjuk, hogy a nép széles rétegeinek felfogása nem teljesen fedi a miénket, ha nem akarják ugyanazt, amit mi akarunk, akkor feltétlenül tekintettel kell lennünk a nemzetre, arra a sok különböző árnyalatra, amely a nemzetben megvan és amely árnyalatoknak itt a parlamentben nézetem szerint valamiképen feltétlenül érvényesülniük kell. A legnehezebb kérdés, amely ma a közvéleményt foglalkoztatja, a parlamentarizmus kérdése. Nagyon széles körök, amelyek a parlamentarizmust szemlélik, azt mondják, hogy a parlamentarizmus túlélte magát. De ha gondolkozunk a nemzet életén, láthatjuk, hogy ez idő szerint nincsen semmi egyéb törvényes tekintély, mint egyedül a parlament, minden más rombadőlt a forradalmak következtében, részint veszélyeztetve van az ellenséges államok magatartása által, amelyek folytonosan fenyegetnek bennünket és nem engednek érzéseink és hajlamaink szerint élni, részint más ellenséges körülmények azok, amelyekből folyton azt látjuk, hogy nem engednek más tekintélyt érvényesülni, csak egyetlen tekintélyt, a nemzetgyűlést. Ha ilyen körülmények közt a nemzetgyűlés értékét semmibe vennők és engednők, hogy a nemzetgyűlés értéke leszálljon, r megbecstelenittessék, a nemzetgyűlést magát semmibe veszi a nemzet, akkor a nemzetnek nem marad semmi alapja, semmi reménysége. Én azonban látom, hogy épen a demokráciának a jelenlegi fejlődése következtében rendkivül sok mélységes elme azzal törődik, hogy miképen lehetne korrigálni a világ parlamentjeit. Azt gondolom, hogy egyik nagy főfeladata lészen a XX. századnak az, hogy a parlamentarizmust, a nemzetgyűlést összeköttetésbe hozza a nemzet kivánságaival, aspirációival és követelményeivel, hogy a parlamentarizmus mellett is teljesen jól, biztosan és nyugodtan fejlődhessenek és haladhassanak a nemzetek tovább. Nézzük most már, hogy^ hogy áll a demokrácia kérdése. A szociáldemokrata képviselők a legszélesebb és legszélsőségesebb demokrácia álláspontjára helyezkednek. Roppant nagy kérdés azonban, hogy vájjon minden nemzet megélhet-e ugyanazzal az alkotmánnyal, vájjon a nagy államokból, a nagy demokrata államokból és azokból az államokból, amelyekben a demokrácia százados, vájjon ugyanaz a demokrácia átplántálható-e az ujabb, a kevésbé művelt és kevésbé konszolidált s kevésbé gyökeres államokba. Mondom, ez rendkivül nagy kérdés. Azzal a legszélsőségesebb demokráciával szemben, amelyet a szociáldemokrata képviselő urak itt folyton hangoztatnak és ugy hangoztatják, mint egy olyan követelményt, amely conditio sine qua non — amely nélkül a nemzet nem bir élni —, nekünk feltétlenül jogunk és kötelességünk is hangoztatni, hogy a magyar nemzet akármilyen demokráciával nem élhet. (Élénk helyeslés és taps.) Én ezt meg akarom mutatni. Méltóztassanak venni a százados, az óriási alkotmányokkal rendelkező demokráciát, méltóztassanak venni az angol demokráciát. Az angol parlamentarizmus hosszú évszázadokon keresztül bizonyos szűk körben exisztált. Méltóztassanak ezután venni az 1832-iki alkotmányreviziót és későbben Disraeli revízióját, amely mind egyegy lépés volt oly időben, amikor hosszú időközökben rázkódtatások nem voltak. (Ugy van! Ugy van!) Méltóztassanak megnézni, hogy Angliában hogy vannak beosztva a választókerületek ? Vannak kicsi és óriási kerületek és senki nem mondja, hogy ott ennek következtében óriási bűnök történnek a demokráciával és a nemzettel szemben. Angliában 20 egyetem küld be képviselőt. Vájjon mit szólnának nálunk, ha én azt indítványoznám, hogy az egyetemek és más testületek is küldjenek be képviselőket a nemzetgyűlésbe? Méltóztassanak megnézni az angol demokráciában a mostani küzdelmeket. Azt méltóztatnak látni, hogy a jelenlegi liberális párt hárommillió választóval 43 képviselőre zsugorodott össze, s a liberális párt nem azzal kezdte, hogy lehetetlen a választási törvény. Nem ezzel kezdte Asquith és senki nem. ezt mondotta a pártjában, inkább hallgat, inkább tűr mindenki, s megvárják a maguk idejét, hogy azokat a nagy dolgokat, amelyekről meg vannak győződve, hogy a nemzetnek nagy érdekei, ne bénitsák és tönkre ne tegyék. (Taps.) Nézzük a demokrácia másik nagy államát, az amerikai demokráciát, ahol a demokrácia máskép fejlődött, ahol más alapokat és más pilléreket látunk. La Follette négy millió választót és 13 elektrot szerzett összesen. Négy millió választóval annakidején Eoosevelt meglett választva és La Follette nem panaszkodik s nem akarja megváltoztatni az amerikai alkotmányt, senkinek nem jut eszébe változtatni azon az alkotmányon, mert meg vannak győződve, hogy az alkotmány jó és helyes, és a demokrata párt ellenjelöltje volt az első, aki táviratban üdvözölte az újonnan megválasztott elnököt. Ezek a hatalmas nagy demokráciák. Ha a magyar nemzet igy fejlődne és ha a magyar, demokráciának ilyen alapjai és pillérei lennének, ha a magyar politikai életnek ilyen meggondolt emberei lesznek, akkor hajlandók vagyunk nagyobb és nagyobb lépéseket tenni a demokráciában. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Nézzük a német állapotokat. A német birodalmi küzdelmeket hosszú évtizedeken át figyelemmel kisértem, a legcsekélyebb részletekig hatoltam mindig és iparkodtam mindent megismerni. Valóban, rendkívül nagy küzdelem fejlődött ki a német népben a demokrácia kérdésében. Valóban óriási rétegek vannak, amelyek a demokráciával szembehelyezkednek és akárhányszor oly rendkivül! erős ellentétek állanak egymással^ szemben, hogy az ember azt hiszi, azt várja és_ gondolja, hogy csak a fegyver dönthet köztük. Minden modern ember feltétlenül akarja a demokráciát. Feltétlenül akarjuk, hogy okvetet-