Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-346

A nemzetgyűlés 346. ülése 1924. évi december hó 2-án, kedden, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Határozathozatal Huszár Dezső és társainak azon indítványa felett, hogy a házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentése a sürgősségi szaka­szok alkalmazásával tárgy altass ék. — A házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság­jelentésének tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Scitovszky Tibor, Walko Lajos, Mayer János. (Az ülés kezdődik d. c. 10 óra i5 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik Jó­zsef jegyző ur, a javaslatok mellett felszólaló­kat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Forgács Miklós jegyző ur. Napirend szerint következik a határozatho­zatal Huszár Dezső képviselő urnák és társai­nak azon indítványa felett, hogy a házszabá­lyok módosításának előkészítésére kiküldött bizottsági jelentés a sürgősségi szakaszok, al­kalmazásával tárgyaltassék. Kivan valaki az indítványhoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. Nemzetgyűlést: rnéltóztatik-e az indítványt el­fogadni, igen vagy nemî (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy az indítvány elfogadtatott és a sürgősség nyomban életbelép. Napirend szerint következik a házszabá­lyok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása, a nemzetgyű­lés végleges házszabályainak tervezete tárgyá­ban, Szólásra következik? Csik József jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nehéz a házszabályokhoz szólni ak­kor, midőn a Ház tekintélyes része abszentálja magát és vitatja azt az álláspontot is, hogy ezt jogosan teszi, mert sértve van a Ház által. Ki­vonultak a Mons saeerre és várják az alkal­mat, amig majd visszajöhetnek és talán diadal­lal szeretnének visszatérni. Ugy látom, hogy hasonló állapotok vannak (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon!), mint az ó klasszikus és modern Rómában, ahol az ellenzék hasonlóképen kivo­nult az Aventinusra, nem azért, hogy azon a helyen, ahol jelenleg a középkorból való szer­zetesek tartják lelki gyakorlataikat, ők is eset­leg penitenciát tartsanak, hanem azért, hogy le­hetőség szerint diadallal vonuljanak be ismét parlamentjükbe. Ha azonban az analógiát ke­resem a római eseménynek és a magyar esemé­nyek között, akkor azt kell mondanom, hogy abszolúte nem vagyok képes analógiát találni. Azt mondja az ellenzék igen nagy része, hogy azért vonult ki, mert köteles volt ezt tenni, mert érdekeiben sértve volt, mert nem teljesít­hette kötelességét ugy, ahogy azt lelkiismereté­vel összeegyeztethetőnek tartotta. Az ellenzék azonban nem volt hajlandó ezzel a javaslattal foglalkozni akkor sem, amikor a kormány ve­zére összehívta volt az összes pártokat és elő­adta volt a szükségességét annak, hogy a ház­szabályreviziót okvetlenül tárgyalás alá kell venni. (Ugy van! a jobboldalon!) Akkor is me­reven elzárkózott az ellenzék, de nem azzal in­dokolta, amivel ma indokolja ugyanezt az ál­láspontját. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Később belementünk a bizottsági tárgyalásba és ebben a bizottságban az ellenzék egy része — ugyanaz a része, amely később uj okokat ho­zott fel — semmiképen sem akart résztvenni. Ha Rómában abszentálja magát az ellen­zék nagy r része, a római, és nem akar résztvenni a Monte Citorion, ezt még sok tekintetben ér­teni lehet, mert mindazok, akik a parlamenta­rizmus felett gondolkoznak, akik érzésben és felfogásban igazán szentül veszik a parlamen­tarizmust és a nemzet legszentebb, legdrágább érdekeit összekötik a parlamentarizmussal, valóságban aggódhatnak a római metódus fe­lett. A római, az olasz alkotmányos élet való­ban felhasználta a pillanatot, amikor egy alka­lom nyilvánvalóvá tette, hogy az országban nincs meg az a disciplina és az az igazságos­ság, amelyre feltétlenül szüksége vau a nem­zetnek, ha élni akar és távollétével demonst­rálni akarja, hogy ott teljesen törvénytelen és teljesen rendetlen állapotok vannak. Ugyanezeket azonban a magyar parlamenti életre és a magyar közéletre mondani ebben a pillanatban teljes lehetetlenség (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és azt gondolom, hogy túl­zásokkal állunk szemben, hogy egészen bátran rábízhatjuk az egész nemzetre, hogy ítélkez­zék közöttünk és közöttük, vajon szükség volt-e házszabályrevizióra, igen vagy nem? Le­gyen a nemzet közvéleménye döntő ebben a kérdésben. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt is mondják, hogy ők azokat a rendkí­vül nagy panamákat akarták volt tisztogatni, amely r ekkel tele van ma a közélet levegője. Ha panamák tisztogatásáról van szó, azt gondo­NAPLÓ XXVII. .:,

Next

/
Oldalképek
Tartalom