Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-345

A nemzetgyűlés 345. ülése 1924. évi december hó 1-én, hétfőn. 545 ő szintén tovább szállíthatná. Ekkor fordultam én Ht a Házban — minthogy az, illető itt keresett fel a fogra dó teremben —, nagy elfoglaltsága közben nagyatádi Szabó István ministerhez és épen, abból, hogy nagy el foglaltsága közben fordultam hozzá, lesz érthető az a levél, amelyet teljes egészében felolvasok. A nemzetgYÜlés Ítéletére bízom annak megállapítását, miként lehetett egy ilyen levelet, amelynek tartalma az előbb felolvasottal még esak rokonsági összefüggésben sincs, ilyen módon meghamisítani. (Felkiáltások a jobboldalon: Hadd lássuk a hamisítványt l) Az eredeti levél, amelyet ebben a szövegben olvastak fel pénteken az Eskütt ügy tárgyalásán igy hangzik (olvassa) : „Kedves Lajos ! A minister úrral..." — tehát nem a ministerelnök úrral — (B. Prónay György: Csak egy szótag!)... „átjövet megbeszéltein Karácsony Gyula állatátszállitási ügyét." — Tehát nemi a ministerelnök karácsonyi állatszállítását, hanem Karácsony Gyula állatátszállitási ügyét, — „A minister ur megígérte, hogy ő teljes jóindulattal fogja az ügyet kezelni, de mindenesetre az illetékes ügyosztálynál utána érdeklődik a most érvényben levő elvi rendeleteknek." (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez mind ki van hagyva!) „Közben, Zeöke felvilágosított." Kötelességem itt megjegyezni, hogy azért érdeklődtem Zeökénél, mert ő éppen előzőleg a földmivelésügyi minister titkára volt, és csak pár hónappal előbb választották meg képviselővé, igy tehát még tudhatta és ismerhette az érvényben lévő eljárási szabályokat. (Tovább olvassa): „Közben Zeőke felvilágosított, hogy a demarkációs vonalon túli állatok átszállítása Ausztriába akadályokba nem ütközik, igy az engedélynek nincs nagyobb akadálya. A minister ur nekem azt az utasítást adta, hogy a kérvényt nekejd juttassam át és hívjam^ fel figyelmedet az őhozzá juttatásra. Szívességedet igen kéri stb." (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez kicsit más ! Kicsit különbözik !) T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, teljesen felesleges ezek után, hogy én még kommentáljam az ügyet. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Végte lenül csodálkozom, hogy akadt a magyar parlamentnek egy tagja — és ez: Friedrich István (Egy hang a jobboldalon: A jogforrás!), aki lelkiismeretének félretevésével és könnyelműséggel mer előhozni egy hamisítvány alapján becsületet érintő személyi kérdést, tendenciózusan gyanusit és Bethlen ministerelnök ur személyére vonatkozólag valótlan következtetéseket von le, akkor, amikor módjában volt érdeklődnie és ezt lelkiismeretes embernek meg is kellett volna tenni, hogy a szöveg egyáltalában megfelel-e a valóságnak? Minden további kommentár nélkül befejezem felvilágosításaimat azzal, hogy igenis, a jövőben is — Nagy Vince képviselő ur megjegyzésének ellenére —, mindig nyiltan és bátran fogok megjelenni és fogok felszólalni ebben a Házban, mert nincs semmi takargatni valóm. Ez az eset is, azt hiszem, megvilágítója annak, hogy személyi indulatokból mi folyik a túlsó oldal egyik frakciója részéről a ministerelnök ur ellen? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Napirendi javaslatot kívánok tenni. Javasolom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, kedden délelőtt 10 órakor tartsuk, és annak napirendjére tűzessék ki: Határozathozatal Huszár Dezső képviselő urnák és társainak azon indítványa felett, hogy a házszabályok módosítására kiküldött bizottság jelenNArLŐ XXVII. tését a sürgősségi szakaszok alkalmazásával tárgyalja a Ház, továbbá a házszabályok módosításának előkészitósére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalásra, a nemzetgyűlés a végleges házszabály tervezete tárgyában. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni! (Szabó József szólásra jelentkezik.) Szabó József képviselő ur a napirendi javaslathoz kivan szólni. A szó a képviselő urat megilleti. (Zaj.) Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A keresztényszocialista párt nevében szólalok fel. s néhány szóval indokolni kívánom a keresztény szocialista párt állásfoglalását. (Halljuk! Halljuk!) Annak idején, amikor a házszabályrevizió kérdése a bizottság elé került, mi az ellenzékkel teljes szolidaritást vállaltunk. Elhatároztuk, hogy a bizottsági tárgyalásokon részt nem veszünk és ezzel demonstrálunk a kormánnyal szemben amellett, hogy a házszabályrevizió gondolatát ilyen formában, ahogT az napirendre került, nem tartjuk szerencsésnek. Kifejezésre juttattuk, hogy mi a házszabályreviziót szükségesnek tartjuk, de kivánatosnak tartanok azt, hogy a házszabályrevizió tárgyalása az általános választójog tárgyalásával junktimba hozassék. Mi akkor kötelességünknek véltünk eleget tenni. Most azonban, mikor az ellenzék nagy része arra az álláspontra he lyezkedett, hogy a házszabályrevizió tárgyalását a nemzetgyűlésben is ug-yanezzel a passzivitással támadja, mi, keresztényszocialisták arra az álláspontra vagyunk kénytelenek helyezkedni, hogy mi nem tarthatunk az ellenzék ezen részével, mert ugy véljük —• mint ahogy a ministerelnök ur tényleg helyesen mondotta —, hogy kötelességünket teljesítjük akkor, amikor a nemzetgyűlés tárgyalásain részt veszünk. (Helyeslés jobbfelől.) Felfogásunk az, hogy különösen a részletes vitánál bizonyos módosítással élhetünk, és én azt hiszem, a tisztelt többség egyes kérdésekben — amennyiben álláspontunkat kellő érvekkel alá is támasztjuk — engedni is fog és bizonyos módosításokat sikerülni is is fog keresztülvinnünk. (Zsitvay Tibor: Ez alkotmányos felfogás és nem forradalmi álláspont!) Ez az állásfoglalásunk azonban egyáltalában nem jelenti azt, hogy a kormánnyal szemben tanúsított eddigi magatartásunk tekintetében változás állana be. (Helyeslés jobbfelöl.) Mi ugyanis ezentúl is ép oly kötelességszerűen fogjuk teljesíteni kötelességünket, mint eddig, sőt talán még fokozottabb mértékben fogjuk birálat alá venni és kritika tárgyává tenni a kormány tevékenységét, mint tettük a múltban. T. Nemzetgyűlés! Annak a kérdésnek tárgyalásába, hogy vajon az ellenzék állásfoglalása helyes-e vagy sem, nem akarok bocsátkozni. Egyáltalában nem vitatkozom afelett, hogy vajon az elnök űr helyesen járt-e el, vagy sem? Egy bizonyos: ha az elnök ur a szót megvonja egy képviselőtől, akkor annak a képviselőnek — felfogásom szerint — e rendelkezésnek alá f kell magát vetnie. Más lapra tartozik azután, hogy az ellenzék vagy a képviselőház maga, birálat tárgyává teszi-e az elnök intézkedését és az elnököt eljárásáért felelősségre vonja-e. He ha egy képviselővel ez történik és az a képviselő az elnökséggel szembe helyezkedik, mi ezt a magunk részéről forradalmi ténykedésnek minősítjük (Ugy van! \