Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-345
544 A nemzetgyűlés 345. ülése 1924. évi december hó 1-én, hétfőn. joga, hanem kötelessége is abban a percben a rendelkezésére bocsátott eszközökkel élni. (Ugy vem! a jobboldalon.) Arra kérem tehát a Há2 nevében — és azt hiszem, mindnyájan találkozunk ebben a felfogásban —, hogy a mélyen tisztelt elnök nr ezentúl is azzal a büszke tudattal, hogy a parlament többségének, a parlamentnek úgyszólván uni sono bizalmát birjá, teljesítse ezt a kötelességét, amelyet eddig is önzetlenül teljesitett. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Sajnálattal állapítom meg mindennek ellenére, hogy a demokratikus ellenzék visszavonult a parlamentből; sajnálattal állapítom meg azért, mert az ő részvétele itt nem jog, hanem kötelesség. (Ugy van! jobbfelől.) Ha ők Mvomiltak, ugy azt a bűnt, amelyet az utolsó ülésen a demokratikus ellenzék számos tagja elkövetett, tetézik azzal, hogy választóikkal és az országgal szemben való kötelességükről is megfeledkeznek. (Ugy van! jobbfelől. — BarlaSzabó József : Azonosítják velük magukat!) Én tehát végeredményben a vádakat visszautasítom és el vagyok szánva ezentúl is arra, hogy haladjunk azon az utón, amelyen eddig haladtunk, azok felé a célok felé, amelyeket magunk elé kitűztünk. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát megszakítóul és napirendi javaslatot teszek. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, Barla-Szabó József képviselő urat illeti a szó személyes kérdésben. Barla-Szafoó József: T. Nemzetgyűlés! Az előbbi jelenetek közben Nagy Vince t. képviselő ur azt a kijelentést tette itt, hogy a Barla-Szabó-féle levél megirójának nincs joga ahhoz, hogy itt hangját hallassa. Nem csupán a saját szempontomból, de azért is, hogy lássa a nemzet, hogy itt tulajdonképen mi folyik, kötelességeinnek érzem, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzam. (Berki Gyula: A legbrutálisabb hamisítás folyik! — Ugy -van! Ugy van! a jobboldalon.) Mielőtt a dolog ismertetésére rátérnék, kijelentem, hölgy mélyen megdöbbent az a könynyelmüség\ hogy egy 1920 szeptember elsején íródott levél kapcsán miként juthat valaki ahhoz, hogy Bethlen István gróf ministerelnÖk személyét, mint ez ügy aktiv részesének személyét támadhassa; hiszen köztudomású, hogy Bethlen István ministerelnÖk 1920 szeptember elsején a kormányzatnak még egyáltalán tagja tagja sem volt. (Halász Móric: Jellemző!) Néhány péntek délutáni lap elferdítve közli az Esküdt-üggyel kapcsolatosan a bíróság előtt felolvasott egyik levelemet. Ennek a levélnek néhány meghamisított sorát kiemelem itt, hogy láthassa a nemzet gyűl és, miről van tulajdonképen, szó. (Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk az egész levelet!) A levélnek csak az első része van a lapokban, mint szószerinti levélrész közölve, mig a többi rész általánosságban vau összefoglalva. A szó szerint hozott részét a levélnek fel fogom olvasni. Az általam irt levél meghamisított szövege igy hangzik. (Halász Móric: Friedrich szerint hangzik igy ! — Olvassa) : „Kedves Lajos ! A ministerelnÖk úrral megbeszéltem a karácsonyi állatszállitási ügyet..." — karácsonyi kisbetűvel van irva, tehát mintha nein személyről volna szó. — „A ministerelnÖk ur megígérte, hogy meg fogja beszélni az ügyet és támogatni fogja." Ez a szöveg alkalmat adott Friedrich nemzetgyűlési képviselő urnák arra (Felkiáltások a jobboldalon : Már megint Friedrich !). hogy másnap ugy a liberális, mint a fajvédő lapok délutáni számaiban egyenesen felelőssé tegye Bethlen István minis terel nököt azért, hogyan, mert ő Barla-Szabó József nemzetgyűlési képviselőnek utasítást adni arra, hogy ez az ő állatszállitási ügyébe beleavatkozzék ! Egyúttal hangsúlyozta a képviselő ur azt is, hogy ez a levél, mint perdöntő fog* a tárgyaláson elhangzani. (Derültség a jobboldalon. — Gr. Bethlen István ministerelnÖk: Az ő rágalma perdöntő!) Szóról szóra azt mondta a képviselő ur, hogy ebből a levélből az világlik, hogy Barla-Szabó József nemzetgyűlési képviselő, a ministerelnÖk ur utasításra irt Esküdtnek. Hát tisztelt Nemzetgyűlés! én 1920 szeptember elsején, levelem megírása napján, Bethlen Istvánnak, mint ministerelnökuek az utasítására nem is írhattam Esküdtnek, nem lévén akkor Bethlen István ministerelnÖk. (Gr. Bethlen István ministerelnÖk: Teleki Pál volt akkor a ministeretnök !) Kijelentem mindjárt azt is, hogy én Esküdtel soha semmiféle kiviteli ügyben személyes tárgyalást nem folytattam. Fel fogom olvasni az eredeti levelet és abból megállapítható, hogy az illető kérelmét a legszabályszerübb módon ajánlottam magának a minister nek és a legszabályszerübben hozta elő nekem a meg-boldogult nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister ur is az eljárás módját, lamely szerint én ebben az ügyben lépésekét tehetek. Tájékoztatásul megjegyzem, hogy az az általam irt levél, amelyet a birósági tárgyaláson felolvastak, egyáltalában nem egyezik meg a péntek délutáni lapokban közölt levéllel (Felkiáltások a jobboldalon : Friedrich hamisítványa !), ezzel a merész hamisítvánnyal. Az eredeti levél abban az időben íródott, amikor a baranyai és délsomogyi megszállt részekről a szerbek már kivonulóban voltak. Az ottani lakosság a kivonulók részéről nagyon sok sanyargattatásnak volt kitéve, állatállományuk elhordásával szegényitették őket. (Patacsi Dénes: Ugy van !) Ekkor mi, akik e részek csonka kerületeit képviseltük, a demarkációs vonalon túllevő nemzeti vagyon megmentése érdekében és odaát élő magyar testvéreink üzenetére közbenjártunk a kormánynál azért, hogy a magyar állani legyen vérei'nknek segitségükre abban, hogy a demarkációs vonalon áthozhassák azt, amit a maguk csempésző módján áthozhatnak és állatállományuk egy részét itt nálunk vagy közélelmezési célra, vagy magasabb állattenyésztési célra értékesithessék. Különösen hangsúlyozom azt, hogy „magasabb célra", mert a kincstári birtokok akkoriban a román megszállás után állatállományukból teljesen ki lévén fosztva, pótlásra szorultak. A magyar kormány a demarkációs vonalon túlról áthozott állatokat olyanoknak tekintette, amelyek nem itt, a mi megmaradt csonkaniagyarországi részünkön kitenyésztett állatok és ezért megengedte, hogy ezek egy részükben külföldre, elsősorban Ausztriába vitessenek; viszont azonban kikötötte a kormány, hogy az állatoknak jelentékeny és kiválogatott részét belföldi célra, elsősorban pedig a kincstári állatállomány pótlására kötelesek az átvevők átadni. Ezek után kettős cél vezetett engem, egyrészt az, hogy kerületemnek ma már teljesen, szabad, de akkor még elzárt részén élő földmives polgártársaim i helyzetén segíteni iparkodjam, másrészt pedig az, hogy lehetővé tegyem ennek a gyönyörű szép állatállomány egy részének a magyar kincstár részére való megmentését. Ekkor fordult hozzám 1920 szeptember elsején egy azon a területen élő polg'ártársunk azzal a kérelemmel, hogy szeretné, ha a fennálló állami részesedés ellenértéke fejében az áthozott állatok egy részét
