Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-345

A nemzetgyűlés 345. ülése 1924. kodul, ügy látom, hogy képviselő ur megint provokálni akarja azt, hogy ennél továbbmenő intézkedést tegyek. (Vanezák János: Azután jönnek a darabontok!) Hegyinegi-Kiss Pál (tovább olvassa): „A szövetkezett ellenzék ebben a helyzetben ugy határozott, hogy szolidárisnak mondja ki magát a kitiltott képviselőkkel (Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon.), a fegyveres erő igénybevételével létesülő házszabályrevizió tárgyalásában részt nem vehet, mert az erőszakot közreműködésével nem törvényesítheti. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A fegyveres erővel megalkotott házszabályokat a maga részéről érvényeseknek el nem ismeri. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Nagy Vince: Zárt társaság!) A szövetkezett ellenzék csak olyan házszabályokat fogadhat el, amelyek az összes pártok közreműködésvei, fegyveres erőszak nélkül, közmegnyugvásra keletkeznek, miután előbb biztositotta a választójog, a titkos szavazás és a választások tisztaságát. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Választójog nem kell nekik! — Zaj.) Minden, a diktatórikus kormányzásból folyó következményért a szövetkezett ellenzék a kormányt és a többségi pártot teszi felelőssé (Felkiáltások a jobboldalon; Vállaljuk!) és a történtek megitélését a nemzet józan közvéleményére bizza". (A bal- és a szélsőbaloldalon levő képviselők kivonulnak a teremből. — Nagy Vince: Együtt marad a banda! — Kitajka Lajos: Bentmaradnak a panamisták! — Urbanies Kálmán: Isten velük! Moszkváig meg se álljanak! — Zaj.) Elnök; A ministerelnök ur kivan szólani. Gróf Bethlen István ministerelnök: Tisztelt Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Egy jelenetnek voltunk szemtanúi, melyet a háborús jelentések nyelvével élve, az erők átcsoportosításának tudnék nevezni. (Derültség a jobboldalon.) Felhasználta az úgynevezett szövetkezett demokratikus ellenzék az ő kivonulását arra, hogy még az utolsó percben is, elmondva a maga felfogását, egypár sértő kifejezéssel illesse a kormány tagjait, a Ház elnökét és a többséget is. (Ugy van! jobbfelől.) Ezekre egész rövidséggel, de teljes objektivitással kell a magunk megjegvzéseit megtennem. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a felolvasott szöveg, azzal kezdi, hogy kimondta a nemzetgyűlés és átadta a kormánynak a pénzügyi diktatúrát az 1924. évi' IV. tcikkel, és most parlamenti diktatúrára törekszik a kormány. Tagadom az elsőt és tagadom a másodikat. Nincs pénzügyi diktatúra, mert ott, ahol a kormányt a parlament bármelyik pillanatban pénzügyi cselekvéseiért eltávolíthatja a helyéről, pénzügyi diktatúráról beszélni nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondja a felolvasott szöveg-, hogy most parlamenti diktatúrára törekszünk. Én azt hiszem, hogy e felett a világ összes parlamentjei

1 csak mosolyogni fognak, mert akkor, amikor mi olyan intézményeket, amelyek a világ öszszes parlamentjeiben kivétel nélkül rég honosak, csak részben kívánunk meghonosítani, valóban anaehronizmus arról beszélni, hogv Magyarország kormánya parlajmienti diktatúrára törekszik. Ha ez igaz volna, akkor parlamenti diktatúra van az egész világon a inai napon, kivéve Magyarországot. Azt mondja a felolvasott szöveg, hogy egyetlenegy javaslatot sem obstruait meg* a szövetkezett demokrata ellenzék. Kimondottan nem obstruait meg — ebben igaza van —, azonban évi december hó 1-én, hétfőn. 543 ezzel szemben merem állítani, hogy egyetlenegy javaslatot sem eresztett keresztül abban az időben, amikor az a nemzetre nézve még kellő haszonnal járt volna. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondják, hogy parlamenti diktatúrát akarunk akkor, amikor az országban titkos és nem titkos társaságok diktatúráját tűrjük, ami ma talán még szemérmetlenebbül mutatkozik, mint eddig. (Barla-Szabó József: Komikus!) Komikusnak tartom valóban a magam részéről is ezt a megállapitást akkor, amikor a vádlottak padján ülnek azok az emberek, akik után évekig talán hiába kutattunk, de végre sikerült őket nekünk a vádlottak padjára ültetni s talán épen egyik baj az, hogy kisiklik egyik-másik parlamenti frakció kezéből az a fegyver, amelylyel a kormányt eddig támadták. (Ugy van! a jobboldalon.) Nincs itt titkos és nein titkos társaságok diktatúrája. Igenis, a jogrend helyre van állitva ebben az országban (Ugy van! a jobboldalon), és anaehronizmus arról beszélni, hogy nincs az országban jogrend. Minthogy félnek attól, hogy ez az egyik fő fegyver, amelynek segitség'ével a kormány ellen eddig" küzdeni képesek voltak, kihull kezükből, ez az egyik oka az ő viszavonulásuknak az én felfogásom szerint. (Ugy van! a jobboldalon,) Azt mondja a felolvasott szöveg, hogy mi a panamavádak elől el akarunk bújni a klotür háta mögé. Erre feleletem csak az, hogy a panamavádakat a parlamentbe tudatos célzattal védőügyvédek és politikai iiitrikusok hozták (Ugy van! a jobboldalon.) azzal a célzattal, hogy a maguk képtelenségét arra, hogy objektiv argumentumokkal a házszabályreform ellen küzdjenek, azzal leplezzék, hogy panamavádakat hurcolnak ide, hogy azoknak segítségével igyekezzenek a jog-osult reform ellen küzdeni. (Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen a panamavádakat ki ellen fordítják? Fordíthat ják-e épen én ellenem'? Hiszen én magam voltam) az, aki Esküdt Lajos lefogását kezdeményeztem. Talán igen sokaknak kellemetlen volt abban a percben, mikor ezt tettem, de ha valaha valakit lehet támadni, ugy bizonyára engem nem lehet támadni azért, mert én voltam az, aki megindítottam ezt a lavinát és aki nem fogok addig nyugodni, míg* azok, akik bűnösök voltak, el nem fogják nyerni méltó büntetésüket. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Azt mondja a felolvasott szöveg, hogy jogtalan illetékeket szedtünk, és ez kisült abból a szövegből, amelyet felolvastam^ a múlt ülésen a zárt ülésben. Le akarom szögezni mégegyszer azt, hogy ebből a szövegből ez nemcsak hogy nem sült ki, hanem ellenkezőleg az sült ki, hogy semmiféle jogtalan illetékeket nem akartunk szedni. (Ugy van! jobbfelől.) Tiltakozom ezen beállítás ellen, mert hiszen épen én akartam ez ellen, küzdeni, ami abból a dokumentumból sült ki, amelyet itt a parlament színe előtt olvastam fel. A t. képviselő ur, aki felolvasta a szöveget, a Ház mélyen t. elnökét azzal vádolja meg. hogy házszabályellenesen járt el. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen az elnök!) Én azt hiszem, mindnyájunk közérzésóvel találkozik az, ha megállapítom, hogy a Ház mélyen tisztelt elnöke igen súlyos és nehéz körülmények között teljesítette feladatát. (Ugy van! Éljenzés és tajjs a jobboldalon.) Elment a türelmesség- legszélső határái'g s akkor alkalmazta a rendelkezésre álló jogokat, amikor már igazán más eszköz nem állott rendelkezésére. (Ugy van! a jobboldalon!) Azt hiszem, a Ház elnökének nemcsak w<