Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-345
540 A nemzetgyűlés 345. ülése 1924. évi december hé 1-én, hétfőn, a Ház nincs annyira kötve saját szabályai által, hogy azoknak rabja és szolgája legyen. Megfenyítheti a képviselőket, sőt megfoszthatja őket mandátumától is, sőt még börtönbe is vetheti a képviselőket. Ha pedig mindez sem vezetne sikerre, akkor jöjjön a klotür". A klotür ideiglenes formában 1881-ben, végleges formában pedig 1882-ben be is következett. „A szólásszabadság végelemzésbeii nem cél, hanem csak eszköz a köz iránti kötelességek teljesitésére. Ha tehát e céljával ellentétesen használják fel, abban az esetben korlátok közé kell szorítani", így vezette be többek között Gladstone annakidején a klotürre vonatkozó indítványát, amelyet oly módon javasolt, hogy a kormány és a Ház elnöke együtt legyenek feljogosítva a klotür deklarálására és foganatosítására. Indítványa szerint: a kormány bejelenti a Házban, hogy a közügyek állapota sürgős. Erre legalább 40 képviselő ezt a javaslatot felállással támogatja, mire egy elfogadott módosítás szerint „legalább 300" jelenlévő képviselő közül, háromnegyed többséggel kell elfog-adnia a javaslatot, amikor is azután a Ház elnöke felhatalmazást kap az ad hoc tárgyalási szabályok szerkesztésére. Brand elnök, a későbbi lord Hampden nevéhez fűződik, hogy ezt egyhangúan elfogadták, aki a renitens képviselőkkel szemben az angol házszabályokban biztosított jogával élt. Nemsokára azután véglegessé vált az ideiglenes klotür és eszerint, a Házelnök, illetőleg bizottsági elnök kezdeményezésére egyszerű szótöbbséggel minden vita berekeszthető, ha 200, illetőleg amennyiben az ellenzék 40 képviselőnél kevesebből áll, ha 100 képviselő kivan ja azt E tekintetben hosszabb vita indult meg. j Nemi kevesebb mint 19 napig tartott az erről j szóló vita. 304 szavazattal 260 ellen fogadta el | ezt az angol parlament. Ez a 44 főnyi szótöbb- ! ség az első pillanatban talán kevésnek tűnik j fel, ne becsüljük azonban alá ezt a számot. ' Angliában 1799-ben a Pitt-kormány az ir unióra j vonatkozó javaslatát mindössze csak egy szó- j többséggel vitte keresztül; az 1832. évi angol j választói reformot csak eg'y szavazattöbbséggel j fogadták el és ugyancsak egy szavazattal bu- I kott meg 1841-ben lord Melbourne ministe- j riuma, amiként Gladstone is 1873-ban mindössze csak három szótöbbséggel maradt kisebbségben, így került be a klotür az angol parlamentbe, aaiiákor Ausztriában, Belgiumban, Bániában, az Egyesült-Államokban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban és Svájcban már régóta megvolt. Nemsokára azonban bizonyos változtatás történt a klotürön. Nevezetesen 1887-ben az elnök kezdeményezési joga helyébe a vétójogot kapja. Az elnök bizonyos esetekben vétót emelhet a klotür ellen, ha azt a kisebbségre nézve sérelmesnek véli, vagy ha azt a házszabályokkal való visszaélésnek tartja. A vétójogot illetőleg is hosszabb vita indult meg. Azt is érdekes megjegyezni, hogy ezt már 262 szavazattal 141 ellenében, tehát összesen. 121 szótöbbséggel fogadták el. Az elnöki jogkört még 1888-ban jelentékenyen kibővítették. A vétójoggal már felruházott elnök házhatározat nélkül — motu proprio — ki is utasithatja a rémítene képviselőket. A névszerinti szavazásra vonatkozó, vagy elnapolási indítványokat pedig egyszerűen mellőzheti is. Ezekkel a szabályokkal azonban, bár a plénuinban rendet teremtettek^ a bizottsági részletes tárgyalásoknál nem érték el a kellő célt. így azután épen. az ir büntetőjavaslattal kapcsolatban javasolták az m n. „részenkénti klotürt". A kormány egyik ministere utján határozati javaslatot terjesztett a Ház elé, mely szeri'nt ha bizonyos ideig a részletes tárgyalás be nem fejeződik, akkor a bizottság elnöke előtt a tárgyalás alatti szakaszhoz benyújtott módositásoiKat és inditványokat, azután a hátralévő szakaszokat szavazás alá bocsátani tartozik. Ezt a részenkénti klotürt köznyelven parlamenti guiliotine-nek nevezték el, hasonló lévén az ezzei való eljárás a francia forradalom tömeges kivégzéseihez» Az 1896. évi dátumról akarok még néhány szót szólni, amikor is a költségvetési vita idejét maximálták. Ez abból a szempontból, érdeices, mert •— mint már; az előbb is emiitettem — az angolok a költségvetési vitánál még a kisebbségben, lévő kormánynak is mindig megadták a normális állami szükségleteket. Erre vonatkozólag 202 szavazattal 65 ellen, tehát 137 szótöbbséggel döntöttek, s igy került ez az egyelőre 20 napra történt maximálás — amelyet ugy módosítottak, hogy a kormány három nappai megtoldhatja ezt — az üiésszaid megállapodások kózé. Majd 1902-ben az állandó szabályok közé, amikor a házeljárás egyszerűsítését terjesztette be Balfour angol ministereinök. Érdekes, és rávilágít arra a kontrasztra, amely Anglia és Csoiika-Mag3 T arország parlamentje között van, amit elmondandó vagyok. Angliáról, mikor az idén néhány képviselőtársammal módunkban volt megtekinteni a Wembley-i kiállítást, azt hiszem volt elég alkalmunk meggyőződni', hogy igazán a világ urának keli tekintenünk. Mégis Balfour, a világbirodalom kormányélnöke, amikor a Házeljárás egyszerűsítését terjesztette elő, erősen nehezményezi, hogy inig 1800-ban a felirati vita egy napot, addig 1901-ben kilenc napot vett igénybe, s mig l»00-bau a budgetvita egy napig tartott, 1901-ben nem kevesebb mint 26 napra terjedt — természetesen nem Csonka-Magyarország, hanem az angoi világbirodalom költségvetési vitája. Az interpellációkra is volt megjegyzése. Mig 1800-ban nem volt egyetlen interpelláció sem, addig 1901-ben 7180-ra rúgott azok száma, s azok elintézése, a Ház idejéből 118 órát, vagyis az ő tárgyalási rendjük szerint körülbelül 15 napot vett igénybe. Az interpellációk kérdése hamarosan elintézést is nyert azzal, hogy kimondották, hogy szabály szerint, Írásban kell azokat előterjeszteni, kivéve ha az elnök megengedi a szóbeliséget. A minister válaszolhat szóban vag'y Írásban, amint neki tetszik és amennyiben Írásban válaszol, válaszát kinyomatják és kiosztják a Ház tagjai között. 1909-ben a klotür-indítvány ellenszereként jelentkezik a parlamenti gyakorlatban a módosítván yrostálás életbeléptetése. Az elnökség ugyanis igen sokszor akaratlanul fonák helyzetbe került. Ha hozzájárult a klotürhöz és vétót nem emelt, akkor az értékes módositványok ép ugy elsöpörtettek, mint az értéktelenek. Ha pedig vétót emelt és a klotürt nem engedte rendes útjára, akkor tulajdonképen elősegítette az időfecsórlést; mert az értéktelen indítványok ép ugy tárgyalás alá kerültek, mint az értékesek. Asquith ministereinök e nehéz és viszszás helyzet elkerülése céljából kompromisszumos megoldást ajánlott, amely akként szólt, hogy az elnököt fel kell hatalmazni arra, hogy bizonyos módositványokat visszavessen, ne fogadjon el. Ezt kengurunak nevezték, amennyiben bizonyos el nem fogadott módosításokat mintegy átugortak. Ez igen hasznos intézmény-
