Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-345
A nemzetgyűlés 345. ülése 1924. nek bizonyult, mert az inditványokat benyújtók egyre gyakrabban az elé a válaszát elé kerültek, hogy vagy belemennek abba, hogy csak az értékes indítványok kerüljenek tárgyalás alá, vagyis a jelentéktelen módositváiiyokat visszaveszik, vagy ragaszkodnak valamennyi indítványhoz és akkor a klotür az értékesebbeket is elsöpri az értéktelenekkel együtt. Még csak az 1913. évi intézkedésről akarok röviden beszélni, amelyet a Time limit, „időkorlátozás" néven ismerünk, s amely tulajdonképen a szólásszabadság kiterjesztése volt. Ez. arra szolgált, hogy a rendelkezésre álló időt ne csupán a vezérszónokok vegyék igénybe, hanem a képviselők zöme is szóhoz juthasson. Ez az intézkedés tehát a szónokok számának szaporítására szolgált. Akkor hozták be az időkorlátozást, amikor az már Olaszországban, az Egyesült Államokban, Uj-Zélahdban és Belgiumban megvolt. Az Egyesült Államok képviselőházában pl. egy óra volt a beszéd maximális ideje. Foglalkoznom kellene még (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) az angol parlament fegyelmi jogával is, de nem akarom az idő előrehaladottságára való tekintettel a Ház türelmét tovább igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! a, jobboldalon.) Erre nézve röviden csak a következőket jegyzem meg: Amig a szólásszabadsággal való visszaélések meggátlására egyre szigorúbb rendelkezéseket hivtak életre, addig Angliában a másik oldalon egyre enyhültek azok az intézkedések, amelyek a parlament fegyelmének biztosítására szolgáltak. Az angol parlamentet megillette a teljes fegyelmi jog; megillette a feddés, a dorgálás, a birságolás, az időszaki kizárás joga, sőt az a joga is, hogy egyes képviselőket az egész ülésszakról kizárjon, a fogságba vetés joga és megillette még a mandátumtól való megfosztás joga is. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ennek a jognak egy személyi korlátja mégis volt, nevezetesen az, hogy bár az idegenekre is kiterjedt, még sem terjedt ki a másik Ház tagjaira. Tárgya korlátja az volt, hogy természetesen csak a parlament elleni vétségekre terjedhetett ki. Egyébként teljesen fakultativ volt, amennyiben a Háztól függött, hogy él-e jogával, vagy nem. Meg kell jegyeznem azonban, hogy 1880 óta elzárás egyáltalában nem fordult elő. Mindezeket azért voltam bátor felhozni, hogy ismételten megállapítsam, hogy Anglia, amely mindenfajta szabadságnak mindenkor védelmezője volt, sohasem riadt vissza olyan kényszereszközök igénybevételétől, amelyek a szabadsággal való visszaélés veszedelmét voltak hivatva elháritani, sőt megtorolni. Pedig az angol és a magyar parlament között jelentős különbségeket kell megállapítanunk. Nem szeretnem pl. vita tárgyává tenni azt, hogv elképzelhető-e Magyarországon hosszabb ideig, mondjuk hónapokig tartó úgynevezett morális klotur, amely Angliában évszázadokon keresztül teljesen feleslegessé tudta tenni a tényleges klotürt. De nem tudnám elképzelni a hazai viszonyok között azt sem. hogy arra való hivatkozással, hogy mert Washington, az Egyesült Államok megalapítója, vagy Franklin, annak első elnöke soha egv negyedóránál tovább tartó beszédet nem mondottéi lehetne-e nálunk érni azt, hogv mindenki lehetőleg egy negyedórára sűrítse össze gondolatait. (Derültség.) Abból az előttem fekvő teljesen hiteles statisztikából, amelyet a gyorsiroda f. tagjai készítettek, épen az ellenkezőjére következtetheévi december hó 1-én, hétfőn. 541 tünk. Az országgyűlésen 1902-től 1918-ig az ülések számának évi átlaga 121 volt. A nemzetgyűlési átlag az 1920—23. években 132. A naplóoldalszám az országgyűlésen átlag evenkint J 2737 volt, a nemzetgyűlésen átlag evenkint nem kevesebb mint 4221. De pl. 1922-ben a naplóoldalszám 4400,1923-ban 4867, a folyó 1924. év első felében pedig 3361 volt, ami az egész évre 6722 oldalnak felel meg. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Pedig az országgyűlésen 400-nál több képviselő volt, most pedig csak 245!) Az országgyűlések egy-egy ülésére eső átlagos oldalszám 22.6, a nemzetgyűlésen pedig ez az átlag 32, de 1922-ben 38.9, 1923-ban 35.8, a folyó 1924. év első felében pedig 35.4 volt. Nem akarok még egy másik statisztikával is foglalkozni, amely szintén rendelkezésemre áll, hogy a mai nyomorúságos pénzügyi viszonyok között mit jelent az országra anyagilag az interpellációk túltengése. Ismétlem, ez is rendelkezésemre áll és méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ez nagyon súlyos tételt jelent. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Amidőn bátor voltam mindezeket úgyszólván minden kommentár nélkül előadni, őszinte örömömre szolgálna, ha ezzel a kérdés nyugodtabb és tárgy ilagosabb elbírálását csak némiképen is előmozdíthattam volna. Azzal fejezem be rövid felszólalásomat, amivel kezdtem: a cselekvés küszöbén egy pillanatra se felejtsük el a nagy Washington mondását: Az emberek a boldogságukra legalkalmasabb rendszabályokat sem fogadják el és teljesitik kéii3 r szeritő hatalom közbejötte nélkül! A javaslatot a magam részéről elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot szá' mosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következikl Forgács Miklós jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy erre a javaslatra vonat1 kozóan, valamint a pénteki eseményekkel kapcsolatban a demokratikus ellenzék álláspontját felolvashassam. (Olvassa): „A szövetkezett ellenzék egyértelmüleg megállapítja, hogy a kormány az 1924:IV. tc.-kel, a szanálási törvénnyel már eddig magához ragadta a pénzügyi diktatúrát. (Vgy van! a szélsőbal oldal on.) és magához vonta a nemzetgyűlés adóztasi jogát; most a házszabályrevizió erőszakolásával, a klotür intézményével ezt a diktatúrát ki akarja terjeszteni a politikai élet egész terére. (Herezegh Béla: Szó sincs róla! — Várnai Dániel: Csakis erről van szó! - Zaj.) Teszi ezt akkor, amikor az országban még mindig nem állott helyre az alkotmányosság teljessége, a jogrend, a jogegyenlőség, a közszabadság, amikor a választójogot törvényen kivüli rendelettel kényszeritette az országra (Nagy Vince: Ez sem igazi), megszüntetve a titkos szavazás intézményét és a választások szabadságát". (Nagy Vincze: Ez sem igaz? — Mozgás és zaj jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Hegymegi-Kiss Pál (tovább olvassa): „Teszi ezt akkor, amikor a legfontosabb alkotmányjogi kérdések rendezetlenek". (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat a Ház minden oldalát, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Hegymegi-Kiss Pál (tovább olvass«): „A 1 házszabályreviziót csakis a diktaturára való NAPLÖ XXVII. 7;!
