Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-345

A nemzetgyűlés 345. ülése 1924. évi december fee 1-én, hétfőn. 537 obstrnkcióval > a tárgyalási jogot megsértette, a törvényt kijátszotta volna, nos, ez esetben a | t. kormány és a többség" feljogosítottnak érez- ' hetné magát arra, hogy a maga kormányzati hatalmával visszaélve, álarcos, formai alkotHiányossággal a parhnenti diktatúrát bevezethesse. De mivel az ellenzék, ha talán itt-ott a törvényhozó szerv szuverén akaratának kimunkálásában heves, makacs, hosszabb ideig tartó küzdelmet folytatott is, a határozathozatalt azonban meg nem akadályozta, kény- | telén vagyok megállapítani, hogy a kormány minden kényszerítő ok és minden parlamenti szükség nélkül jött a klotürre. Feleslegesnek tartom a klotürt azért is. mert a mai házszabályok mellett sem könnyű ám sikeres obstrukciót vezetni. Bright szerint a kisebbség csak akkor mondhatja, hogy a többség valamely helytelent követ el, ha a közvélemény a kisebbség mögött áll. Miért volt kénytelen Tisza István 1904-ben a házszabályjavaslatok felett megindult izzó vitában kijelenteni, hogy nem akadályozzuk meg a nemzeti ellenállás azon formáját, amely valamely veszedelmes törvényjavaslat ellen a végletekig való harcot folytatni kívánja ? Miért volt — hogy a bizottság jelentésének szavaival éljek — az obstrukció a dualizmus idejében elfogadott, sőt titokban szimpatikus isi azért, mert az obstrukciónak az adott erkölcsi erőt, hogy állami életünk nem volt teljes, hogy mindenki érezte azt a nemzeti szempontból lealacsonyító állapotot, hogy a magyar ember idegen nyelvű és idegen szellemű hadseregben volt kénytelen szolgálni. Ha ez nem lett volna így, rossz házszabályok mellett sem lehetet volna obstrukeió, mert a közvélemény nem támogatta volna az obstruáló, a nemzeti küzdelem nevében sokszor rendbontó kisebbséget. Azt mondják a klotürös javaslat barátai, ha a kimondott technikai obstrukcióval nem is, de mindenesetre hosszú beszédekkel, végnélküli fecsegésekkel bénitatott meg a nemzetgyűlés munkaképessége. Ebben van valami. Magam is elismerem, hogy sok felesleges szalmacséplés folyt itt, ahol pedig csak annak lenne szabad beszélni, akinek van komoly mondanivalója és csak ahhoz lenne szabad hozzászólnia, amihez az illető ért, (Ugy van! jobbfelől.) Ámde, ha az ilyen beszédek feleslegesek és unalmasak is, ha időpocsékolók is, de az ország érdekeit nem veszélyeztetik, legalább távolról sein veszélyeztetik annyira, mint a vitának időbeli rendszabályozása: a klotür. Miért? Mert a klotürös házszabályok bevezetésének megkísérlése is ádáz politikai harcot, megrázkódtatást és súlyos politikai válságot idéz elő. Ugyanis kétségtelen történelmi tapasztalat, hogy minden nagy válság felé házszabályreviziós csaták hadiszinterén keresztül robogtak. I Méltóztatnak emlékezni, az 1904-es házszabályvitára, leplezetlen erőszak fellépésére, aminek t az volt a következménye, hogy egy szép téli j napon nyílt választáson omlott össze az a rendszer, amely 30 esztendőn át kormányozta áz országot. Azután méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy milyen volt az a klotürös házszabály, \ amelyet a munkapárt csinált önmagának pél- : dátlanul vad parlamenti küzdelmek, hihetetlen erőszakosságok között, polgárháboruszerü je- ' leneteket idézve fel a parlamentben és az országban olyan időkben, amikor már előre ;; vetette fenyegető árnyékát a világtörténelem '••, legrémségesebb háborúja. És talán méltóztat- I nak emlékezni ennek a házszabályreviziós vitának és proceszusnak pusztító hatásaira is. Az ellenzék annyira elkeseredett, hogy a nemzeti egységet még a világháború sem tudta megteremteni és amint Andrássy Gyula gróf t. képviselőtársunk valahol megjegyzi, a katasztrófa egyik oka épen az volt, hogy oly mély volt az elkeseredés és oly engesztelhetetlen a gyűlölet az ellenzék egy részéről, hogy a rezsim bukását majdnem kívánatosabbnak tartotta, mint a háborús győzelmet, mely a rendszert erősítette volna meg. És mit ért el a többség a klotürös házszabállyal! A maga akaratát épen akkor nem tudta érvényesíteni, amikor erre Károlyi Mihály ék lelkiismeretlen demagógiájával szemben a legnagyobb szükség lett volna. 1918. október havában a törpe kisebbség megbuktatta a kormányt és a szigorított házszabály és minden kivételes hatalom ellenére megcsinálta a forradalmat és felborította a helyzetet. T. Nemzetgyűlés! Valamiképen értem a kisebbségnek ezt az elkeseredését. Nálunk ugyanis — amint erre célozni már voltam bátor — nem ugy mint Angliában, a kisebbséget nem biztatják a siker esélyei. Nálunk nagyon indokolt a kisebbség ama meggyőződése, hogy még akkor sem tud többséghez jutni

1 a választások utján, ha a nemzet többsége vele tart. (Kiss Menyhért: Az erőszak miatt!) Mármost ha még a vitának kinyújtása által sem tud a kormányra és a többségre bizonyos pressziót gyakorolni, kompromisszumuk révén bizonyos eredményeket ,elérni, meddő minden fáradozása,, erőlködése és küzdelme. Veszedelmes a klotürrel való kísérletezés azért is, mert sérti az embernek, kiváltkép pedig a magyar embernek a természetét. A magyar ember ugyanis megnyugszik, ha kibeszélheti magát, de ha belefojtják a szót, annál jobban nekikeseredik. Azért attól tartok, hogy ha a t. kormány és a t. többség elnémítja a parlamentet, megszólal az ucca, vagy, ami még rosszabb, a parlamenti szilenciumot földalatti morajlás váltja fel, amely kártékonyabb lehet az országra a legélesebb parlamenti harcnál is. Azt mondotta a t. ministerelnök ur a kormánypárt értekezletén, hogy itt a nemzetgyűlésen izgatnak és lázítanak.' (Bogya János: Ugy van!) Engedje meg a t. ministerelnök ur, hogy cáfolatul Deák Ferenc szavait idézzem szives figyelmébe és emlékezetébe. „A puszta szótól a kormány soha ne tartson, mert a valóságos elégedetlenség csak tettekből eredhet és a szónak is csak akkor lehet hatása, midőn halmozott igazságtalanságok és törvénysértések a nép kebelét erre előkészítik. (Kiss Menyhért: Igaz! Ugy van!) Hog-y pedig ez soha ne történjék, a kormánynak erőszak nélkül is hatalmában van, mert a nemzet boldogságát előkészítő és eszközlő célirányos intézkedésekkel minden vádat tettleg megcáfolhat". (Bogya János: De itt van a trianoni béke!) Klotürös házszabállyal nem a lázítás elfojtását éri el a t. kormány, hanem — hogy ugyancsak Deák Ferenc gondolatával éljek — azt, hogy maga iránt bizalmatlanságot kelt, mert az iránt — igy mondja Deák Ferenc — f aki hatalmának egész súlyával akarja gátolni* hogy a minket és sorsunkat érdeklő tettekről nyíltan ós szabadon szólhassunk, még a magános életviszonyainkban

1 is hamar csökkenti bizodalmunkat. Egyes ember a magános élet ösvényein könnyebben megelégedhetik, ha önmeggyőződésében és lelkiismeretében megnyugvást talál, de a kormánynak ez elég nem