Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-345
A nemzetgyűlés 345. ülése gadui, igen vagy nemi (igen!) Az előadói javaslat fogadta tik el. Kérdem: méltóztatik-e Peidl Gyula képviselő ur mentelmi ügyében az előadói javaslatot, szemben a kisebbségi javaslattal, elfogadni, igen vagy nemi (igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az előadói javaslatot fogadják el, szíveskedjenek íelállani. (Megtörténik.) Többség! Az előadói javaslat fogadtatik el. Kérdem, méltóztatik-e Hebelt Ede képviselő ur mentelmi ügyében az előadói javaslatot elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) Az előadói javaslat elfogadtatik. A mentelmi bizottság előadója kivan még jelentést tenni. Mikovinyi Jenő előadó: T. Nemzetgyűlés! Baross János nemzetgyűlési képviselő ur a nemzetgyűlésnek 1924. évi november tó 28-án tartott ülésében dr. Györki Imre, Propper Sándor, Kabók Lajos, Esztergályos János, Peyer Károly, Sütő József, Bâtiez Gyula, Peidl Gyula, Szabó Imre, Szilágyi Lajos, Farkas István, Saly Endre, Klárik Ferenc, Malasits Géza és Szeder Ferenc nemzetgyűlési képviselők mentelmi jogának megsértését jelentette be. Ezzel a kérdéssel a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága mai ülésében foglalkozván, azt letárgyalta. Erre vonatkozó javaslatát tisztelettel bemutatom azzal a, kéréssel, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre ki tűzetni. Elnök: A mentelmi bizottság javaslata ki fog nyomatni, szét fog osztatni és napirendre tűzése iránt a nemzetgyűlésnek annak idején fogok javaslatot tenni. Napirend szerint következik a házszabályok módositásának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása a nemzetgyűlés végleges házszabályainak tervezete tárgyában. Jelentem a í. Nemzetgyűlésnek, hogy a házszabályok 2í>Ü. §-a alapján inditvány adatott be, amely szerint a házszabályok előbb hivatkozott szakasza értelmében a házszabályok módositásának előkészítésére kiküldött bizottság jelentése a sürgősségi szakaszok alapján tárgy altassák. A házszabályok értelmében elrendelem annak megállapítását, hogy 50 tényleg jelen lévő képviselő ur terjesztette-e be az indítványt. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék e célból az aláiró képviselők neveit felolvasni. Csik József jegyző (olvassa az aláírók neveit). Elnök: Megállapítom, hogy több mint 50 képviselő ur van jelen az aláírók közül; ennek folytán az inditvány felett legközelebbi ülésünk kezdetén fog a nemzetgyűlés határozni. Az előadó urat illeti a szó. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt előadói javaslatom érdemét előterjeszteném, méltóztassék megengedni (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon!), hogy egy rövid nyilatkozatot tegyek. A nemzetgyűlés előadóinak a házszabályok szerint különböző jogai vannak, amely jogok az egyes képviselőket nem illetik meg. Ezek a jogok azonban az előadóra kötelezettségeket is szabnak, amely kötelezettségek ugyan nincsenek házszabályszerüer. megállapítva, de amelyek erkölcsi természetű kötelezettségek és amelyeket — épen mivel erkölcsi természetűek — magamra nézve kétszeresen kötelezőknek ismerek el. Ez a kötelezettség abban áll, hogy az előadó szigorúan a tárgyilagosság mezején maradjon. Az előadónak kerülnie kell minden 1924. évi december hó í-én, hétfőn. 527 személyes invektivát, minden olyan momentumot, amely a szenvedélyek felkorbáesolására alkalmas és tisztán a tárgyi keretek között azt az álláspontot kell ismertetnie, amely tulajdonképen talán nem is az övé, hanem azé a bizottságé, azé a testületé, amely előadójául választotta. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Amikor ezt itt ünnepélyesen megígérem, nagyon természetes, kérem, méltóztassék előterjesztésemet kellő türelemmel és megértéssel raeghalgatni, mert, amint méltóztatnak látni, szigorúan alkalmazkodni fogok azokhoz a szabályokhoz, amelyeket az előbb voltam bátor kifejteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rátérye tulajdonképeni tárgyamra, kénytelen vagyok elismerni, hogy tényleg* elég nehéz helyzet előtt állok. A helyzet nehéziségét nem azokban a nagy elvi ellentétekben látom elsősorban, amelyek kétségkívül meg \ T a.nnak, hanem más tárgyi okokban is. Elsősorban is méltóztatnak tudni, hogy hasonló nagy komplexum, mint amilyen most a Ház plénuma elé került, legtöbbször törvényjavaslat alakjában szokott a Ház elé kerülni, amelyet mindig ministeri indokolás kisér, amely bőséges indokolást, de egyúttal adatgyűjteményt is tartalmaz. A ministeri indokolás tehát a plénum elé kerülő anyagot minden oldalról megvilágítja. Ez itt a dolog természeténél fogva teljesen hiányzik, és ezt a hiányt nem pótolhatja a bizottsági jelentés sem. De megnehezíti az előadó helyzetét ezen a kétségkívül fontos okon kivül az is, hogy az a tárgy, amely most a plénum elé kerül, rendkívül nagyjelentőségű, nagyfontosságú alkotmányjogi kérdés. Minden művelt nem jogász előtt is közismert tény az, hogy jogállamban mindenféle proeesszuális, eljárási szabálynak óriási jelentősége van. Ezt a kevésbé müveit elme kellőkép felfogni nem tudja, de aki meggondolja azt, hogy legtöbbször proeesszuális, eljárási szabályok képezik előfeltételét annak, hogy bizonyos közület akarata jogilag kikényszerithető legyen, az tudja, hogy a proeesszuális eljárás abban a, pillanatban, ha a közület magának vindikálja akarata jogi kikényszerithetőségének attribútumát, döntő jelentőségű lesz és egyenrangú tényezővé válik az illető elhatározás tartalma és formája. Épen azért, míg az egyéni elhatározásoknál roppant egyszerű az akaratcselekmények vizsgálata, ott a pszichológia és fiziológia tudománya egyszerűen le tudja vezetni ezeket a szabályokat, addig a közületi megnyilvánulásban igen lényeges plusz van: ez az akarat-megnyilvánulás formája. A közületi akaratnak ez a formához való megkötöttsége minden modern jogállamban el van ismerve. A jogállamok legtöbbször kényszerítő és diszpozitiv szabályokat állítanak fel. arra nézve, hogy egy közületi akarat megnyilatkozási formája milyen legyen. A legtöbb szabály diszpozitiv, vagyis az illető közületre nézve megállapítja, saját határkörébe utalja azoknak a formáknak a betartását, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a közület elhatározása jogilag kikényszeríthető legyen. Egyetlenegy terület van minden jogállamban, amely saját maga szabja meg elhatározásának mikéntjét és formáját s ez az illető államok törvényhozó testülete. így jutok el egy igen fontos jogbölcseleti, : de egyúttal államjogi tételhez is, ez pedig az, hogy minden modern állam, törvényhozásának ki kell fejtenie bizonyos önirányító, önmeg77'
