Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-344
518 A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-án, péntekéit. benne marad, mondjon mea culpát és kérjen bocsánatot!) Nézze minister nr. a bocsánatkéréssel ne siessünk, először nézzük meg,hogy mi az igazság (Nagy zaj a jobboldalon). Ha a minister ur bebizonyítja, hogy az ő állításai az igazak , . . (Nagy zaj a jobboldalon. — Felkiáltások: Ön vádol, önnek kell bizonyítania! — B. Podmaniczky Endre: Önnek kell bizonyítania!) Az én információim szerint ez a Kompolti testvérpár a minister úrral valami rokonságban, vagy r sógorságban van. (Mayer János földművelésügyi minister: Abszolúte semmi rokonságban nincsenek velem!) A minister ur azt mondja, hogy ez nem igy van. (Mayer János földmivelésügyi minister: Abszolúte nem!) Rendben van a dolog (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Ez vádaskodás!). Majd ki fog- tűnni. Elnök (csenget): Csendet kérek. (Mayer János földművelésügyi minister: Mondja inkább azt, hogy önt félrevezették!) Friedrich István: Nem ezzel tekintem befejezettnek a dolg*ot. Én azt mondtam, hogy azt mondották, hogy sógor, a minister ur azt mondja, hogy nem sógor; ha be fog bizonyulni, hogy nem mondtam igazat, hogy rosszak voltak az információim, természetesen meg fogom követni a minister urat. Utóvégre tévedni emberi dolog. (Zaj jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Friedrich István: De, t. Nemzetgyűlés, nem hagyom ezt az ügyet azzal elintézni, hogy ez sógort volt-e, vagy nem. (Mayer János földművelésügyi minister: Én sem hagyom!) Az egész komplexum anyagával állok rendelkezésre. Elnök: Huszár Károly képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés! Engedelmet kérek a t. Nemzetgyűléstől, hogy ilyen előrehaladott órában Friedrich István képviselő urnák aposztrofálása folytán abba a helyzetbe kerülök, hogy már igen igéirybevett türelmüket egy-két szóval én is igénybe vegyem. (Halljuk! Halljuk!) Én nem tudom, Friedrich István képviselő ur mire célzott azzal, hogy a Huszár-kormány idejében a földművelésügyi ministeriumban kezdődtek volna a panamák. Ilyent méltóztatott mondani. Nem tudom, mit méltóztatott ez alatt érteni? A Patak-féle ügyet, vagy a szénaügyet méltóztatott érteni, amelyre nézve annak idején Rubinek Gyula képviselő ur a házban megmondta, hogy ki fordult ebben az irányban hozzá kérelemmel? Én egészen őszintén megmondom, hogy néni tudom, hogy a képviselő ur volt-e az, vagy más; én azonban a magam részéről visszautasítom azt az inszinuációt — amely abban a képviselő urnák talán akaratán kivül abban rejlett, hogy az én nevemet megnevezte —, mintha nekem és az én nevemnek ehhez bármiféle köze volna. (Rupert Rezső: Egy pár ártatlan ember is jelentkezett. — Zaj.) Bocsánatot kérek, én évek óta hallgatok és sohasem fogok beszélni hivatalos dolgaimról, csak akkor, lia a nemzet becsülete és a saját becsületem megkívánja tőlem, hogy ne hallgassak. (Helyeslés jobbfelől. — Nagy Ernő: Nem bántotta senki! — Röpert Rezső: Nem bántotta senki! Az összes vádlottak jelentkeznek!) T. képviselő ur, legyen szíves és mondja meg egészen nyiltan, miért nevezte meg itt a nevemet, és van-e ennek az ügynek bármiféle vonatkozása az én személyemmel, ha már fel méltóztatott említeni nevemet?' Mert a képviselő urnák kell tudnia, hogy abban a bizonyos Patak-ügyben ki volt az a képviselő ur, aki közvetített. Én tudok visszaélésekről és olyan dolgokról, amelyek ellen annak idején a ministertanácsban és egyénileg is — én is, ön is és talán más ministertársam is — harcoltunk: és küzdöttünk. Ha a képviselő ur kívánja, erről szívesen beszélek. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) De tessék velem szemben nyílt kártyával játszani! Én emlékszem arra (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.), hogy egyszer az egyik mínisteriumban volt egy ilyen sógorügy. Az akkori adminisztratív államtitkárom és azok, akik referenseim voltak ebben az ügyben, igazolhatják azt, hogy amikor a képviselő ur tőlem azt kivánta, hogy én a Nemzeti Múzeum éléről annak érdemes igazgatóját távolitsam el és egy önhöz ig-en közelálló egyént nevezzek ki a helyébe, én ezt megtagadtam. (Felkiáltások jobbfelől: Ahá!) Én erről tudok, másról nem. Ha a képviselő ur talán tud másról, méltóztassék azt előhozni. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Friedrich István képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Én épen ellenkező értelemben aposztrofáltam képviselőtársamat: hogy a Huszár-kabinet idejében történtek ilyen kísérletek (Huszár Károly: A Patak-história!), de azok a legerélyesebben befejeződtek. Én igenis utaltam egy bizonyos svájci szénaügyre, amelyről én is tudok, amelyben engem is kihallgattak, amelyben Patak szerepelt s amelyben Rubinek Gyula a biróság előtt tiszta helyzetet teremtett. Eszemágában sem volt, hogy a képviselő ur kabinetjét, amelynek én is tagja voltam, aposztrofáljam, mert hiszen reá vonatkozólag nem is tudok ilyen adatot. (Zaj.) Képviselőtársam azt mondja, hogy én egyszer azt kívántam, hogy a Nemzeti Múzeum éléről távolítsa el annak igazgatóját, hogy helyébe kerüljön valaki, aki énhozzám közeláll. Én azt hiszem, itt Mészáros Gyuláról van szó, aki konstantinápolyi egyetemi tanár volt. És ebben igazat mond a képviselő ur. Csakhogy ez a konstantinápolyi egyetemi tanár, aki Budapestre jött, nekem nem rokonom, vele semmiféle viszonyban nem vagyok. A képviselő ur igazat mondott abban, hogy Mészáros Gyula erre az állásra pályázott és, igenis, én voltam az, aki akkor erre a kultuszminister ur figyelmét felhívtam és ő nekem megmondotta, hogy ez beteg- ügy, ebből nem lehet semmi. így áll ez az ügy. (Zaj. — Huszár Károly: Erre magyaráztam én is!) Elnök: Szólásra jelentkezett? Petrovics György jegyző: Baross János! Elnök: Baross János képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Baross János: T. Nemzetgyűlés! (Zaj jobbfelől.) Mindenekelőtt a ministerelnök urnák ki kell jelentenem 1 , hogy a ministerelnök urnák az az állítása, hogy ezt a dolgot az ellenzék előkészítette volna, nem áll. (Zaj jobbfelől. — Többen a jobboldalról távoznak a teremből. — Szabóky Jenő: Cucilista beszédet nem hallgatunk! — Hegymegi-Kiss Pál (Baross János-
