Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-344
À nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-árt, pénteken. • 519 hoz): Hagyd csak, hadd menjenek ki!) Ez abszolúte nem áll! (Zaj jobb felől.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Baross János: Befejezték az exitust? Bennünket kivisznek, az urak kimennek! (Zaj.) A ministerelnök ur azt állította, hogy ezt a támadást az ellenzék szervezte ellene, az ő becsülete ellen a házszabályjavaslatok alkalmából. Erre én becsületszavamra kijelenteni önöknek, hogy a ministerelnök ur ebben téved. Ugyanis ez az egész affér abból robbant ki, hogy amikor; Friedrich István képviselő urnák ma ez a levél kezébe került, és ő azt a sajtónak leadta, ezzel a levéllel a képviselőházban véletlenül ott volt ellenzéki képviselők természetesen foglalkoztak. Hogy mennyire nem 1 voltunk elkészülve erre a dologra, bizonyítja az, hogy csak a zárt ülés után jöttünk ide Szilágyi Lajos, Peidl Gyula és én a demokratikus blok helyiségéből, ahol egy már előre megbeszélt gyűlésünk volt és arról kellett tárgyalnunk, hogy majd kedden reggel mit fogunk csinálni, mert Szilágyi Lajos tiz napra elutazik a családjához külföldre; ennélfogva mi csak ott értesültünk arról, hogy itt a Házban mi történik. Ha tehát a demokratikus blok elnöke, a szociáldemokrata pártnak a demokratikus blokba delegált vezetője nem volt itt a zárt ülésen sem — a magam csekélységéről nem is beszélek —, ez a legnagyobb tárgyi argumentum amellett, hogy eszünkágában sem volt, hogy a ministerelnök ur személyét és becsületét bármiféle törvényjavaslat megbuktatására felhasználjuk. T. Nemzetgyűlés! Minket a ministerelnök ur személye ellen nemi személyi animozitás vezet, hanem tisztán és kizárólag az a meggyőződésünk, hogy a ministerelnök ur és a többség által folytatott politika nem célravezető, antiszociális, hogy a ministerelnök urnák nincs érzéke a nagy szociális problémák iránt. Semmi más személyes szempont nem vezet bennünket. Amikor mi küzdünk a házszabályrevizió ellen, mi csak azért küzdünk ellene, hoigy a házszabályrevizióval kapcsolatban egyúttal az általános és főleg a titkos választójogot is kivívjuk. A nagyatádi kerületben történt események ezen álláspontunk jogosságát a legjobban bizonyítják. Az az indítvány, amelyet az összes ellenzéki pártok nevében bejegyeztek, hogy t. i. a kormány vigye ezt az ügyet parlamenti vizsgálóbizottság elé, olyan parlamentáris, természetes forma, amelyet a földmivelésügyi minister ur megtámadtatása első percében természetszerűleg, ösztönszerűleg helyesen eltalált. Ez olyan kétszer-kettő négyje a parlamentarizmusnak, amelyről vitázni sem lehet. Az ellenzék nevében egyúttal tiltakozom az ellen a beállitás ellen is, mintha az ellenzék kifogásolná azt, hogy a ministerelnök nagy nemzeti célokra használt fel bizonyos összegeket. Nincs olyan tisztességes és becsületes magyar ember — nincs az ellenzéken sem —, aki ezt kifogásolná. A legkevésbé kifogásolom én, aki igenis, magam is tudom, hogy mi az, külföldön magyar propagandát csinálni, különösen az ország mai nehéz helyzetében, amikor bizony azoknak, akiknek a szellemi képességük megvan hozzá, rendesen hiányoznak az anyagi eszközeik. Nemcsak a nyomtatványok, könyvek, revük előállítása, de még a levelek postaköltségére szükséges összeg előteremtése is nehezére esik nagyon sok olyan embernek, aki ebben a hazafias munkában résztvesz. Ezt tehát mi nem kifogásoltuk, ez eszünkágában seml volt. Az az álláspont azonban, amelyet többi képviselőtársaim hangoztattak, hogy ezekről a felhasznált pénzekről el kell számolni, azt hiszem, szintén vitán felül áll, mint ahogy az ország pénzéről is el kell már egyszer számolni. Nagyon helyesen mondotta Rupert t. képviselőtársam, hogy itt évek óta zárszámadást sem mutattak be. Hogy a közvélemény ezekről elszámolást követel, az magától értetődik. Ami végül az elnök ur eljárását illeti — nevezzük azt akár félreértésnek, akár házszabálysértésnek —, ezáltal a képviselők mentelmi jogán súlyos sérelem esett. Épen ezért bejelentem; Györki Imre, Propper Sándor, Kabók Lajos, Esztergályos János, Peyer Károly, Sütő Józsf, Battez Gyula, Peidl Gyula, Szabó Imre, Szilágyi Lajos, Farkas István, Saly Endre, Klárik Ferenc, Malasits Géza és Szeder Ferenc képviselőtársaim mentelmi jogának megsértését. Ez a szomorú nap bizonysága annak (Hegymegi-Kiss Pál: Tudja az elnök ur, kiket vezettetett ki!), hogy ebben a parlamentben feszült atmoszféra van, amelyet nem személyi gyűlölködés feszit. Megint igaza volt a földmivelésügyi minister urnák abban, hogy ez atmoszféra hatása annak a nagy nyomorúságnak, amely ebben az országban van. Visszhatása ez annak ebben az országban. Hogy mi szemben állunk a kormánnyal, hogy mi az ellenzéken vagyunk, annak nem személyes gyűlölködés az oka. Mi nem gyűlöljük sem Bethlen Istvánt, sem Mayer Jánost, sem Vass Józsefet; nem gyűlöljük egyik ministert sem, Személyi okunk ig-azán nincs erre. Azonban azon a meggyőződésen vagyunk, hogy ez a földmivelésügyi minister ur által is aposztrofált nagy nyomorúság, amely kinn van a vidéken és a főváros kültelkein, okozza ezt a feszült atmoszférát. Annak visszfénye ez itt a parlamentben, az ellenzék lelkében. Az ellenzéket nem vezeti semmi más, mint az a felfogás, hogy ennek a szomorú helyzetnek az országban az önök antiszociális politikája és főleg a kormányelnök urnák a szociális kérdések iránt való érzéketlensége az oka. Ezért követeljük mi a házszabályrevizióval junktimban főleg a titkos választójogot, hogy a nép nyomorúsága a saját maguk által szabadon választott képviselők által itt a parlamentben megnyilvánulhasson, mert csakis ettől várjuk a szociális nyomorúság gyógyulását. Nem forradalmat hirdetünk, ahogy a tiílsó oldalról ma is hallottuk. Mi a forradalmi erők gyülekezését akarjuk megakadályozni és józan demokratikus reformokkal levezetni. Ez a cél vezeti az ellenzéket, nem pedig a személyes animozitás. Ezt kívántam még megjegyezni. Elnök: Gömbös Gyula képviselő ur a házszabályokhoz kórt szót. A szó a képviselő urat megilleti. (Rupert Rezső: Mentelmi bejelentés történt!) Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Szükségesnek tartom, hogy a szóban forgó kérdéshez én is hozzászóljak. Az a meggyőződésem, hogy bizonyos tekintetben tohuvabohu keletkezett az egész ügyből; összekevertek olyan témákat, amelyek nem együvé valók és amelyek főkép nem indulnak ki abból az eredeti vádból, amelyet ma a zárt ülésen és a nyílt ülésen is emeltek.
