Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

486 A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-án, pénteken. nöke még a világ areopágja előtt is hangoztatja, hogy demokrácia nélkül ma már egy orszáo- nem élhet meg. Farkas t. képviselőtársam beszélt a munkanélküliség esetére való biztosításáról. Erről nálunk hallani sem akarnak, s csak nagy utánjárások, sok-sok beszéd és irás, hatalmas ostromok után kaptunk a népjóléti minister úrtól ígéretet arra, hogy ősszel ezt a törvényjavaslatot beterjeszti. De elmúlt az ősz, ma már tél van, s a javaslat még mindig nincs itt, az Ígéret tehát üres maradt, nem terjesztettek be javaslatot, sőt hallani sem akarnak arról, hogy ezen a téren valamit cselekedni kellene. Mit méltóztatnak ahhoz szólni t. Nemzetgyűlés, hogy a háború befejezését követő hatodik karácsonykor sok tizezer és százezer keresztény munkáscsalád lakása hideg, sötét lesz és nemcsak karácsonyfa nem lesz benne, de kalács sem, a családoknak nemcsak külön örömük nem lesz, de száraz kenyerük sem ! ! Mit méltóztatnak ahhoz szólni, hogy a dolgozó munkások, akiket kizsákmányolnak, akik félbérért dolgoznak, akik alig tudják maguknak megvásárolni a mindennapi' kenyeret, ebből a szűkös darab száraz kenyérből törnek le egy kis darabkát, hordják Össze és adják oda azoknak, akikről az állam és a keresztény nemzeti irány elfelejtett gondoskodni 1 (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kik azok! Kik képviselik a nemzeti irányt! — Pikler Emil: Csak hazudják magukat a keresztény nemzeti irány képviselői uek !) Ha a magyar kormány törvénybe iktatta volna a Washingtonban négy évvel ezelőtt tartott nemzetközi munkaügyi első konferenciának azt a határozatát, amely a munkanélküliek védelmére vonatkozik, akkor ma nem kellene sírnunk és jajgatnunk azon, hogy karácsonykor ezernyi munkáscsalád hajléka hideg, üres lesz, és ugyanannyi család éhezni fog. (Várnai Dániel: Genfben igyekeztek elgáncsolni !) Méltóztassék elhinni, hogy egymaga ez a tény minden rendőri rendszabálynál sokkal jobban fejlesztei azokat az áramlatokat, amelyektől önök félnek, és maga ez a íény sokkal jobban izgat, mintha ezer agitátor i'íw napon keresztül folytonosan izgatna, folytonosan beszélne, mert ezek a tények érzékelhetők, érezhetők, belemásznak a szivekbe és agyakba és ott kipusztithatatlanul rögzítik meg azt a gondolatot, hogy róluk pedig ebben a közösségben gondoskodás nem történik. Egészen természetesnek fogja találni a nemzetgyűlés, hogy én ezt a javaslatot elfogadom. Nemi azért, mintha volna benne valami érték, mert ami érték benne van, az negatívum, és az, hogy a tengerentúli államok, amelyek eddig távol tartották magukat a szociálpolitika nemzetközi szabályozásától, amelyek eddig nem akartak tudni a nemzetközi munkaügyi hivatalról, most bekapcsolódni óhajtanak ebbe a szervezetbe, hozzá akarnak járulni ahhoz, hogy a szociálpolitikai hálózat nemzetközi ^ kiépítése könnyebb legyen. De én számonkérem a magyar kormánytól és a magyar nemzetgyűlés többségétől e törvényjavaslat tárgyalása kapcsán mindazokat a mulasztásokat, amelyeket eddig elkövettek, számonkérem mindazokat a szociálpolitikai alkotásokat, amelyeket a nemzetközi munkaügyi hivatal útmutatása, előterjesztése és javaslata alapján más országokban már meghoztak és törvénybe iktattak, nálunk azonban még hiányoznak, számonkérem a magyar kormánytól és a magyar nemzetgyűlés többségétől azt a mérhetetlen nyomorúságot, amely ebből a szociálpolitikai érzéketlenségből fakadt a magyar, dolgozó népre és követelem, hogy tessék gyors tempóban a nemzetközi munkaügyi konferencia nyomába kerülni, tessék az általa tett előterjesztéseket a kormánynak komolyan magáévá tenni, tessék azokkal a nemzetgyűlést foglalkoztatni, tessék azokból törvényt csinálni és azokat az életbe átvinni. Tisztelt Nemzetgyűlés! Amint már beszédem elején mondottam, nem pusztán munkásérdekről van itt szó

% Elsősorban munkásérdekről, mert a munkás életével kapcsolódik hozzá a szociálpolitikához, de igen nagy kapitalista érdek, a termelés r érdeke, igen nagy államérdek, Magyarország érdeke az, hogy ne maradjunk el a nemzetek nagy versenyében, mert azt már látjuk, az már megállapítható, hogy a jövőben való alakulást nem a fegyveres készültség fogja majd eldönteni, hanem a nemzetek jövő erejét, alakulását és elhelyezkedését az fogja szabályozni, hogy melyik állam kormányának mennyi érzéke van a szociálpolitika iránt, hogy mennyire tudja pótolni a háború borzalmas vérveszteségét, mennyire tudja a maga népét képessé tenni a versenyre, a termelésre, a kultúrára, a munkára és hogy menynyire tud ezekben a nagy nemes versengésekben magának előkelő helyet biztosítani. Azzal fejezem be beszédemet, hogy a békeszerződések politikai igazságtalanságainak a jóvátételéhez az egyetlen, a legközelebbi ut, a békeszerződés 13. fejezetének haladéktalanul való végrehajtása. Erre figyelmeztetem a kormányt, amikor ezt a jelentéktelen törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Szeder Ferenc. Szeder Ferenc: Tisztelt Nemzetgyűlés! Előre kijelentem, hogy mint előttem szóló t. képviselőtársam, ugy én is elfogadom ezt a két szakaszból álló törvényjavaslatot. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy igenis helyes, célszerű és okos dolog az, midőn nemzetközi egyezményekkel akarunk beavatkozni a munkaviszonyok alakulásába és szabályozásába és mint előttem szóló t. képviselőtársaim is emiitették, ha a trianoni békeszerződés alapjában véve egy rossz, erőszakolt szerződés is — amelynek a megváltoztatására mi is törekszuntë: —, mégis meg üell állapitanom, hogy a trianoni békeszerződésnek a „Munka" című fejezete, amelynek egyik részlete kiegészítéseként került ide ez a törvényjavaslat is, helyes rendelkezés, célszerű, helyes és okos álláspont volna abban az esetben, ha a törvénynek ez a ló. íejezete a valóságba és a gyakorlatba is átmehetne. Egyedül adminisztratív intézkedés az, amit mi a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban ezidőszerint a munkások szabad szervezkedése *és szociálpolitikai intézményeik megvalósítása terén teszünk. Én nem érintem a békeszerződés politikai vonatkozásait, hisz arról előttem szóló igen t. "képviselőtársaim meglehetős részletességgel beszéltek. Osztozom azonban én is abban a felfogásban, hogy a békeszerződés brutális rendelkezéseinek a megváltoztatására nincs más mód és eszköz, mint az, hogy ha bent az ország belsejében, az ország, dolgozó népét szociálpolitikailag megerősitjük, felemeljük és végrehajtjuk a trianoni békeszerződésnek „Munka" című fejezetét, hogy igy az erkölcsileg és anyagilag megerősödött dolgozó társadalom küzdhessen felfogása szerint a