Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-án, pénteken. 487 trianoni békeszerződés megváltoztatása érdekében, i Amikor azonban ezt megállapítom, nem mehetek el szótlanul még ennél az egyszerű KIS javaslatnál sem a ínexiett a mod mellett, amelyen a trianoni békeszerződésnek ezen, a 'dolgozó társadalmi rétegekre giézve .kedvező rendelkezései végrehajtatnak. A trianoni békeszerződés 355. cikkének 2. §-a pl. előírja a szabad szervezkedés jogát minden törvényes célra ugy a munkások, mint a munkaadók részére. Hosszú ideig yitás volt, hogy vájjon a trianoni békeszerződésnek eme rendelkezése — a többi rendelkezéssel szemben — alkalmazható-e a mezőgazdasági munkásokra, avagy pedig ez kizárólag csak az ipari munkásokra voiiatkozhatik. Nem vitás most már — megfelelő fórum döntötte el ezt a kérdést — hogy a trianoni békeszerződés idevonatkozó rendelkezése igenis általában épugy vonatkozik a mezőgazdaságra, miint az iparra. Mégis azt látjuk, hogy nem egyszer nemcsak kötelességből, de kényszerűségből kellett szóvá tennem, hogy a mezőgazdasági munkások szervezkedési jogát — jóllehet ez törvényben biztosított joga a mezőgazdasági munkásoknak — egyszerűen semmibe sem veszik Magyarországon. Azokat az egyezményeket, amelyek a Nemzetközi Munkahivatal által összehívott konferencián hozattak, a ministerelnök ur törvényes határidőben a nemzetgyűlés elé terjesztette, de azokat az egyezményeket, amelyek alapjai lehetnének a benső konszolidációnak, fejlődésnek és haladásnak és amelyek — ismételten hangsúlyozom — alapjai lehetnek a trianoni Magyarország határai megváltoztatásának is, azokat a ministerelnök ur javaslata alapján nem fogadjuk el. így vagyunk a szociálpolitikai részével is ennek a törvényjavaslatnak. Csak röviden érintettem a szervezkedés jogát, hiszen annyit beszéltem erről a kérdésről a nemzetgyűlésen, hogy a nemzetgyűlés minden egyes tagja, az egész ország tudomással bir arról — hisz a héten nagyon erősen is jellemeztem —, hogy közönséges módon intézik el ezt a törvényben biztositott szervezkedési jogot Magyarországon a mezőgazdasági munkásokkal szemben. Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Számtalanszor rámutattam már itt a nemzetgyűlésen arra, hogyha valójában meg akarjuk erősíteni ^ a magyarságot, ugy ezt ennél a legalsóbb társadalmi rétegnél, a mezőgazdasági munkásságnál kell kezdeni. (Ugy van! balfelől.) A mezőgazdasági munkásoknak tekintélyes része valóságos jobbágy sorsot él ebben az országban és ezekre ismét elkelne egy második jobbágy felszabadítás, hogy felszabadulhassanak és emberekké lehessenek. Akár a halálozási, akár a népesedési statisztikát vesszük elő, mindenütt látjuk azt az óriási emberpusztitást, amely ennél a legalsóbb társadalmi rétegnél jelentkezik. A trianoni békeszerződés megfelelő rendelkezéseinek végrehajtása lehetővé tenné, hogy ez a halálozási arány csökkentessék és hogy ez a társadalmi réteg jobb viszonyok közé kerülvén, egészségesebb és emberhez méltóbb életet élhessen. Ámde hiába kérkedünk sokszor nyomtatványokban szociálpolitikai alkotásainkkal. A magyarországi mezőgazdasági munkásokra vonatkozólag egy szociálpolitikai törvényalkotásunk van, amelyet csupán gúnyolhatunk annak, mert az Országos Gazdasági Cselédsegélypénztár, amelyet szociálpolitikai alkotásnak neveznek, a nyugateurópai hasonlóirányú szervekhez mérten a'legjobb akarattal sem minősíthető szociálpolitikai alkotásnak. (Malasits Géza: Kolduspénztár!) A kérdés politikai vonatkozásait mint mondtam, nem érintem, ámde szóvá kell tennem bizonyos jelenségeket ezzel a kis törvényjavaslattal kapcsolatban. Szóvá kell tennem azt a bánásmódot, amit a közigazgatási hatóságok részéről a mezőgazdasági munkásokkal szemben tapasztalunk és szóvá kell tennem általában azt a jelenséget, amit a mezőgazdasági munkásokkal kapcsolatban akár a szervezkedési, akár szociálpolitikai téren tapasztalunk. Én is hallottam kijelentéseket azokra a forradalmi mozgalmakra vonatkozólag, amelyekre Propper képviselőtársam célzott, és én is hangsúlyozom

1

, hogy forradalmi mozgalmakat csak azzal a módszerrel lehet megakadályozni, vagy enyhén levezetni, hogy azokat a rendelkezéseket, amelyek a magyar törvénytárban a Munka című fejezetben vannak lefektetve, a való életre visszük át. Idetartozik az egyesülési és gyülekezési jog, valamint a szociálpolitikai vonatkozások, a munkaidőbe való törvényes beavatkozás, a gyermekmunka, a nőimunka szabályozása stb. Elég sokszor hallottam itt az ellenvetést, hogy különösen mezőgazdasági vonatkozásában nem lehet ehhez a kérdéshez hozzányúlni, mert ez a termelés rovására volna. Ezzel szemben megállapitom, hogy akármerre megyünk Nyugat-Európában, nem találjuk a mezőgazdaságban» egyrészt azt a szociálpolitikai elmaradottságot, másrészt pedig a munkának olyan minemüség-ét, mint Magyarországon. Utalok ebben a tekintetben ismételten Nyugat-Magyarországra, ahol a mi magyar munkásaink, magyar emberek, akik a német nyelvet csak törik, nagyszerűen beleilleszkedtek a termelés érdekeinek sérelme nélkül abba a munkaszervezetbe, ami általában Ausztriában a mezőgazdasági munkáknál az uj államjalakulás következtében kialakult. A termelés nem szenved ezáltal semmi sérelmet, hogy a mezőgazdasági munkások is egyenrangú polgárai lettek az országnak és szabadon szervezkedhettek, tehát megvalósíthatták a trianoni békeszerződésben lefektetett törvényes rendelkezéseket; és nem szenved a termelés amiatt, hogy szabályozott munkaidő mellett dolgoznak, és kiadósabb szociálpolitikai intézkedésekkel emelik fel ezt a legalsó társadalmi réteget. Ezek voltak rövid megjegyzéseim ehhez a törvényjavaslathoz, amelyet mint beszédem bevezető részében hangsúlyoztam, mi elfogadunk. Meg kellett azonban mondanunk, hogy egészséges belső állapotokat és a békeszerződés revízióját eredményesen csak akkor várhatjuk, ha a törvénynek Munka című fejezetét, tehát az általános dolgos társadalmi rétegre kiterjedő részét maradék nélkül végrehajtjuk. Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Maga az a tény, hogy a javaslat ellen nincs egyetlenegy felszólaló sem, bizonyítja legjobban azt, hogy lia a kormány szociális javaslatokkal kívánja foglalkoztatni a nemzetgyűlést, tigy mindenkor mellette fogja találni ezen a téren az ellenzéket is. Meglehetős sajnálattal _ látom azonban azt, hogy az egységes párt tagjai közül ehhez a javaslathoz senki sem szólalt fel. (Esztergályos János: Nines véleményük! — Perlaki György: Nem akarjuk az időt húzni!) Ezt ugyan megszoktuk már, mert az egységes párt tagjai más javaslatokhoz sem szólalnak fel és épen ez bizo-