Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

478 A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-áv, pent ekén. Ha jól tudom, Hollandiában van meg; az a rendszer, hogy változnak a képviseletek. Nem mindig a szociáldemokrata szakszervezetek képviselői jelennek meg" a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal ülésein, hanem váltakozó rendszer van: egyszer a keresztény szocialisták, máskor pedig* a szociáldemokrata, kiküldöttek vesznek részt. (Malasits Géza: Majd Íróasztalt fognak kiküldeni!) Ezzel a t. képviselő urak hagyjanak már egyszer fel! Ez nem komoly dolog, és nem is érdemes vele vitatkozni. Az urak egyszer három) íróasztalról beszélnek, de azután folyton arról panaszkodnak, hogy mi terrorizálunk, erőszakoskodunk, igy meg ugy viselkedünk, Hátha csak három Íróasztalról van szó, sohasem terrorizálhattunk, erőszakoskodhattunk volna, és nem volnánk olyan kellemetlenek a szociáldemokrata képviselő uraknak. Hagyják el ezeket a frázisokat, nincs ennek semmi értelme, nem hiszi el önöknek senki, mert a keresztényszocialista munkásság már néhányszor tömegesen mutatta meg az utcán és egyéb megnyilatkozásaiban, hogy nem Íróasztalból, hanem tömegekből áll. Malasits képviselő ur különben is találkozott velük Győrben. Néhány szavazattal vitte csak el a keresztényszocialistákkal szemben a mandátumot. Kérdem, micsoda jogcímen beszél itt Íróasztalról. (Kothenstein Mór: De nem munkások voltak a szavazói!) A keresztényszocialista tömegek igenis munkások. Nem teszek különbséget szellemi és fizikai munkások között, mert akár, a tisztviselő, magántisztviselő, vagy az egyszerű fizikai munkás, egyformán dolgozó tag Jet <X> 1 társadalomnak, akit lebecsülni épen a szociáldemokratáknak nem illik. Tekintsünk el ettől. Az igazság mondatja ezt velem

1 és ezt az uraknak is el kell fogadni. Hogy visszatérjek Győrre, mikor mindössze 122 szavazattal maradt kisebbségben az ellenpárt, helyesnek, igazságosnak, jónak találja-e a képviselő ur azt, hogy ennek a 122-vel kevesebb tömegnek egyáltalán nincs képviselete, szószólója/! Ne is legyen ennek szószólója? (Rothenstein Mór: Ezek nem munkások!) Ez nem igazságos, és ezért törekszünk arra, hogy a képviselőválasztásnál is az arányos rendszer vezettessék be, hogy a kisebbség is megkapja a maga képviseletét. (Hebelf Ede: Nem a munkások, hanem a munkaadók voltak az önök táborában!) Elnök: Csendet kérek! Szabó József: Ilyen komolytalan közbeszólásra nem kellene válaszolnom, mert négyezer néhány száz szavazatot kapott a keresztényszocialista párt, már pedig ha a képviselő ur minden tudoímányát összeszedi is, nem fog Győrben 4000 munkaadót találni. Nagyon csodálkozom ezen akkor, amikor épen az ellenkezőjét tudnám bizonyítani. De nem ez a fontos. A lényeg az elv maga. El kell ismerni mindenkinek, hogy a kisebbségnek képviseleti joga van a törvényhozás termében, ahol róla és felette tanácskoznak. Ha tehát jogunk van arra, hogy kisebbségi képviseletet biztosítsunk magunknak itt a törvényhozásban, akkor jogunk van arra is, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tanácskozásaiban is a kisebbség lehetőleg képviseletet nyerjen. Ma ez talán még- nem megoldható, de meggyőződésem, az, hogy ez a kérdés ott is felül fog kerekedni, mint igazságosat ott is el fogják fogadni és mód adatik arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tényleges képviselete legyen az egész világ í n unkásság-ának. Ezeket voltam bátor a törvényjavaslat kap- • csán elmjondani. Azok a módosítások, amelyeket a törvényjavaslat céloz, mint voltam bátor említeni, nem lényegesek. Bennünket Magyarországot nem érint, csak az Európán kívül álló államokat és helyesnek tartjuk, hogy ezeket is bekapcsolják a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalba; helyesnek tartjuk, hogy a hivatal igy kiegészíttessék, mert hisszük, hogy akkor még értékesebb és eredményesebb munkát fog végezni. A törvényjavaslatot elfogadoam Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Farkas István. Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Nem abból a szempontból indulok ki felszólalásomban, mint amelyben az előttem szóló képviselőtársam beszéde utolsó részében -tárgyalta ezt a kérdést. Én nem reklamálok magamnak és pártomnak képviseletet ezen a törvényjavaslaton keresztül. Ezt az élet, a gyakorlat dönti el, az a gyakorlat és az az erő, ami a munkások szervezettségében megnyilatkozik. Nincs okunk reklamációra, és nincs okunk arra, hogy ugy állítsuk be a kérdést, amint azt a képviselő ur tette. Nem szabad abból a kicsinyes, elvont szempontból megítélni ezt a problémát, amelyből a képviselő ur kiindult, mert nézetem szerint sokkal messzebbmenő kérdés és probléma ez. Csak az a sajnálatos, hogy a magyar nemzetgyűlésen az ilyen kérdésekkel kevésbé foglalkoznak és ha foglalkoznak is, a nemzetközi kérdések rendszerint nem őszintén, becsületesen, és nem azoknak érdeme szerint tárgyaltatnak. Az igen t. előadó ur nagyon helyesen állapított meg" egy pár szempontot ennél a kérdésnél, ami kétségtelenül haladást jelent az eddigi felszólalásokhoz képest, haladást jelent még a ministerelnök úrral szqmiben is, aki Genfben ugyanazon módszer szerint tárgyalta ezt a kérdést, mint ahogy azt az előadó ur itthon a nemzetgyűlésen az előadói pódiumon tárgyalta. Ellenben épen rtt van a dolognak az ellentéte, itt van az egész problémának és kérdésnek, az egész magyar ügy és az egész magyar: élet uj életrekelésének temetője, hogy nem őszinték ebben a nemzetközi vonatkozásban és nemi csinálják azt, amit szájjal hirdetnek. Mert a gyakorlat azt jelenti, hogy azokat a szavakat, amelyeket pl. a ministerelnök ur Genfben a Népszövetség előtt hirdetett és vallott, itthon egy csöppet sem iparkodik testté változtatni (Propper Sándor: Az ellenkezőjét teszi), itthon nem tesz intézkedéseket, hogy az állami szerkezetben meglegyenek a demokráciának azok a minimális feltételei (Ugy van! a szélsőbaloldalon), amelyekről ő Genfben beszélt, amikor olyan nagyszerűen hangsúlyozta azt — amit itthon az előadó ur is hangsúlyozott —, hogy a népek, a netmjzietek közötti viszony intézése egyetlenegy nagy emberi átgondoláson', azon a nagy emberi testvériesülésen épülhet fel, hogy népeket, nemzeteket nem lehet elnyomni, nem lehet megsemmisíteni. Ez az a nagy gondolat, amely kifejezésre jut — ha kezdetlegesen és rosszul is — a Népszövetség gondolatában; de tény, hogy első izben alkottatott meg egy ilyen organizmus, ajmtelynek az a rendeltetése, hogy a népeket, a nemzeteket békés utón egymáshoz közelebb hozza és a népek, nemzetek között felmerülő súrlódásokat békés utón intézze el, hiszen ez volna a célja és rendeltetése a népek, nemzetek ezen szövetségének. Mármost, ha komolyan vesszük ezt a kérdést, ha komolyan akarjuk — és mi komolyan akarjuk —, akkor ennek első feltétele az, hogy mindazon államok, amelyek bekapcsolódnak a népek szövetség'ébe, iparkodjanak az államfér-