Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-án, jjénteken. 479 fiak ezt saját országukban is intézményesen megvalósítani és iparkodjanak ennek a békés nemzetközi politikának érvényesülését lehetővé tenni. Hogyan lehetséges ez 1 Ugy lehetséges, ha benn az országban megvannak azok az előfeltételek, amelyek ennek a politikának érvényesüléséhez szükségesek. Ehhez elsősorban őszinteség, becsületesség kell, és nem elégséges, hogy csak beszéljünk erről a kérdésről, hanem a demokratikus haladó szellem érvényesülését intézményesen kell biztosítani'. Már pedig, ha ebben az országban szétnézünk, ha szétnézünk állami berendezkedésünkön, akkor azt kell megállapítanunk, hogy nálunk semminemű olyan intézkedés énem történt, amely az oírszág demokratikus szerveit kiépitené, meg akarná valósítani ; semminemű intézkedés nem történik abban az irányban, hogy az alkotmányosság minimális feltételei is meglegyenek. S akkor ez eg-észen humbug, egészen felesleges. Egészen nyilvánvalóan kitűnik, hogy nem akarjuk komolyan, nem akarja az állam komolyan annak a demokratikus nemzetközi politikának érvényesülését, amelyet a ministerelnök ur Genfben olyan szép szavakkal hirdetett. Bocsánatot kérek, ha nemzetközi vonatkozásainkban ez a kétszínű politika érvényesül, akkor nyilvánvalóan nem várhatjuk, hogy más népek és nemzetek jóindulattal és bizalommal viseltessenek irántunk. Igaz, hogy a kapitalista uralomnak ilyen a természetrajza mindenhol, igaz, hogy a kapitalista uralom mindenhol ezt a kétszínű politikát csinálja, igaz, hogy minden államban a kapitalizmusnak az a célja és feladata, hogy az imperialista politikát érvényesítse és ez a kapitalizmus az, amely nem helyezkedik a megértésnek a magasabb szempontoknak alapjára, mert hiszen neki egyetlenegy lüktető, hajtó ereje van; a minél nagyobb profit és a minél nagyobb vagyon gyűjtése. Ezekkel a kapitalista államokkal szemben Magyarország sokkal rosszabb helyzetben van, mint akár a szomszéd államok, akár a nyugati nagyhatalmak. Magyarország megcsonkított ország, Magyarország nem eimjelkedhetik fel másképen és nem haladhat az emelkedés utján más módszer szerint, mint a tisztán kulturális, békés, állandóan fokozódó termelés következtében és alapján, csak ezáltal eniíelkedhetik ki. Rá nézve tehát már a körülmények, a háborúskörülmények között adott szituáció olyan, hogy helyesen, okosan egyedül csak ezt a politikát csinálhatja. Láttuk, hogy Franciaországban és Angliában ez a békés politika az ottani demokratikus erők kormányra jutásával, felülkerekedésével mennyire bekapcsolódott a nemzetközi politikába, és hogy ezek a tényezők menynyire iparkodtak érvényesíteni ezt a demokratikus politikát, aminek mi csak örülhettünk. Ellenben, amióta Angliában a konzervatív párt kerekedett felül, nagy örömujjongást láttunk mi a magyar lapokban és épen a magyar fajvédő lapokban, amelyek nagyon örültek annak, hogy a demokratikus irányzat és a munkáspárt nem maradt kormányon, hanem a konzervatív erő kerekedett felül. Még ennél az egy esetnél is tehát nem a magyar érvényesülés szempontjait, hanem a mlaguk elvont, szűk pártszempontjait tartották szem előtt; holott nyilvánvaló, hogy Magyarországra csak az lehet előnyös, ha a nyugati államokban, nagyhatalmaknál a demokratikus politika érvényesül és átviszi a maga demokráciáját a külpolitika terére is, mint ahogyan ezt kétségtelenül MacDonald és Herriot tették és teszik is. Ha ezekből a szempontokból Ítéljük meg a kérdést; ha felemelkedünk addig az elgondolásig, hogy a népeket, a nemzeteket nemi öldökléssel, nem gyilkolással, nem lemészárlással, kell meghódítani, hogy az emberi haladás útja nem a gyilkoláson, nem a háborúkon keresztül vezet; ha magasabb emberi szempontokat veszünk — akár keresztény szempontokat, akár a legmesszebbmenő liberális emberi szempontokat --, ha a magasabb erkölcsi alapokat tartjuk szem előtt: akkor egyetlen nagy gondolat vezethet bennünket, az, hogy az állam intézményeibe a demokratikus berendezkedésekből minél többet iparkodjunk beiktatni és iparkodjunk a demokratikus^ irányt a külpolitikában is az eg*ész vonalon érvényesíteni, mert ezzel érjük el azt a messzemenő nagy célt, amely az emberi társadalom rendeltetése lehet, hogy ne gyilkolják egymást az emberek, hanem ugy rendezzék be a maguk életét, hogy magasabb, szebb kulturéletet élhessenek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ha már most áttérünk a részletekre, elismerem, hogy az előadó ur nagyon helyesen állapította meg, hogy a munkaügyi szervezet minden tiszteletünket és megbecsülésünket meg-érdemli. Tény az, hogy ebben a munkaügyi szervezetben is érvényesül egy nagy gondolat, az, hogy a munka nemzetközileg védelmet nyerjen az ellen a kapitalizmus ellen, amely nem ismer nemzeti határokat és vámsorompókat, amely előtt nem lehet becsukni a kaput, mert megtalálja a maga érvényesülésének módját, az emberi élet kizsákmányolása utján, az államok vámhatárain keresztül is. Ha ezeket a szempontokat figyelembe veszszük, akkor itt is csak az lehet az egyetlen feladata és rendeltetése a törvényhozásnak, hogy iparkodjék közrehatni arra, hogy ez a munkaügyi szervezet minél jobban kiépüljön és annak minden államban minél nagyobb hatása legyen. Hiszen bizonyos, hogy a szociálpolitika megvalósítása, tehát a mukásvédelem keresztülvitele is nemcsak munkásérdek és nem egyedül munkásérdek, hanem messzebbmenő állami, társadalmi érdek is, hogy a dolgozó osztály, amely a kapitalizmussal szemben a gyengébb fél, a túlkapástól, a, túlmenő kizsákmányolástól védve legyen. Állami, társadalmi érdekek, nemzeti szempontok követelik, hogy itt beavatkozás történjék a munka végzésének módjaiban, olyan beavatkozás és olyan szabályozás, amely a tőkeerős vállalattal, nagyüzemmel szemben az odakényszerült munkást védi, akinek más módja, más alkalma nincs, mint hogy munkaerejét áruba bocsássa. Ez a szempont adta meg a lökést arra és ez váltotta ki azt a törekvést, hogy nemzetközi összeköttetések, nemzetközi értekezletek utján iparkodjanak a kérdéseket szabályozni. Már korábban is történtek erre lépések és intézkedések, s ez a munkaügyi szervezet csak alkalmas lehet arra, hogy ezen a téren kifejlesszük a nemzetközi munkásvédelem intézményét. Ámde mit tapasztalunk, t. Nemzetgyűlés

1

? Azt tapasztaljuk, hogy Magyarország a nyugati államokkal szemben teljesen lemaradt a szociálpolitikai törvényalkotás terén, s ujabb időben egyáltalában még azokat a minimális javaslatokat sem intézték el törvényhozásilág, amelyekhez az állam, mint ilyen, hozzájárult a munkaügyi szervezet utján. Néhány ilyen javaslat már itt fekszik a Ház előtt, amelyeket a kormány beterjesztett, de nem tárgyaltatott, mert kimondotta rájuk, hogy nem is valósit-