Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

462 A nemzetgyűlés 343. ülése 1924. A szindikátus által végzett geológiai és geofizikai kutatások végre 1922. őszén és 1923. tavaszán nyújtottak olyan támpontokat, amelyek alkalmasoknak látszottak arra, hogy a kutatásoknak uj irányt szabjanak. Nevezetesen két helyen olyan jelenségeket észleltek a kutatók, amilyeneket annak idején Erdélyben Sármás környékén és Egbelben észleltek, és amelyek tényleg igen dus gáz- és olaj mezőknek bizonyultak. így Baján és Szatmár megyében Rápolton figyelemreméltó gázömlések mutatkoztak, sőt Baján a gázömlések környékén mintegy másfél kilométer körzeten néhány parafinos réteget is találtak. Ezek a jelenségek ismét felélesztették a már-már lankadó kutatási kedvet. A szindikátus mindkét helyen előkészületeket tett a fúrásra, de azt addig meg nem kezdhette, mig az 1923 december hó 22-én lejárt kutatási időszak meg nem hosszabbittatik. T. Nemzetgyűlés! A most tárgyalás alatt álló pánzügyministeri jelentéssel bemutatott egyezménynek és szerződésnek tulajdonképen az a célja, hogy a kutatási időszakot további három évre meghosszabbítsa. Az egyezmény és szerződés konstrukciója nagyjában azonos a régivel, azonban azzal a lényeges eltéréssel, hogy a kutatás céljaira 1920. évben átengedett 62.000 négyzetkilométer terület most csak 9072 négyzetkilométer területre redukálódott. Egyrészt ezen lényeges terület-redukció, másrészt az eddigi fúrások sikertelenségére való tekintettel, csak természetesnek tarthatjuk, hogy a szindikátus fúrási kötelezettsége most kisebb, mint az 1920-as szerződésben volt. Az államkincstár részesedése azonban továbbra is változatlanul megmarad, vagyis ugy a nettó-, mint a bruttóból 10—10%. A részvényrészesedése azonban most megnagyobbodott, mert hiszen most már a szindikátusban is résztvesz. Az uj szindikátus ugyanis 70.000 font sterling tőkével rendelkezik, amiből 45.000 fontot az angol csoporthoz, 25.000 fontot egy magyar csoport, melynek fele részét az államkincstár, másik felét a pénzügyi szindikátus és az ahhoz tartozó magyar bankok hozzák. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az uj fúrási kötelezettség abban áll, hogy minden évben egy fúrást köteles a szindikátus lemélyiteni. Ha azután ezek valamelyike eredménnyel járna, akkor a kitermelésre érdemes földgáz vagy olaj feltárásától számított hat hónapon belül vagy átveszi a szindikátus kitermelésre az illető geológiai egységet, amely esetben a szerződésben kontemplált Angol-Magyar Olajtársaság alakítandó és a szerződés 8. és 10, pontjában előirányzott termelő fúrások telepitendők ; vagy pedig további két uj kutató fúrást kell az illető geológiai egységen megindítania. T. Nemzetgyűlés! Alkalmam volt betekinteni azokba a szerződésekbe, melyeket az utóbbi években a két másik nagy olajkutató világcég, az amerikai Standard Oil Company és az angol Sell Oil Company a szomszédos államokkal kötöttek. Nevezetesen a Standard Csehszlovákia nagy kiterjedésű területein öt évre kapott kutatási jogot, amely öt év alatt geológiai és geofizikai kutatásokon kívül három mély fúrást tartozott volna végezni. A geológiai vizsgálathoz hozzáfogott ugyan, de egyetlen mély fúrást sem végzett. Ugyanezen Standard-cég Horvátországban is kapott koncessziót, de ott sem mélyített fúrást. Az angol Sell-csoport Horvátországban kapott néhány száz kilométerre kutatási jogot és azon több fúrást kellett volna végeznie, de ez is csak egyetlen egy fúrást mélyített. A D'Arcy-cég azonban Horvátországban is a legmesszebbmenőleg eleget tett vállalt kötelezettségének, amennyilen a másik kutató csoporttal szemben három évi november 27-én, csütörtökön. mély fúrást végzett, melyek közül egyik 1700 méter mélységig haladt. Ezen emiitett példák is mutatják, hogy a többi kutató csoportokkal szemben a D'Arcy-cég, amellyel a magyar kormány is leszerződött, egyike a legkomolyabbaknak, de komolyságát bizonyítja az is, hogy a lejárt szerződésben vállalt 100.000 font sterling befektetés helyett 120.000 font sterlinget költött itt el, amely összeg a magyar közgazdasági életre, már csak szociális vonatkozásában mérlegelve is, igen tekintélyesnek mondható. Mármost, ha financiális szempontból vizsgáljuk az előttünk fekvő jelentést, felvetődik a kérdés, vájjon érdemes-e a magyar államnak nagyobb összeg erejéig érdekeltséget vállalni ezen szindikátusban. Erre nézve azt felelhetem, hogy ha az angol érdekeltség a 120.000 font sterling eddigi befektetés után még további 45.000 font sterlinggel, tehát a magyar állam által befektetendő 12.000 font sterling háromszorosával hajlandó most folytatni ezeket a fúrásokat, pedig őt természetszerűleg csak üzleti, nem pedig magyar közgazdasági szempont vezeti, akkor mindenesetre meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy közgazdaságunk fejlesztése érdekében ezt az aránylag csekély anyagi áldozatot meghozzuk. Ezeket előrebocsátva kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a pénzügyminister ur ezen jelentését, illetve a földgáz, ásványolaj és ásványolaj félék kutatási és bányászati jogának átruházása tárgyában az 1911. évi VI. te. 4. §-a alapján tett intézkedését tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.J Elnök: Kivan valaki a jelentéshez szólni! (Farkas István szólásra jelentkezik.) Farkas István képviselő ur kivan szólni. Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az a probléma, amely a napirenden lévő jelentéshez fűződik, kétségtelenül egyike a közgazdasági élet legfontosabb problémáinak. Az előadó ur előadásából az tűnik ki, hogy az a cég, amely az állammal szemben itt kötelezettséget vállalt, ezt a kötelezettségét nem teljesítette elég mélységben. Elfogadható az a szempont, hogy nem ért el olyan eredményeket, mint amilyen eredményeket elérni kivánt, elfogadható az a másik szempont is, hogy a befektetett, illetőleg felhasznált tőke nem ért el a föld mélyében olyan eredményeket, mint amilyeneket vártak tőle, de itt maradt Magyarországon és amint az előadó ur mondja, hasznára vált a magyar közgazdasági életnek. Ámde én a múltból indulok ki, abból indulok ki, hogy e kutatások tervszerű, okos, praktikus és minden üzleti szemponttól ment keresztülvitele egyik fontos érdeke az országnak, mert nagy jelentőséggel bir az, hogy a földből is kihozza azokat az értékeket, amelyek benne vannak és hasznosítsa azokat a közgazdaság számára. Azt látjuk az előadásból, hogy vannak különböző nagy cégek a világon, amelyek különböző államokkal szerződéseket kötnek egy és ugyanazon fúrási munkálatok elvégzésére, egy és ugyanazon természeti kincsek kiaknázására és felkutatására. Ennél a kérdésnél az a fontos, hogy vájjon azok a cégek, amelyek különböző államokkal szerződéseket kötnek, e szerződések alapján nem csupán ott fognak-e szerződéses kötelezettségüknek eleget tenni, ahol kedvező körülmények között munkálkodva kutató kincsekhez jutnak és máshol elhanyagolják azokat a fúrási, munkálatokat, amelyekre nézve kötelezettségeket vállaltak. Kérdéses, hogy bár az előadó ur szerint a D'Arcy-cég, amellyel a kormány szerződést kötött, a legmegbizhatóbbnak látszik, mivel más állammal is köt hasonló szerződéseket, nem áll-e fenn az az eset, — amint előbb mondtam — hogy