Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

'Ä nemzetgyűlés 343. ülése 1924. Az egyezmény II. cikke lényegében a hágai nemzetközi perjogi egyezmény újbóli életbelépte­tése azzal az eltéréssel, hogy a határozatok kikéz­besítését kiterjeszti a gyámhatósági határozatokra is, ez tehát kiterjesztő ujaLb rendelkezés, amely a jogsegélyt intenzivebbé teszi. Az egyezmény III. cikke a hágai magánjogi vonatkozási! rendelkezések becikkelyezése: e tekin­tetben lényegesebb eltérések nincsenek. A IV. cikk részletesen szabályozza az ingó hagyaték kérdésére vonatkozó jogsegélyt. Ebből csak egy kérdést vagyok bátor kiemelni, még pedig azt, hogy ezáltal a két állam polgárainak kölcsönösen nagyobb biztosítékot nyújt, amennyi­ben a külföldi képviseletek közreműködési jogát biztosítja oly módon, hogy joguk van már meg­hozott határozatok ellen is, melyek a külügyi képviseletek meghallgatása nélkül jöttek létre, jogorvoslattal élni és kérni e határozatok meg­változtatását. Egyébként az ingó hagyatékra vonatkozó nemzetközi egyezmény irányelveiben megegyezik a Szerbiával még a háború előtt léte­sített egyezmény elveivei, valamint a Bulgáriá­val ugyancsak a háború előtt létesített és ezidő­szerint is érvényben levő nemzetközi egyezmé­nyek irányelveivel. Tisztelettel kérem, méltóztassék a törvény­javaslatot általánosságban és részleteiben is el­fogadni. Elnök : Kivan valaki szólani ! (Nem !) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem, méltóztatnak-e a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, mely a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdésekre vonatkozólag Komániával kötött, 1924. évi április 18-án Bukarestben kelt becikkelyezéséről szól, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, ki­mondom a határozatot, hogy a Ház a tövényja­vaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvény­javaslat címét felolvasni. Petrovics György jegyző: (olvassa a törvény­javaslat címét és 1—2. §-ait, valamint a 2. §-ban foglalt egyezmény szövegét, melyek észrevétel nélkül elfodadtatnak.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván és elfogadtatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során kívá­nok indítványt tenni. Az ülést őt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik a pénzügyminister jelentésének (írom. 543.550) tárgyalása az 1911. évi VI. te. alapján állami monopólium tárgyát képező ásványolajra, földgázra és más ásványolajfélékre vonatkozó állami kutatási és bányászati jogoknak az idézett törvénycikk 4. §-a alapján a DArcy Ex­po rat ion Compagny Limited londoni cég által alapított Hungarian Oil Syndicate Limitedre, illetve az ez által alapítandó Brit-Magyar Ásvány­olaj és Földgáz Részvénytársaságra történt át­ruházása tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Az 1911. évi VI. te. 4. §-a felhatalmazza a pénz­ügyministert, hogy az ásványolaj félék és föld­gázok kutatásának meghatározott területre vonat­kozó jogát másra átruházhatja, azonban ezen át­ruházásról mindenkor jelentést tartozik tenni a törvényhozásnak és az átruházás csak akkor válik évi november 27-én, csütörtökön. 461 jogérvényessé, ha az arra vonatkozó jelentést a törvényhozás tudomásul vette. Méltóztatnak tudni, hogy 1920 december 22-én az akkori nemzetgyűlés tudomásul vette az akkori pénzügyministernek azon jelentését, amellyel be­terjesztette azt' az egyezményt és szerződést, amelyet 1920 október 20-án a »D'Arcy Exploration Compagny Limited« a »Hurgarian Oil Syndicate Limited« nevében kötött a Magyarország terü­letén végrehajtandó földgáz és ásványolaj kuta­tásokra vonatkozólag. Ezen egyezmény és szerződés értelmében az angol érdekeltségnek kötelessége volt százezer font sterling összeget ezen kutatási célokra folyó­sítani és köteles volt az egyezmény 5. pontja értelmében az első évben Kurd és Budafapusztán két fúrást, a második évben további kettőt és a harmadik évben ^ további öt fúrást lemélyiteni. Megjegyezni kívánom, hogy a szerződés értelmé­ben kötelezve volt a társaság még arra is, hogy ha a geológiai és geofizikai kutatások azt indo­kolnák, ugy Budapest környékén is öt mély fúrást tartozott volna végezni. Ezenkívül kötelezve volt arra is, hogy évente legalább három, 1: 75.000 méretarányú katonai térképlapnak megfelelő területet geologiailag fel­vegyen, a sík területen pedig évente 500 négyzet­kilométer területet a báró Eötvös-féle torziós-inga segélyével megvizsgáljon. Ezen utóbbi geológiai és geofizikai munkálatoknak a szerződési kötele­zettségen túlmenőleg is eleget tett a társaság, ellenben a fúrási kötelezettségének nem tett ele­get azért, mert az első két fúrás távolról sem váltotta be azon reményeket, amelyeket a fúrások megkezdése előtt ugy a hazai, mint a külföldi kiváló geológusok azokhoz fűztek. Egyrészt nem jártak eredményes feltárással, másrészt sokkal nagyobb mélységre kellett lemé­lyiteni a fúrásokat, mint ahogy azt a szakértők gondolták volna. így a Budafa-pusztait 1735'5 méter mélységben fúrták le 1923 október hó végéig anélkül, hogy valami pozitív eredménnyel járt volna és még mindig az úgynevezett pontusi ré­tegekben mozogtak, a szarmatát pedig — ahol a termelésre érdemes gáz- és olajelőfordulásokat remélték — el sem érték. Nagy meglepetés volt ez annál is inkább, mert innen alig húsz kilomé­ter távolságban a muraközi geológiai egységen már 120 méter mélységben van bőven olaj. A másik fúrás, a kurdi, épen az ellenkező végletet mutatja. Itt ugyanis 300 méter mélység­ben már kijutottak a felső pontusi rétegből és hiányzott az egész alsó pontusi, valamint a szarmata-rétegsorozat. Itt mindjárt a szarmata alatt fekvő úgynevezett grundi konglomerátumba kerültek. Bár ebben a sziklakemény kőzetekből álló konglomerátumban a fúrás csaknem leküzd­hetetlen akadályokba ütközött, mégis folytatták a fúrást 623 méterig, mert egy olaj rétegnek eset­leges előretörése nem látszott teljesen kizártnak. Tekintettel azonban arra, hogy a fúrás közben közben lényeges olajnyomokat nem találtak, a fúrást 1923 derekán abbahagyták. Az első két fúrás nemcsak hogy teljesen eredménytelen volt, de semmi olyan támpontot nem szolgáltatott, amelynek alapján további fúrásokat ki lehetett volna tűzni, épen ezért a szindikátus az eredeti egyezményben előirt har­madik furás-sorozatra haladékot kért a pénzügy­ministertől kellő időben, amelyet meg is kapott. Megállapitható tehát, hogy a furások tekintetében sem terheli felelősség a szindikátust. Megjegyzem, hogy a magyar kincstár által vezetett nagyhor­tobágyi mélyfúrás ezen szindikátusi időszakban szintén üzemben volt körülbelül 1100 méter mély­ségig, ez sem nyújtott azonban biztos támpontot a további fúrásra, és igy az is be lett szüntetve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom