Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-343
460 À nem&eígyülés 34.3. ülése 1924. akkor az előadó ur módosító inditványa fogadtatott el, tehát a második bekezdés töröltetik. Következik a 4. §. Petrovics György jegyző (olvassa a 4. és 5. §4), amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. (Olvassa a 6. §-t.) Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Petrovácz Gyula előadó: Méls r en tisztelt Nemzetgyűlés ! Ebben a szakaszban utalás van arra a második bekezdésre, amelyet a nemzetgyűlés a 3. §-ból előbb kihagyott. Ennek természetes folyománya, hogy az utalást is ki kell hagyni és ezért indítványozom, hogy a 6. §-ból az idézőjelek között levő az a mondat (olvassa): »a jelen törvény 3. §-ának második bekezdésében emiitett kivétellel« — minthogy ez a második bekezdés töröltetett, szintén töröltessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Minthogy senki sem kivan szólni, a vitát és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e az eredeti szöveget szemben az előadó ur módosításával elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Minthogy az eredeti szöveget nem méltóztatott elfogadni, a szakaszt az előadó ur módosításával jelentem ki elfogadottnak. Következik a 7. §. Petrovics György jegyző (olvassa a 7. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik). Elnök: Ennek következtében a törvényjavaslat részleteiben is letárgy altatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok javaslatot tenni. (Felkiáltások a jobboldalon : Éljen a minister!) Következik a tanácskozás a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása és a bűnügyi jogsegély tárgyában Romániával kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatról. (írom. 529,545). Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Nemzetgyűlés! A közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása és a bűnügyi jogsegély tárgyában Romániával szemben a jogviszonyt a háború előtt az 1902. évi XI. tcikkben becikkelyezett egyezmén3 7 szabályozta. Ez az egyezmény a háború kitörésével felfüggesztetett, majd hatálya a trianoni szerződés folytán megszűnt. Ennek folytán szükségessé vált a normális viszonyok helyreálltával e jogviszonyok újra való szabályozása, ami a két állam között meg is történt és ennek következtében létrejött 1924. évi április hó 16-án ebben a tárgykörben egy egyezmény Románia és a magyar állam között. A jelen törvényjavaslat ennek az egyezménynek becikkelyezését tárgyalja. Ez az egyezmény nagyjában megegyezik az előző egyezménnyel, eltekintve egyes eltérésektől. Az eltérések közül mint lényegesebbet bátor vagyok kiemelni azt, hogy a deliktumok köre bizonyos vonatkozásban kiterjesztetik, amennyiben kiadatás tárgyát képezi a gondatlanságból okozott emberölés deliktumát elkövetett egyén is, azonkívül kiterjesztőleg veszi fel az egyezmény az erkölcs elleni merényletnek deliktumát. Bizonyos korlátozás van azonban a vagyon elleni bűncselekményieket illetőleg, amennyiben a kárösszeget véve alapul, csak a 200 magyar aranykoronát, illetve 210 leit meghaladó kárt okozott vagyon elleni deliktum esetére van a kölcsönös kiadatásnak helye. Igen lényeges és fontos elvet foglal magáhan ez az egyezmény, amely egyébként megfelel a mi büntetőtörvónykönyvünk 12. §-ának, nevezetesen az egyezménybe beiktattatott büntetőtörvénykönyvünknek az a rendelkezése, amely szerint nem büntethető súlyosabb büntetéssel a kiadott egyén annál a büntetési tételnél, amit az elkövetés helyén érvényes törvény e cselekmény tekintetében megállapít. A kiadatási évi fioveïnber 27-én, csütörtökön. költségeket illetőleg szintén eltérés van a régi és uj egyezmény között, amennyiben mig a megelőző egyezményben a megkereső állam viselte a letartóztatás, a fogvatartás és a szállítás körüli költségeket, addig az uj egyezmény szerint ezeket a költségeket a két állam egymásnak kölcsönösen elengedi. További eltérés a két egyezmény között, amelyet kiemelendőnek tartok, az, hogy mig a régi egyezmény értelmében csak bizonyos Ítéleteket kellett közölni a két szerződő állam között, addig az uj egyezmény szerint az összes ügyekben hozott Ítéleteket kölcsönösen közölni fogja egymással a két szerződő állam. Minthogy ez az egyezmény az állampolgárok érdekeinek és a szomszédságból folyó egymásközötti viszonynak megfelel, tisztelettel kérem, méltóztassanak ezt a javaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni? Minthogy a javaslathoz senki hozzászólni nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem at. Házat: méltóztatik-e a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása és a bűnügyi jogsegély tárgyában Romániával kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor a törvényjavaslatot általánosságban elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, az 1. és — az egyezmény szövegét magába foglaló — 2. §-át, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok indítványt előterjeszteni. Következik a polgári jogsegély és magánjog körébe tartozó egyes kérdésekre vonatkozólag Romániával kötött 1924. évi április 16-án Bukarestben kelt egyezmény becikkelyezése tárgyában beterjesztett törvényjavaslat (írom. 528,547) tárgyalása. Az előadó ur kivan szólni. Erődi-Harrach Tihamér előadó: Ugyanúgy, mint az előző törvényjavaslatban becikkelyezett nemzetközi egyezmény tekintetében a polgári jogsegélyre és bizonyos magánjogi kérdésekre vonatkozó megállapodások tekintetében is megszűnt a háború folytán a jogi kapcsolat Magyarország és Románia között. Ezeket a kérdéseket a hágai perjogi nemzetközi egyezmény szabályozta, mely 1905 június 17-én létesült Hágában, amely egyezmény érvénye a világháború kitörése folytán felfüggesztetett, majd a trianoni szerződés 217. és 221. §-a értelmében meg is szűnt, minthogy ezeket a hágai perjogi egyezményeket Franciaország, Portugália és Románia magára nézve kötelezőnek nem ismerte el, szükségessé vált a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó nemzetközi vonatkozási kérdések újra való rendezése. A két állam errevonatkozólag tárgyalásokat folytatott és a megállapodásokat 1924 április 16-án egyezmény alakjában foglalta. A jelen törvényjavaslat ezen egyezmény becikkelyezését tárgyalja. Ennek az egyezménynek első cikke mindkét állam polgárai részére kölcsönösen biztosit ja a perképességet. (Mozgás a baloldalon.) Ugyanis az az eset állott elő, hogy a román állam a magyar állampolgárok perképességét retorzióképen nem ismerte el (Szilágyi Lajos: Mi az a perképesség?) és ennek következtében szükségessé vált ezeknek a kérdéseknek rendezése, tekintettel azokra a fontos és súlyos gazdasági érdekekre, amelyek ehhez fűződnek.
