Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-330
r  nemzetgyűlés 330. ülése 1P24. lapban. Fél 9-kör reggel már ott voltam a lakásügynöknél és mikor beléptem, megmondtam, hogy olvastam a lapban a hirdetést, szeretném kivenni azt a lakást, amelyet hirdet. Ö azt mondta erre: hja, az már nem áll rendelkezésre, azt már kivették, túladtam rajta, ha ellenben az úri kivan egy lakást, fizessen 200.000 koronát és adok önnek olyan címet, ahol — ha oda elmegy — fog lakást kapni. Ilyen csalásokat és visszaéléseket is csinálnak tehát, de természeteesn olyanok is vannak, akik ilyen módon magas lelépési díj mellett tényleg kapnak lakást. De nemcsak ügynökök keresnek igy magas összegeket, hanem ügyvédek is foglalkoznak ezekkel a dolgokkal. Csak az a csodálatos, hogy az ügyvédi kamara még nem csapott le az ilyen urakra, és az ügyvédi állással összeegyeztethetőnek tartja azt. hogy az ilyen urak lakókat kiforgassanak lakásukból és áruba bocsássák ezeket a lakásokat. (Peyer Károly: Bogya is árulta a lakását! — Zsilinszky Endre: Azt várhatják, amig az ügyvédi kamara le fog csapni az ilyen emberekre! A komimunistákra sem tudott lecsapni az ügyvédi kamara!) Csak egy példára akarok rámutatni. Kispesten mindenki tudja, hogy dr. Nemes Károly ügyvéd un pénzért árul lakásokat Kispesten. Nagyon sajátságos, hogy ő mindenkinek tud lakásokat szerezni és mindenkit ki tud lakoltatni, akit akar — hogy úgy mondjam — mindenkinek a lakását el tudja adni magas öszszegért. Minderre itt vannak a bizonyítékaim, amelyekkel igazolhatom azt, hogy 5 millió, 6 millió, 7 millió vagy 2 millió koronákat fogad el ez az ügyvéd ur azért, hogy azokat a lakásokat, amelyekre a lakóknak szükségük van, mások kezére játssza, s amikor az érdekeltek kifogásolták, hogy ez sok, azt mondta: nem a magamé a pénz, hanem ezen osztozkodni is kell. Ez nagyon furcsa világot vet a kispesti állapotokra, és azt hiszem, hogy jó lenne ott csinálni valamit. Igaz, hogT annakidején eljártak ebben az ügyben, egy urat le is tartóztattak, de úgylátszik, megint szabadlábon jár, mert két héttel ezelőtt találkoztam vele Kispest utcáján. Itt van egy másik eset. Kispesten Kovács József főbérlőt dr. Nemes Károly ügyvéd ur kitette a lakásából, bár a lakásügyi bíróságtól — ha jól emlékszem, — szeptember 28-áig haladékot kapott a kihureolkodásra. Augusztus 20-án Nemes Károly ügyvéd ur közbenjárására mégis kitették lakásából és most az utcán lakik, bútora pedig valamelyik udvarban ázik. Ugyanígy járt el dr. Nemes Károly ügyvéd ur Szauer József gépésszel szemben, aki nyáron elment vidékre gabonacsépléshez és ezért kért és kapott is lakásmentesitést. Amikor visszajött, bútorai ki voltak rakva lakásából, lakását pedig dr. Nemes Károly ügyvéd ur 5 millió koronáért eladta Kácz Ferenc ugyancsak kispesti lakosnak. (Peyer Károly: Kedélyes!) Dr. Nemes Károly ügyvéd ur Árky Istvánnétól is nagyobb összegeket vett fel, ugyancsak abból a célból, hogy lakást szerez részére. Itt vannak nálam a bizonyítékok, sajátkezű aláírások, amelyek igazolják, hogy dr. Nemes Károly ügyvéd urnák nagyobb összeget fizettek azért, hogy lakást szerezzen részükre. (Klárik Ferenc: Tisztára uzsora! Már régen ki kellett volna zárni az Ügyvédi Kamarából! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Saly Endre: Itt van egy másik bizonyíték is, amely igazolja, hogy Szauer József gépész évi november hó 5-én, szerdán, 25 lakásáért az illető 5 millió koronát fizetett Nemes Károly ügyvéd urnák. Ezeket az ügyeket azért hoztam ide, hogy a népjóléti minister urnák módjában legyen intézkedni, mert meg vagyok róla győződve, hogy a népjóléti minister ur intézkedni is fog ezekben az ügyekben. Még egy sajátságos esetet kell szóvátennem, amely ugyan elintézés alatt van, de attól tartok, hogy a lakásügyi hivatal mélyen t. elnöke nem fogja majd elintézni tudni a dolgot, nem lesz. hozzá ereje, módja. Weidinger Edéné esetéről van szó. Weidinger Edéné 1921-ben Dembinszky-utca 52. I. emelet 29. szám alatt lakott, 1921-ben albérletbe adta egyik szobáját Somogyi-Csizmazia Béla állítólagos hadnagynak, aki állítólag a városparancsnokságnál teljesít szolgálatot. Kifejezetten csak az egyik szobáját adta neki bérbe, a másik szobában pedig ő lakott, talán két hónapon keresztül. 1921 novemberében az asszony megbetegedett, bement a kórházba, ahol megoperálták. Mikor kijött a kórházból, nem engedték be lakásába, mert az egész lakást Somogyi-Csizmazia Béla hadnagy ur foglalta el. Amikor az asszony utánajárt a dolognak, hogy a hadnagy mi módon jutott hozzá a lakáshoz, megállapította, hogy ez a Somogyi-Csizmazia Béla ur hamisította az asszony aláírását és állítólag ennek alapján adta neki a lakást a lakásügyi hivatal. Mikor az asszony emiatt panaszt emelt, a lakásügyi hivatal itéletileg kimondotta, hogy a lakás az asszony tulajdona és hogy az asszony felmondhat a hadnagynak. A hadnagy ur azonban még sem ment ki a lakásból, most három év után is ott van, az asszonyt pedig kilökték az utcára 8 éves gyermekével együtt. A gyermeket kénytelen volt Cseh-Szlovákiába átvinni, ő maga pedig beállani az egyik kórházba ápolónak, hogy meg tudjon élni, mert teljesen fedél nélkül maradt. Sajátságos, hogy ez az asszony már három év óta jár egyik hivatalból a másikba, de annak ellenére, hogy az itélet megvan, ugy látszik, nincs ereje a lakásügyi hivatalnak ahhoz, hogy ezt a hadnagy urat, aki jogtalanul foglalta el a lakást, kitegye. Azért mondom, hogy nincs módjában, mert a lakásügyi hivatal intézkedett, be is hivatta a hadnagy urat, de ő nem ment el, nem kíváncsi a lakásügyi hivatal intézkedésére. Ezek oly lehetetlen állapotok, amelyek nem tűrnek halasztást, amelyeket orvosolni kell, mert jogállamban mégis csak lehetetlen, hogy egy asszony kiforgattassók, kidobattassék a lakásából és amikor igazolta, hogT a lakás az ő tulajdona, s hogy már évek óta ott lakott, seholse találjon orvoslást és ne adják vissza neki azt a lakást, amely az ő tulajdona volt. Szóvá kell még tennemj a lakásügyekkel kapcsolatban a Zita-kórház feloszlásának és lakásokká való átalakításának kérdését is. Én ugyanis Weidinger Edéné ügyével fenn voltam a lakásügyi hivatalban és az elnök ur volt szives megígérni, hogy mihelyt lakás áll rendelkezésére, mihelyt a Zita-kórházban lesznek lakások, a hadnagy urat el fogja oda helyezni és ez az asszony vissza, fogja kapni lakását. (Peyer Károly: Miért nem kaszárnyában helyezik el! A kaszárnyák üresen állanak, az embereket pedig kidobják a lakásokból!) Én magam kimentem, megnéztem a múlt héten a ZitaPkórházt átalakítási! munkálatait és , megáll apitottam, hogy ezek a munkálatok borzasztó
