Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

3lÖ A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. Milyen szakasz alapjául) Azl majd az ügyész ur fogja megállapítani. .Én ugy tudom, hogy ez fegyveres szervezkedésre es^ puccsra való felbujtás és az ilyen szervezkedés elbirálása a bíróság dolga lesz, az fogja ezt megállapítani. Ám mondja meg Wild képviselő ur, hogy amikor ezeket az embereket leküldte a Duna-Tisza közére, miféle célok, miféle szándékok vezették. Itt az a tény fekszik előttünk, hogy ügynökökkel árasztották el a Duna-Tisza közét, ügynökök iparkodtak beugratni embereket puccsokba. A bíróságnak és az ügyészségnek dolga ezekben a kérdésekben elbírálni, történt-e vagy sem büntetendő cselekmény. (Taps a balközépen.) Elnök: A belügyminister ur kíván szólni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Minthogy az interpelláció a ministerelnök úrhoz van intézve, nincs módomban, hogy arra érdemben válaszoljak. Szükségesnek tartom azonban, hogy néhány tényt azonnal leszögezzek. Az igen t. képviselő ur jegyzőkönyveket olvasott fel, de a jegyzőkönyvekben foglalt tényeken kívül egy 'lépéssel még tovább ment, és ha nem is állitotta, de agy sejtette, mintha ez az Apor ur és két társa a kormány agent proovcateurjei lettek volna (Eckhardt Tibor: Sohasem mondtam!), mintha velük a kormány bármiféle összeköttetésben állott volna. (Az elnöki széket Huszár, Károly foglalja el.) (Zsirkay János: Wild az összekötő! Wild a köldökzsinór! Wild a Bethlen kö'ldözsinórja! — Bessenyey Zénó: Szellemes! — Felkiáltások balfelől: Ez parlamentáris kifejezés! — Felkiáltások jobbfelől: ízléstelenség! Hülyeség! Rendre!) Elnök: Kérem, méltóztassanak megvárni, majd meg fogom tenni a magam intézkedését! Rakovszky Iván belügyminister: Kötelességem kijelenteni, hogy ezekhez a dolgokhoz a kormánynak semmi köze sincs; sem a kormány, sem a kormánynak bármely tagja, sem pedig a kormánynak alárendelt hatóságok erről az ügyről nem tudnak; én most hallom ezt először és senkinek efféle meg'bizást hivatalos részről nem adatott. Azt mondta az igen t. képviselő ur, hogy Apor Viktor ama bizonyos Csocsó bácsi nevezetű toborzó ügyben a kormánynak, vagy a rendőrségnek agent provocateur-je volt. Tisztán emlékszem erre az ügyre, amelyben egy vámőr feljelentése alapján indult meg az eljárás. Apor Viktor nem mint agent provokátor, nem mint feljelentő, hanem épen mint toborzó szerepelt. Ennek folytán Vádlott volt (Lendvai István: És milyen állásban van ma, érdemei jutalmául? — Zaj jobbfelől. — Wild József: Éhezik az uccán! — Lendvai István: Honnan tudjál — Wild József: Érintkezésben vagyok vele!) és a tettestársakkal együtt az ügyészségnek adatott át és a bíróság ítélete alapján helyeztetett szabadlábra. Ennyit kívántam leszögezni. Wild képviselő ur mindenesetre abban a helyzetben lesz, hogy a maga szerepét tisztázza, de kijelentem, hogy a kormány sem közvetlenül, sem közvetve semmiféle megbízást Apor Viktornak nem adott* Elnök: Wild József képviselő ur a házszabályok 215. Va alapján kért szót. (Zaj. — Felkiáltások: Halljuk! Helljuk!) Wild József: T. Nemzetgyűlés! Ha az igaz volna, amit Eckhardt képviselő ur előbb mondott, akkor el kellene ismernem Isten és a nemzetgyűlés előtt, hogy Eckhardt képviselőtársamnak igenis teljes joga van azt követelni, amit követei. Itt csak egyetlenegy hiba van, az, hogy a jóhiszemű ember elfogad három jegyzőkönyvet és azt hiszi, hogy az a papiros, amely a kezében van, szent igazság (Rassay Károly: Ez az! Ugy van! — Eckhardt Tibor: Héjjas Iván szava!) és idejön jóhiszeműen és azt mondja: Tisztelt Nemzetgyűlés, a haza ellen a legcsunyább dolgokra készülnek. Itt van a baj kedves képviselőtársam. Igenis összeköttetésben vagyok Apor Viktorral. (Lendvai István: Legyen rá büszke!) Büszke vagyok rá, mert ő száz százalékos ébredő, aki csak azért ébredő, mert a szivében az; és nem olyan okokból, aminőkből ön ébredő. Nincs vele semmi más összeköttetésem. (Lendvai István: Már megint a szivével van baja! — Eckhardt Tibor: Vámcsaló is, képviselő ur!) Arra is ki fogok térni, meg is fogom indokolni, hogy miért vámcsaló. Én Apor Viktort, mint derék jó katonát ismertem meg. Nem volt ő hirszerző, nem volt abban a helyzetben, mint sok képviselő, aki itt ebben a teremben ül és büszke volt arra, hogy mellettem, mint hirszerző teljesíthetett szolgálatot. Csak azt akarom említeni, hogy Pallavicini őrgróf nem egyszer kért engem arra, hogy tüntessem ki őt azzal, hogy mellettem szolgálhasson. Tisztázzuk egyszer már ezt a kérdést. Nem ugy van az, képviselő ur, mint ahogy ön beállítja. Büszke vagyok arra, hogy eszemmel szolgálhattam ellenségek és országok ellen! (Zsirkay János: Ez van egy rianás! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wild József: Térjünk vissza Apor Viktorhoz. Apor Viktor vámtiszt volt Fiúméban, tessék érdeklődni, elsőrangú ember volt. Ott maradhatott volna, mint a Lehner-Lendvaiak az ő meleg hivatali szobájában (Esztergályos János: Aki egy zsidó orvossal mentette fel magát!) és mondhatta volna, hogy beteg, de a háború kitörésekor azt mondta, hogy „nekem nem kell a hivatali szoba, érzem, hogy katona vagyok, ki akarok menni" s megtette kötelességét és vérzett a hazáért. Kezdetben egy vasutas formációnál volt beosztva. (Lendvai István: Én is azt mondtam! — Peyer Károly: A zsidó orvosnak mit mondott?) Én ott megismertem ezt az embert; büszke volnék és örülnék, ha ennek az országnak volna százezer olyan embere, mint ő volt ott Erdélyben. (Lendvai István közbeszól. — Zaj.) Elnök: Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zsilinszky Endre: Legalább százezer vámcsaló van ebben az országban.) Wild József: Elsősorban, kedves képviselőtársaim, önök predesztinálták őt arra, lu>gy igazi, valódi magyarrá legyen. Beosztották őt Szegeden, egészen közel a Kormányzó Ur őfőméltósága mellé. Annak a szegény kisembernek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy a kormányzót védhette a terroristák ellen és az életét megmenthette. Ez az ember eljutott Siófokra is és még mindig a fővezérségnél dolgozott, akkor is, amikor a fővezérség itt a Gellért-szállodában volt. (Eckhardt Tibor: Ez igaz, detektív volt! — Peyer Károly: Akkor a kollégája volt!) De volt ennek az embernek egy óriási hibája, ez az ember ugyanis esak igazat tud mondani és azt megmondja mindenkinek, annak is, akinek az igazság nem tetszik. (Rassay Károly: Szóval sokat tud! — Felkiáltások a szélsőbalodalon: Ahá!) Siófokon és ott a Gellért-szállodában volt sok olyan dolog,