Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
A nemzetgyűlés 338, illése 1924. évi november hó 19-én, szerdán, 311 amelynek felderitése és igazságos kimondása bizonyos uraknak nem tetszett. (Pikler Emil: Most már elbisszük!) Ennek az urnák tehát el kell tűnnie. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A többieket a Dunában találták meg!) Ez az ur visszament a vámőrséghez (Zsirkay János: A posztókkal szemben elfelejtette az igazmondást!) és nagyon rövid idő múlva egy egész kicsi dolog miatt ráteritették a vizes pokrócot. (Eckhardt Tibor: Borzasztó ritkán esik ez meg Magyarországon!) Ez 1921 vagy 1922-ben volt. Ma 1924 vége van és még nem találtak egy birót, aki ki merné mondani, hogy ez az ember bűnös-e vagy nem? (Eckhardt Tibor: Hát miért nem?) Önök jobban tudják! (Zaj a jobboldalon és a jobbközépen, — Eckhardt Tibor: Miért amerikázzák elf) Elnök: Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Wild József: Elbocsátották, kirúgták az uccára, családjával együtt, mindenestül. Két testvére Fogaras megyében tanitó volt, a románok kirúgták őket és neki egyéb dolga sem volt, mint ezeket elhelyezni és ezekről is gondoskodni. Nem akadt olyan ébredő, aki mert volna csak valamit is tenni az érdekében. Ez a kétségbeesett ember, aki büszkén vallotta, hogy ébredő, eljött hozzám és azt mondta nekem: Uram, ön ismer engem, tud ön rajtam segíteni? Erre én azt kérdeztem: Maga mint ébredő hozzám mer jönni és tőlem men segitséget kérni? (Zsirkay János: Ez nagy merészség!) Tudia másra, hogy kompromittálja magát? (Eckhardt Tibor: Azért ment a képviselő úrhoz!) Erre ember azt felelte nekem: Nekem tiszta a lelkiismeretem, nem kell félnem senkitől és semmitől (Zsirkay János: Van tiszta lelkiismerete és egy Wild Jóskája!), csak attól kell félnem, hosry az ügyemet elhúzzák és nem intézik el. (Eckhardt Tibor: Ki annak az oka! — Folytonos zaj a jobbközépen és jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! ÍRassay Károly: Nem házszabályrevizió kell ide, hanem kezelni kell a házszabályokat! — Esztergályos János: Én már hányszor kikaptam volna azóta! — ISI agy derültség. — Peyer Károly: Ha a kormányt támogató elnök igy támogatja a kormánypártot, akkor rendben van!) Csendet kérek! Ne méltóztassanak állandóan közbeszólni! Wild József: Ez az Apor Viktor hozzám jött és azt. mondta: Én, mint ébredő, fordulok önhöz, kormánypárti képviselőhöz, tessék oly szives lenni, egy kecskeméti ébredővezért fogadni. Annak az embernek nagyon fontos jelenteni valói vannak; nem vidéki kicsiny dolgokról, hanem országos dolgokról van szó. Én Apor Viktornak erre azt mondtam: Ön ismer engem; hogy jöhet hozzám egy ébredő? Épen olyan ez, mintha Lehner-Lendvai jönne hozzám, mintha az ördög az angyalokhoz menne. (Általános naqy derültség. — Eckhardt Tibor: Nem megyünk a mennyországba, ha ilyen angyalok vannak ott. — Neubauer Ferenc: Lehet válogatni, ki melyik! — Zaj. — Elnök csenget.) Kétszer, háromszor kellett eljönnie Apornak és kérnie engem. Rossz néven vszik önök azt, hogy kíváncsi voltam arra, hogy mit akar tőlem egy ébredővezér? Rossz néven veszik önök azt, hogy azt gondoltam: No, jöjjön el az az ember, szeretném látni és akarom tudni, hogy mit akar tőlem? (Lendvai István: Egy angyalnak nincs mit félnie egy ördögtől! Ugy-e?) Ekkor Apor Viktor kíséretében nálam jelentkezett Nagy Bertalan ur. (Egy hang a baloldalon: Albert! — Zaj és felkiáltások a balközépen: Mindegy!) A tárgyalás körülbelül egy és fél óráig tartott. Nem akarom a nemzetgyűlés idejét egy és fél órán át igénybevenni (Lendvai István: Olyan kellemes pedig!), tehát nagyon rövid leszek. Még sokkal kellemesebb volna, ha ön nem volna itt. (Élénk derültség. — Bessenyei Zénó: Ezt nem lehet megcáfolni! — Zaj. — Lendvai István: Örülhet ennek a népszerűségnek!) Elnök: Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Wild József: Ha ön még sokat fog ellenem felszólalni, még tényleg népszerű leszek (Zsirkay János: Azt sohasem éri el! — Zaj. — Elnök csenget), mert tudja kérem, Lehner ur, az igazi magyar emberek nagyon lovagias urak, azok tudják, hogy viselkedjenek egy emberrel szemben, aki csak két és fél év óta magyar állampolgár. Ök mindig tudták, csak a Lehnerek nem tudják. (Zsirkay János: A magyar lovagiasságnak köszönheti ön... — Zaj.) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Wild József: Nem, azt annak köszönöm, hogy Isten abba a helyzetbe hozott, hogy ennek az országnak a legsúlyosabb idejében oda" tudtam állani és a hátamat odatartottam az egész országért. Ezért vagyok magyar állampolgár (Helyeslés a jobboldalon.) és nem ugy mint ön, talán egykoronás apa vagy nagyapa által. (Zsirkay János: Téved, nem egykoronás! Ősrégi!) Elnök: Zsirkay képviselő urat kénytelen vag3 r ok utoljára figyelmeztetni és ha nem hallgat a figyelmeztetésre, kénytelen leszek rendreutasítani. — (Zaj. — Derültség. — Peyer Károly Borzasztó dolog fog mingy árt történni! — Reisinger Ferenc: így nem lehet tekintélyt szerezni ennek a nemzetgyűlésnek! — Halljuk! Halljuk!) Wild József: Most következik az egész dolognak a legkellemetlenebb része (Eckhardt Tibor: Nem nekünk!), mert egy magyar emberről kell beszélnem, aki nagyon csúnyán viselkedett velem és saját embereivel szemben. (Halljuk! Halljuk!) Nagy jelentkezett nálam és elmesélte a kecskeméti fajvédők összes bajait. Beszélt arról, hogy milyen vezetőik vannek nekik ott lent. Csak magánérdek, semmi közérdek! Csak a saját személyükért dolgoznak. A Duna—Tisza-közén minden tönkremehet, csak ők érvényesüljenek. (Pikler Emil: Ezt már régen tudja az ország! —Zsilinszky Endre: Ezért mentek Nyugatmagyar or szagra! — Eckhardt Tibor; Valószínűleg ezért mentek Nyugatmagyarországra!) Ha Héjjas Iván nevét szájára vette, akkor valósáergal habzott az az ember. (Várnai Dániel: Teljes joggal!) Hogy jövök én ahhoz, hogy ezeket a dolgokat meghallgassam, hogy ezeket nekem elmeséljék. (Zaj a balközépen, a bal- és a szélsőbaloldalon, — Zsirkay János: A szimpátia! — Egy hang: A saját agent provocateurjei voltak!) Kérdeztem, hogy miért meséli ezt nekem. Azt felelte: mert csak ön tud segiteni; már több urnák oróbáltam ezt a véleményemet megmondani, de nem hallgatnak meg, senki sem akar reám hallgatni; tudom, hogy önnek van összeköttetése, hogy vannak barátai, akik tudnának önnek segiteni, azért fordulok Wild képviselőhöz. (Zsirkay János: A Margitsziget platánjai alatt! — Esztergályos János: Drága Zsirkay, ne beszéljen! — Élénk derültség. — Elnök csenget. — Zsirkay János: Érzi, hogy a jövő a mienk! — Zaj. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez a Nagy ur előadta, hogy a sok önző
